Szerző: Pápai-Vonderviszt Anna
Japán jogsi magyar szemmel – 3. rész
Két éve már, hogy írtam két blogcikket a japán jogosítvány megszerzésének útvesztőiből (itt és itt olvashatják a korábbi cikkeimet). Azóta sok minden változott, többek között az is, hogy a Japánban vízummal rendelkező magyarok számára a magyar jogosítvány felmutatásával már egyszerűen... tovább olvasom
Japán óvodai huncutság – avagy egy különleges szülői nap egy japán óvodában
A minap az óvodától kaptam egy tájékoztatót, miszerint hamarosan szülői napot szerveznek. Gyerekkorom tapasztalataiból kiindulva egy olyan kép lebegett a szemem előtt, hogy az összes szülőt becsődítik a terembe, ahol a gyerekek játszanak/tanulnak, és a szülők a hátsó sorokban ülve/állva... tovább olvasom
Miért olyan tiszták a japán utcák?
A szomszéd tömbház körül minden hónap utolsó vasárnap reggelén nagy a nyüzsgés. Ilyenkor ugyanis mind kivonulnak a ház elé, és együtt teszik rendbe a ház előtti utcát. Van, aki gazol, van, aki lenyírja a füvet, van, aki a virágokat trágyázza,... tovább olvasom
A japán BKV gyerekőr szolgáltatása
A tokiói tömegközlekedést a Japan Railways felmérése alapján megközelítően 12 millióan használják napi szinten. A vonatokon, metrókon és buszokon ülve nem ritka látvány, hogy diákok utaznak szülő/felnőtt felügyelete nélkül. Sőt, olykor látni alsós gyerekeket is, akik egyedül utaznak. Saját magam... tovább olvasom
A horrorkórházi traumámról
Néhány hónappal ezelőtt volt szerencsém ellátogatni a FujiQ vidámparkba. Nem ez volt az első alkalmam, mert már régóta nagy rajongója vagyok a FujiQ hullámvasútjainak, viszont talán ez volt a legemlékezetesebb látogatásom… Mielőtt belefognék, hogy miért is volt a legemlékezetesebb, engedjenek... tovább olvasom
A titkos gésa énem
Most életemnek egy olyan csücskéről szeretnék írni, amiről eddig még nem sokan tudnak. Régi álmom volt, hogy egyszer segítség nélkül, saját magam is fel tudjam majd venni a japán tradicionális viseletet, a kimonót. A jukata, vagyis a nyári viselet felvételét... tovább olvasom
Ahol a rajzok és az álmok életre kelnek
Néhány hete volt alkalmunk eljutni az Odaibán (Tokió) júniusban nyílt Teamlab interaktív kiállításra, amit már nagyon sok helyen láttunk reklámozni. Minden szónál többet mond talán ez a promóciós videó: tovább olvasom
A kismama-biléta
Velem már többször fordult elő, hogy a tömegközlekedési eszközön ülve egy kicsit pocakosabb fiatal hölgy láttán elgondolkoztam, hogy most át kéne-e adnom a helyem vagy sem? Ilyenkor az a dilemma játszódik le a fejemben, hogy ha kismama, akkor természetesen örülni... tovább olvasom
A robotvonatok nyomában…
Néhány hete a kedvenc bölcsődei nevelőnk (egy középkorú férfi – mert Japánban természetes, hogy ilyen is van) a férjem kezébe nyomott egy lapot, amit férjem nagy lelkesedéssel hozott haza a gyerekkel együtt. Ez egy öt tokiói vasúttársaság által kiadott robotvonat-gyűjtő... tovább olvasom
Kutya se lennék Japánban…
Mielőtt Japánba költöztünk volna, két kutyussal éltünk együtt, családtagnak számítottak ők is. Nehéz szívvel búcsúztunk el tőlük, de úgy döntöttünk, hogy nem hozzuk ki őket magunkkal Japánba, tekintettel az áthurcolás nehézségeire és az angol buldogok számára nem éppen ideális nyári... tovább olvasom