Blog

Ahol a rajzok és az álmok életre kelnek

Néhány hete volt alkalmunk eljutni az Odaibán (Tokió) júniusban nyílt Teamlab interaktív kiállításra, amit már nagyon sok helyen láttunk reklámozni. Minden szónál többet mond talán ez a promóciós videó:

tovább olvasom…

Aláírás, pecsét

Rendrakás közben nemrég a kezembe akadt egy kedves emlék, a nevemet (Anna) tartalmazó pecsét, melyet hazatérésemkor, búcsúajándékként kaptam. Mikor megtaláltuk, kisfiam azonnal használatba is vette, s csak némi közelharc árán tudtam biztonságba helyezni ezt a mindenen nyomot hagyó ereklyét. A Japánban töltött boldog napjaimra ezentúl a polcunkról levakarhatatlanná vált piros tinta is emlékeztet.

Saját fotó

tovább olvasom…

Onmyoji – Abe no Seimei legendája

Mostani cikkemet egy titkos kis szenvedélyem inspirálta. Néha munka után, pár szabad percemben esténként szeretek a telefonomon játszani. Gondolom sokaknak van kedvenc applikációja, nekem az úgynevezett Onmyoji játék, mely Kiotó híres onmyoji-jának (sámánféle), Abe no Seimei-nek az életén alapszik.

A játékban megtalálhatók a japán mitológia különleges lényei, shikigami-k, oni-k, varázserővel felruházott emberek, szóval izgalmas és látványos játék. Nem mellesleg japánul beszélnek benne angol felirattal, ez külön élvezet nekem. 😊

tovább olvasom…

Ez csak a jéghegy csúcsa?

Már megint egy szomorú hír Japánból. A Tokió Orvosi Egyetem nevű felsőoktatási intézményről érkezett ez a hír.

A japán Oktatási, Kulturális és Sport Minisztérium magas pozícióban lévő munkatársa a saját fiát csalással juttatta be az egyik egyetemre. Ennek az embernek volt joga a minisztériumon belül eldönteni, hogy melyik egyetem mennyi támogatást kaphat a minisztériumtól.

tovább olvasom…

Japán, a háziállatok országa

„Japánban minden megtalálható. Ami nem, az nem is létezik.” – mondta egy japán barátom. Az évek igazolták ez a kijelentést. Illetve azt figyeltem meg, hogy a japánok szeretnek rajongani. Akár együttesért, színészekért, filmekért vagy csak az állatokért.

Túlzás nélkül ki lehet jelenteni, Japán a háziállatok mennyországa! Külön iparág épült rá, hogy luxus szinten kiszolgálja a kis kedvencek minden igényét.

tovább olvasom…

Japánok nyomában a francia Riviérán

Bármerre járok Európában, érdeklődéssel figyelem a japánok nyomait és gyakran keresnem sem kell őket, megtalálnak maguktól. Így volt ez idén a francia Riviérán is, amikor a Monte Carlo-i kaszinótól nem messze, a tragikus sorsú Grace Kellyről elnevezett sugárút elején egy hatalmas táblán, fekete-fehér fotó hívta fel a figyelmet egy 1969-es eseményre: Monaco hercegnéje éppen azokat a cseresznyefákat ülteti, amelyeket a miniállam a Japán Mezőgazdasági Minisztériumtól kapott ajándékba. Pár lépésnyire pedig Monaco japánkertjének kapuja rejtőzött a zöldben. Szeretem a hagyományos japánkertek hangulatát, esztétikájukat, különleges növényeiket és a tavaikat, felettük a jellegzetes kis híddal, a vízben koi halakkal és part közeli kőlámpásokkal. Jó érzés felidézni azokat a gyönyörű kerteket, ahol Japánban jártam Kanazawától Kiotóig és a hosszú séták pihentető, megnyugtató hatását. Így hát kihasználtuk az alkalmat, hogy a monaco-i turistaforgatag elől eltűnjünk és relaxáljunk egy kicsit a III. Rainier herceg megbízásából egy díjnyertes japán tájépítész, Yasuo Beppu által 1994-ben alkotott, közel 7000 m2-es kertben. tovább olvasom…

A még “szőkébb” kóla és társaik

Vannak kis hazánkban, akik a narancs ízű üdítőitalokat szőke kólának nevezik. 2005-ben ilyen címmel még magyar film is készült. De ugorjunk 10000 kilométert és 13 évet! Természetesen Japánba, ahol pár hete megjelent valami, amit akár még “szőkébb” kólának is nevezhetünk. 2018. június 11-én a Coca Cola Company kijött a teljesen átlátszó – tehát szódának látszó – kólával a szokásos fél literes műanyag palackban, 150 jenért. Íme:

A fotó forrása: https://japantoday.com/category/features/new-products/coca-cola-japan-releases-new-clear-coke

tovább olvasom…

A legmagyarabb japán – Kobajasi Kenicsiró

Családi hagyomány, hogy tavasszal Kobajasi Kenicsiró által vezényelt hangversenyre megyünk. Az első jegyeket évekkel ezelőtt azért vettem, hogy legyen alkalmam személyesen is látni azt a japán embert, akinek nevét hamarabb ismertem, minthogy japánokkal kezdtem dolgozni. Azóta több felejthetetlen élményben volt részünk! A gyönyörűen felújított Zeneakadémia telt házas nagytermében ülve hallgattuk Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét, majd Muszorgszkij és Ravel alkotását, az Egy kiállítás képeit. Kobayashi pedig, ahogy nagymamám mondaná, „csak úgy repült” miközben az akkor épp 70 éves jubileumát ünneplő MÁV Szimfonikus Zenekart vezényelte. Természetesen kotta nélkül, hiszen állítása szerint a zenekar súg neki!

Forrás: https://24.hu

tovább olvasom…

A kismama-biléta

Velem már többször fordult elő, hogy a tömegközlekedési eszközön ülve egy kicsit pocakosabb fiatal hölgy láttán elgondolkoztam, hogy most át kéne-e adnom a helyem vagy sem? Ilyenkor az a dilemma játszódik le a fejemben, hogy ha kismama, akkor természetesen örülni fog a helynek, de ha „csak” duci, akkor akár a legjobb szándék is rosszul sülhet el…

Nos, ennek a dilemmának a kiküszöbölésére (és a még pocakosodás előtt álló kismamák segítésére) hozták létre Japánban a kismama-bilétát:

A felirat: „A pocakomban kisbaba van.”

tovább olvasom…

Kabócalesen

Kisfiammal az utóbbi hetekben szentjánosbogár-kereső túrákat tettünk a környékbeli parkokban. Jót kalandoztunk, de sajnos nem jártunk sikerrel. Hallgattuk azonban a tücskök ciripelését, s erről felidéződtek bennem a tokiói nyári esték, amikor a parkok csendjét a kabócák hangja töltötte be. Néha annyira hangosan szóltak, hogy aludni is alig lehetett tőlük.

Először a kabócákat, szemi (セミ) kedves kis élőlényeknek gondoltam, ám az első találkozásom a valósággal igencsak sokkolt. Az a példány, melyet először láttam, elérte a 4 centimétert. Hogy milyen fajta volt, nem tudom megmondani.

Forrás: https://www.tofugu.com/japan/cicadas-in-japan

tovább olvasom…