Szerző: Sűdy Erika

Túrázni jóóóó!

Hokkaido kb. Magyarországnyi területén 6 nemzeti park van, mindegyik a vulkanikus eredetű hegységek és a köztük megcsillanó tavak szépségéről híres. A fenyőkkel és lombhullató fákkal vegyesen borított vegetáció az év minden szakában vonzza a turistákat, s egyre több külföldi keresi... tovább olvasom

Állati sorsok

Nemrég egy nagyon hasznos termékkel ismerkedtem meg. 12 éve kutyagazdi vagyok, s nehezen álltam ellen, amikor 3 hónaposan, barna pisze orrát bedugta a teraszajtón Mojito. Ekkor az a gyönge pillanat végleg eldöntötte, a nappali szobánkon vele osztoznunk. A társasága kiváló,... tovább olvasom

Rizsbor? Rizspálinka? Egyik sem?

Első szakés élményem nem volt túl kellemes. Erősen éreztem rajta az élesztő ízét, melegen tálalták, ami még inkább erősítette a kissé durva erjedt jellegét. Első élményem óta eltelt kb. 10 év, és szaké-kóstolóra hívtak. Borkóstolón már voltam, de mit lehet... tovább olvasom

A legősibb japán mese újraéled

Talán nincs a világon olyan nép, amelynek mesevilágában ne lenne nagyszerű tetteiről, csodás erejéről, különleges szépségéről híres iciri-piciri hős. A Bambuszgyűjtő öregember meséje (Taketori no monogatari 竹取物語) is úgy kezdődik, hogy a bambuszerdőben járva az öregember az egyik bambusz belsejében... tovább olvasom

Egy Nihonga-klub emlékére

A kilencvenes évek közepe táján történt Tokióban, hogy egy nagy, sötét szemüveg mögé bújt arcú, 150 cm-es hölgy lelkesen beszélt hozzám a Nihonga művészetről. Nyilván kíváncsi tekintetemet biztatásnak vette, mert míg én alig tudtam erről a műfajról valamit, közben – ... tovább olvasom

Aranyárban mérik – Gyümölcs a japán asztalokon

Pénteken jókora görögdinnye került a bevásárlókosárba, szombaton az egyik fele, vasárnap a másik fele is elfogyott. Pedig csak négy felé kellett osztani. Hasunk pukkadásig feszült tőle a meleg nyári napokon. Ez az édes, lédús csemege a japánok ebédlőasztalára legfeljebb 2-3... tovább olvasom

A magyar bor útja Japánban

Nem titkolom, hogy 1976-ban jártam először Japánban, és akkor, húszas éveiben járó nőnek az alkohol fogyasztása egyáltalán nem volt társadalmilag elítélendő cselekedet – itthon. Ám Japánban, a hölgyek társaságában, az ottani szokásokhoz alkalmazkodva, elutasítottam a kínálást. Ma már nem kellene... tovább olvasom

A zöld teáról

Először is két fontos tévhitet kell eloszlatnom: Kelet-Délkelet Ázsia, India az őshazája a Camellia sinensis-nek, ami olyan, akár 8-10 m magasra is megnövő örökzöld fa, aminek ágai szétterülnek. A teaültetvényeken 1-1,5 m körüli magasságon tartják, hogy kényelmesen, folyamatosan szedhessék a... tovább olvasom

Senki nem látta kétszer

Murasaki Shikibu Genji regénye ihlette azt a kiállítást, ami április 17-ig látható a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban. Az 1100 oldalas, ezer évvel ezelőtt egy, a korában rendkívülinek számító tudással rendelkező udvarhölgy által írt mű az elmúlt évszázadokban számtalan művészeti... tovább olvasom

A “washi”, háborúban és békében

Immár 10 éve, hogy először találkoztam Kasahara úrral, és az őt kísérő közel tucatnyi kézművessel. Ogawa város polgármestere és küldöttsége Magyarországra látogatott, hogy a japán fővárostól kb. 90 km-re lévő kisváros híres termékét nálunk is bemutassa. Az UNESCO világörökségként elismert... tovább olvasom