Blog

A kismama-biléta

Velem már többször fordult elő, hogy a tömegközlekedési eszközön ülve egy kicsit pocakosabb fiatal hölgy láttán elgondolkoztam, hogy most át kéne-e adnom a helyem vagy sem? Ilyenkor az a dilemma játszódik le a fejemben, hogy ha kismama, akkor természetesen örülni fog a helynek, de ha „csak” duci, akkor akár a legjobb szándék is rosszul sülhet el…

Nos, ennek a dilemmának a kiküszöbölésére (és a még pocakosodás előtt álló kismamák segítésére) hozták létre Japánban a kismama-bilétát:

A felirat: „A pocakomban kisbaba van.”

tovább olvasom…

Kabócalesen

Kisfiammal az utóbbi hetekben szentjánosbogár-kereső túrákat tettünk a környékbeli parkokban. Jót kalandoztunk, de sajnos nem jártunk sikerrel. Hallgattuk azonban a tücskök ciripelését, s erről felidéződtek bennem a tokiói nyári esték, amikor a parkok csendjét a kabócák hangja töltötte be. Néha annyira hangosan szóltak, hogy aludni is alig lehetett tőlük.

Először a kabócákat, szemi (セミ) kedves kis élőlényeknek gondoltam, ám az első találkozásom a valósággal igencsak sokkolt. Az a példány, melyet először láttam, elérte a 4 centimétert. Hogy milyen fajta volt, nem tudom megmondani.

Forrás: https://www.tofugu.com/japan/cicadas-in-japan

tovább olvasom…

Majomparádé, avagy látogatás a majmok titkos birodalmába

Gondolom a legtöbb olvasónk látta már azokat az ikonikus fotókat, amin a majmok épp fürdőznek a japán gyógyvizekben. Ha esetleg még nem, akkor itt egy példa rá.

Fajtájukat tekintve hómajmoknak vagy japán makákóknak is szokták nevezni őket.

Sokan nem tudják, s köztük voltam sokáig én is, hogy nemcsak északon, a hegyek közt találhatóak meg ezek a szép állatok, hanem Kyoto városától nem messze, egy mesés helyen is. tovább olvasom…

Örökké a hatalom

Május közepén nagy hír volt Japánban, hogy a Nihon Egyetem amerikai futball csapatának egyik játékosa mérkőzés közben minősíthetetlenül viselkedett.

Nem vagyok nagy rajongója ennek a sportnak, mérkőzést is csak egyetlen egyszer láttam élőben. Most is csak azért figyeltem fel a hírre, mert a Nihon Egyetem ellenfele a Kuwansei Gakuin Egyetem csapata volt, ahonnan a diplomámat szereztem.

Sokkoló látvány volt, amikor a Nihon Egyetem egyik játékosa veszélyesen nekifutott hátulról a Kuwansei Gakuin Egyetem játékosának, akinél már régen nem volt labda, és megsebesítette.

tovább olvasom…

A Fugu 河豚

Mi az a fugu?

Fugu, angolul „pufferfish”, magyarul gömbhal. Ez japán legdrágább téli finomsága. Egy egyfogásos fugu étel ára 2000-5000 yen között mozog. A többfogásos menük már 10000-20000 yen között mozognak, általában 8 fogásból állnak.

tovább olvasom…

„Olimpiai” taxit fejlesztett a Toyota a 2020-as játékokra!

A szokásos japán szervezettséggel haladnak a 2020-as tokiói olimpia előkészületei. Esély nincsen olyan kapkodásra, késésre, mint ami már ilyen nagyszabású nemzetközi sportrendezvények előkészületei során szinte menetrendszerűen elő szokott fordulni!

Persze Tokióban is okoz vitákat az olimpia rendezése, a költségvetés várható túllépése. Ezek közül a legfajsúlyosabbként Abe miniszterelnök az új központi olimpiai stadionra szánt 850 millió dollár helyett 2,1 milliárd dollárosra becsült, a neves Zaha Hadid által jegyzett tervet 2015-ben össze is tépte, s az új pályázaton Kuma Kengo japán építész olcsóbb, de még így is másfél milliárd dolláros terve lett a győztes. (Kuma Kengo nevéhez fűződött az a nemzetközi tervpályázaton győztes terv, ami a budapesti Nyugati pályaudvar mögött elképzelt új kormányzati épületkomplexumra készült, de nem valósult meg.)

tovább olvasom…

Japánban füstölni

A 90-es években az egyik első japán cigi, amit kipróbáltam a „mezítlábas” Peace márkájú volt, amelyből egy slukk elég volt, hogy majdnem kiszédüljek a nyitott ablakon, olyan erős volt. Később nem is szívtam belőle pár szálnál többet, inkább ereklyeként tartogattam a – nevezzük így – ’japán Gitanes’-t a többi japán kincsem mellett.

Van az a klasszikus poén, hogy „A dohányzásról nagyon könnyű leszokni, nekem legalább tízszer sikerült!”. Nekem is sokadszorra sikerült (pár hónapja), de hadd „nosztalgiázzak” egy kicsit. Én erre nem emlékezhetek, de Japánban a 70-es, 80-as években állítólag sokkal többen dohányoztak – a férfiak kb. fele (!) Aztán – ahogyan az sok országban történt – elkezdtek leszokni a 40-es, 50-es éveikben járó férfiak és ezzel párhuzamosan egyre több fiatal nő szokott rá. Ami mondjuk nem csoda, hiszen most már jó ideje kifejezetten a tizenéveseket célozzák meg a dohánymultik, hogy rávegyék őket a dohányzásra, amelyről Puzsér Róbert joggal szokta mondani, hogy mindent elvesz, viszont semmit sem ad. tovább olvasom…

Iván és az irezumi története – Bepillantás a japán stílusú tetoválások világába

Százi Ivánnal egy szilveszteri összejövetelen ismerkedtem meg Svájcban. Beszélgetésünk során hamar kiderült, hogy ugyanabba a budapesti általános iskolába jártunk és hogy ő is balkezes. A legfontosabb kapcsolódási pont azonban mégis a Japán iránti érdeklődésünk volt. Miközben felelevenítettük távol-keleti élményeinket, az is kiderült, hogy Iván a japán hagyományos stílusú technikát, az irezumi-t alkalmazó, elismert tetoválóművész.

Fotó: Kosei Publications, forrás: https://www.pinterest.com

tovább olvasom…

A robotvonatok nyomában…

Néhány hete a kedvenc bölcsődei nevelőnk (egy középkorú férfi – mert Japánban természetes, hogy ilyen is van) a férjem kezébe nyomott egy lapot, amit férjem nagy lelkesedéssel hozott haza a gyerekkel együtt. Ez egy öt tokiói vasúttársaság által kiadott robotvonat-gyűjtő játék (akit érdekel: F liner Robot Train 5) felhívása volt. Íme:

tovább olvasom…

Körforgás

Lassan egy éve már, hogy az irodánk új emeletre, s így új szobákba költözött, de ezeket, főként időhiány miatt, csak lassan formáljuk a saját – véletlenül épp japános – ízlésünkre. A múlt héten felkerült a falra az általam tervezett falióra is, s ennek kapcsán ismét szóba került köztünk a japán esztétikai felfogás, s mindaz, ami a gazdasági tanácsadói munkámmal párhuzamosan végzett alkotói tevékenységemben a japán életszemléletből, művészetből inspirál.

Forrás: https://www.coolgarden.me

Amikor 13 éves voltam, mérnök édesapám néhány hetes tanulmányi ösztöndíjat kapott a Japán Államtól. Anyai nagybátyám családja is éppen kint élt, a családi élménybeszámolókat csillogó szemekkel hallgattam. Bár még nem tudtam megfogalmazni, mi vonz Japánban, de a lelkem mélyén éreztem, hogy közöm van hozzá. Akkor határoztam el, hogy én ebbe az országba, ezekre a most csak képeken (sőt videókon – hú, mekkora szó volt ez akkor!) látott helyekre el fogok jutni. tovább olvasom…