Ahol a rajzok és az álmok életre kelnek

Néhány hete volt alkalmunk eljutni az Odaibán (Tokió) júniusban nyílt Teamlab interaktív kiállításra, amit már nagyon sok helyen láttunk reklámozni. Minden szónál többet mond talán ez a promóciós videó:

Talán három szám írja le a legjobban, hogy mitől is különleges ez a kiállítás:

  • 10000 négyzetméteren
  • 520 számítógép
  • 470 projektorral teremt egy fantáziavilágot.

A lámpák világa

A kiállítás egyik fő jellegzetessége, hogy nincs haladási irány, és hogy “el lehet tévedni benne”. A másik, hogy folyamatosan változik a látvány, és bizonyos matematikai algoritmusok szabják meg, hogy mikor ki mit lát. Vagyis van értelme akár többször is ellátogatni ugyanabba a térbe, mert két különböző időpontban más és más a felhozatal.

A virágos rét

Hároméves kisfiam is izgatottan várta a napot, hogy eljussunk a színes pillangók és virágok birodalmába. De ami ott várt minket, az minden képzeletet felülmúlt. 😊

Rengeteg gyerekeknek (is) szóló élmény várt minket: ugrálhattunk az űr-trambulinon, ahol bolygók, csillagok és fekete lyukak képe váltakozott a lábunk alatt és körülöttünk. Kisfiam alig várta mindig, hogy elnyeljen bennünket a fekete lyuk 😊

Aztán volt olyan szoba is, ahol kis házikó-állomásépület-felhőformájú párnákat lehetett pakolgatni. Két kis házikó között hamarosan megindult az autós közlekedés, az állomások között kiépültek a sínek, a felhőket pedig repülők kötötték össze.

A közlekedésirányítók szobája

Ami viszont talán a legnagyobb élményt jelentette, az a saját rajzaink életre keltése volt. Az egyik ilyen rajzolós rész az „illúzió-tenger” volt, ahol mi egy ilyen teknőst keltettünk életre.

A kisfiam teknőse

Ez konkrétan azt jelentette, hogy egy előre körvonalakig megrajzolt lapon ki kellett színezni zsírkrétával az adott állatot (mi a teknőst választottuk, de lehetett cápát, medúzát, halakat stb. is választani), majd egy gyors szkennelés után már ki is vetítették a mozgó állatot a falra.

És így úszott a többi kreációval együtt a „illúzió-tengerben”:

Még egy sarok volt, ahol virágokat, pillangókat, bogarakat, békákat, gyíkokat lehetett hasonló módon életre kelteni. Viszont ott a tápláléklánc elve érvényesült: vagyis, ha egy adott állatnak sok tápláléka akadt, akkor szaporodott, és egyre többet lehetett látni belőle, de ha sok ragadozó akadt a terepen, akinek ő táplálékot jelentett, akkor egy idő után kihalt a színről.

De a fenti leírás csak egy rövid ízelítő, rengeteg, szavakkal megmagyarázhatatlan éri az odalátogatókat. Úgy tudom, hogy még egy jó ideig nyitva tart a kiállítás, szóval nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki a közeljövőben Tokió környékén járna! (Jegyet elővételben érdemes venni az adott napra az interneten!)

Részletek itt: https://borderless.teamlab.art/

 

 

A promóciós videó és képek forrásai:
https://borderless.teamlab.art/
https://mamakoe.jp/odekake/detail/index/id/130316/
Saját képek

 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.