Szerző: Pápai-Vonderviszt Anna

szaki-művészet

A japán szakik művészete

Először is arra szeretném megkérni Önöket, hogy hunyják le szemüket pár másodperc erejéig, és gondolják át, mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor szakikkal volt dolguk. Elromlott a gáztűzhely? Lakásfelújítás volt? Netán egy új mosógépet kellett beüzemelni? Talán már el is... tovább olvasom

Séta a japán gasztronómiai erdőben

A koronavírus okozta bezártság belőlem leginkább a sok-sok korábbi jó emléket hozza elő. Milyen jó volt utazni, milyen jó volt éttermekbe járni, milyen jó volt találkozni a barátokkal… a mai blogomban egy ilyen nosztalgiautazásra kalauzolom el az olvasókat, bízva abban,... tovább olvasom

Telekonferencia egy forgalmas tokiói állomás közepén?

A munkám nagy része abból áll, hogy a japán partnercégeket, ügyfeleket látogatom sorra. Sokat kell közlekednem a városban, és a találkozók közötti idősávban próbálom meg megoldani az emailezést, telefonálást és minden más részét a munkámnak. Főleg akkor vagyok gondban, ha... tovább olvasom

Élmények az átlátszó csoda WC-vel

A minap láttam a hazai és a nemzetközi sajtóban, hogy Tokióban nyílt egy nyilvános WC, melynek falai átlátszóak. Nem volt kérdés, hogy miről írjak a következő blogcikkemben 😀 Azok számára, akik jártak már Japánban, nem mondok túl sok újdonságot azzal,... tovább olvasom

A „vízvirág”

Esős évszak van Japánban, de ez számomra mindig egy várakozásokkal és szépségekkel teli időszakot is jelent. Az egyik legnagyobb szépsége az időszaknak, hogy Japánban akármerre indul az ember, gyönyörű hortenziabokrokba botlik. A hortenzia szó angol megfelelője (hydrangea) egy görög eredetű... tovább olvasom

Japán kreativitás a koronavírus idején

Japánban évtől és időjárástól függően március végén – április elején virágzik a cseresznye. Ez az esemény emberek millióit csalogatja ki a cseresznyefákról híres parkokba, ahol a japánok meglehetősen nagy népsűrűségben szoktak enni-inni-mulatni. A kormány március végén arra kérte a lakosságot,... tovább olvasom

Kapcsolattartás a távoli Japánból a nagyszülőkkel

Gyakran szembesülök azzal a kérdéssel, hogy hogyan tudjuk tartani tízezer kilométer távolságból a kapcsolatot a gyermekem és a nagyszülei között. A kérdés teljesen jogos, hiszen annak ellenére, hogy az utóbbi években már nem okoz különösebb technikai vagy anyagi problémát a... tovább olvasom

„Hanton” avagy a hun ton

Néhány hete jártam üzleti úton Kanazawában, Japán egyik leggyönyörűbb városában. Egy magyar témájú rendezvény előkészítése volt az utazásom fő célja, így a helyiekkel történő egyeztetések során mindig előkerült a származásom és Kanazawa valamint Magyarország kapcsolata. Bár nem ez volt az... tovább olvasom

Japán jogsi magyar szemmel – 3. rész

Két éve már, hogy írtam két blogcikket a japán jogosítvány megszerzésének útvesztőiből (itt és itt olvashatják a korábbi cikkeimet). Azóta sok minden változott, többek között az is, hogy a Japánban vízummal rendelkező magyarok számára a magyar jogosítvány felmutatásával már egyszerűen... tovább olvasom

Japán óvodai huncutság – avagy egy különleges szülői nap egy japán óvodában

A minap az óvodától kaptam egy tájékoztatót, miszerint hamarosan szülői napot szerveznek. Gyerekkorom tapasztalataiból kiindulva egy olyan kép lebegett a szemem előtt, hogy az összes szülőt becsődítik a terembe, ahol a gyerekek játszanak/tanulnak, és a szülők a hátsó sorokban ülve/állva... tovább olvasom