Blog

A japán szakik művészete

Először is arra szeretném megkérni Önöket, hogy hunyják le szemüket pár másodperc erejéig, és gondolják át, mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor szakikkal volt dolguk. Elromlott a gáztűzhely? Lakásfelújítás volt? Netán egy új mosógépet kellett beüzemelni? Talán már el is képzelték, hogy milyen érzések járták át Önöket a folyamat különböző lépései során…

Engedjék meg, hogy most bevezessem Önöket a japán szakik művészetébe. Azért hívom így, mert meglepő hasonlóságot mutat más, talán ismertebb japán művészetekkel, úgymint a teaművészet vagy a kalligráfia, netán a harcművészetek. Ezen művészeteket az köti össze, hogy szigorúan szabályozott a folyamat, és nagyon nagy szerepe van az eszközök és a környezet előkészítésének, a mozdulatok sorrendjének. tovább olvasom…

A japán nyelvtanulás buktatói

A nyelvtanulás sosem könnyű, sokan feladják, és kevesen maradnak, akik eljutnak a tökéletes elsajátítás szintjére, különösen igaz ez a japán nyelv esetében. Egyetemen japán szakot végeztem, majd később foglalkoztam japán nyelv tanításával is, így van némi rálátásom a japánul tanulókra. Ebben az írásomban azt szeretném bemutatni, hogy melyek lehetnek a főbb akadályai annak, hogy valaki elsajátítsa ezt a különleges nyelvet. tovább olvasom…

Maneki Neko, avagy a japán szerencsehozó macska története

Nemrégiben egy Maneki Neko (röviden Maneko) talizmánt ajándékoztam egy kedves barátnőmnek. Nem ismerte, így elmondtam neki, hogy Japánban ez jószerencsét hoz a gazdájának.

S ekkor fogant meg bennem a mai blogcikkem témája. Sokan tudják, mit jelent a Maneki Neko, de vajon hányan ismerik az eredetét vagy hogy miért is éppen a macska hozza a szerencsét.

Nos, jöjjön hát eme cuki kis kabalának az érdekes története!

tovább olvasom…

Barátság, szolidaritás és büszkeség a lányom felvételije során

Most nem Japánról fogok írni, hanem emberként (és japánként), hogy hogyan is éltem meg, mit tapasztaltam, és milyen élmény volt számomra a lányom középiskolai felvételije. Igaz, még nincs vége, ha jól tudom, április végén fog csak kiderülni a végső eredmény. Sok bonyolult feladattal kellett szembenéznem, nagy kihívás volt ez nekünk!

Úgy emlékszem, hogy kb. tavaly ilyenkor vetettem fel a lányomnak először az ötletet, hogy mi lenne, ha felvételizne, s esetleg egy másik suliba menne gimisnek? tovább olvasom…

Ehómaki

A hagyományosan február 3-án megrendezett japán tavaszköszöntő ünnep, a Szecubun kapcsán a legismertebb szokás talán a „mamemaki” szokása, amikor pirított szójababbal dobálják meg a család egyik démon-maszkot viselő tagját, miközben azt kiabálják: „Démon kifele, szerencse befele!” (Oni va szoto, fuku va ucsi!)

Kevésbé ismert, de az utóbbi időben a japán convenience store-ok reklámkampányainak hatására az egész országban elterjedt szokás az „ehómaki” (恵方巻) (szerencsés irányú szusitekercs) fogyasztása ezen a napon. tovább olvasom…

Itt a síszezon Japánban is…

A szenvedélyes – s bőséges anyagiakkal is rendelkező – európai sízőknek is egy kicsit kiesik a látóköréből Japán. A déli félteke jóval szűkösebb, de az európai nyár idején is sízési lehetőséget kínáló terepei (Chile, Argentína, Új-Zéland) is sokkal ismertebbek errefelé, mint Japán kiváló sípályái. Pedig Japán már két téli olimpiát és egy világbajnokságot is rendezett. (Szapporó 1972 –, ahonnan minden idők egyik legnagyobb női sízője, Annamarie Moser-Pröll csak két ezüsttel tért haza, Nagano 1998 – amelyet Hermann Maier óriási bukása lesiklásban, majd másnapi győzelme szuperG-ben tett felejthetetlenné, továbbá Shizukuishi 1993 – ahol Kjetil André Aamodt tarolt: két aranyat és egy ezüstöt szerzett). Persze a messze nem sí nagyhatalom, Korea is rendezett már olimpiát, de sem a sípályák számát, sem a területét nem lehet Japánéval összevetni. Több, mint 500 síterep közül válogathat, aki Japánban szeretne sízni. S ami talán fontosabb: Japánban sízhetünk a világ talán legjobb porhaván. A Szibéria felől érkező hideg a Japán tenger felett némi nedvességet begyűjtve elképesztően száraz havat hoz Japánba, mindenekelőtt Hokkaidó szigetére. (A fősziget síterepeire inkább a nedves hó a jellemző.) tovább olvasom…

Top Youtube tartalmak Japánról

Ezúttal nem kifejezetten csatornákat ajánlok, hanem néhány érdekes, Japánról szóló epizódot elsősorban magyar gyártású, Japánnal többször is foglalkozó Youtube-csatornáról. A válogatás nem feltétlenül a színvonal megítélése alapján történt – inkább a sokszínűségre törekedtem. Fontosnak tartom, amikor ismertebb, de amúgy nem „japános” szerzők is bemutatják Japánt, hiszen az ilyen tartalmak még több emberhez jutnak el. A helyesírási hibákat nem javítottam, hogy könnyebb legyen rákeresni. A gondolatjel előtt mindig a csatorna neve, utána pedig a videó címe olvasható.

Hédinke – Furcsa konyhai eszközök és Animal Crossing karakter bento (キャラ弁  )

tovább olvasom…

A halál csókja, avagy a globális éghajlatváltozás szimbóluma

Nevetnem kellett, amikor az Írók Boltja kirakatában megláttam a vízben úszó jegesmedvét ábrázoló könyvborítót és rajta egy japán szerző, Yoko Tawada nevét. Amikor pedig az üzletben belelapoztam az Egy jegesmedve emlékiratai-ba és elolvastam az első pár bekezdést, úgy éreztem, hogy egy szórakoztató művet tartok a kezemben. Kíváncsivá tett a fülszöveg is, miszerint a 20. század második felének történelmét ismerhetjük meg három jegesmedve – a Szovjetunióból emigrációba kényszerült nagyanya, az NDK cirkuszi sztárjaként tündöklő anya, és a berlini állatkert gondozói által felnevelt unoka – szemszögéből nézve.

A halál csókja, avagy a globális éghajlatváltozás szimbóluma

Az említett könyvborító Forrás: https://www.libri.hu/

tovább olvasom…

Séta a japán gasztronómiai erdőben

A koronavírus okozta bezártság belőlem leginkább a sok-sok korábbi jó emléket hozza elő. Milyen jó volt utazni, milyen jó volt éttermekbe járni, milyen jó volt találkozni a barátokkal… a mai blogomban egy ilyen nosztalgiautazásra kalauzolom el az olvasókat, bízva abban, hogy hamarosan mindenki számára ismét megnyílhat az út az újabb élmények és maradandó emlékek előtt.

Japánban él egy híres szakács, akit Narisawa Yoshihironak (ejtsd: Nariszava Josihiro) hívnak. Arról híres, hogy miután elsajátította a francia konyha csínját-bínját az európai nagymesterektől (úgy mint Joel Robuchon vagy Paul Bocuse), hazatért Japánba, és megalkotta a saját művészetét, a franciásan kinéző, ám mégis japán tradíciókra épülő fúziós konyháját. Az ő gasztrofilozófiája az, hogy megpróbálja a japán természetet (az erdő, a tenger és a rizsföldek harmóniáját) megjeleníteni az ízek, illatok és látvány világában. Az ő filozófiájára még külön kifejezés is született: „Innovative Satoyama Cuisine”, amit úgy lehetne lefordítani magyarra, mint az innovatív, japán vidéket szimbolizáló konyhaművészet. tovább olvasom…