Blog

Kokeshi babáim története

Már első japáni utam során felfigyeltem a kokeshi babákra. Tokió Harajuku negyedében, a luxusáruházak és designer üzletek között megbújó Oriental Bazaar nevű régiség és ajándékboltban órákat töltöttem a hagyományos, fából készült gyerekjátékok tanulmányozásával. Ezek a picit az orosz Matrjoska babákra emlékeztető, de nem szétszedhető, egyszerű, kézzel festett kis figurák levettek a lábamról. Nincs két egyforma darab belőlük, más a tekintetük, a szájuk íve, a ruhájuk mintája. A nőalakok szende pillantásukkal és fehér arcbőrükkel a japán nőideál megtestesítői. A szamuráj figurák arca szigorú, katana elnevezésű hagyományos kardjuk bal oldalt kandikál ki a kimonójuk ujja alól. Kezek és lábak nélkül is nagyon vagányul néznek ki. Közülük került ki könyveink őre és polcunk dísze is.

tovább olvasom…

Tokió titkos arca

Kevesen tudják, hogy Tokiónak nem csak a felhőkarcolók között a tárgyalásokra siető komor üzletemberekkel teli vidékei vannak. Őszinte leszek: mi is csak nem olyan rég tudtuk meg kolléganőmtől. Javaslatára látogattuk meg Tokió prefektúra nyugati csücskét, a természeti szépségekben bővelkedő Okutama régiót.

Okutama elhelyezkedése

tovább olvasom…

Hacsikó és az akita kutyák

Amikor Tokióban éltem, gyakran beszéltem meg találkozót a barátaimmal a Hacsikónál, lényegében a Shibuya állomásnál lévő kutyaszobornál. Hacsikó olyan közkedvelt találkozási pont, mint a Nyugati pályaudvarnál az óra. Mivel azonban Tokió lakossága lényegesen meghaladja Budapestét, megtalálni valakit a Hacsikó körül gyakran embert próbáló feladat. Mi mégis rendszeresen búcsúztunk úgy, hogy „legközelebb a Hacsikónál”.

tovább olvasom…

Habu Szaké – Kígyópálinka csak a legbátrabbaknak!

Okinawa mindig is kicsit kilógott Japánon belül. Évszázadokon keresztül különálló ország volt, saját kultúrával és nyelvvel, ami merőben különbözött Japánétól. Manapság sem éppen könnyen érthető az okinawai japán nyelvjárás.

A sziget a 19. században lett hivatalosan Japán egyik prefektúrája, majd a második világháború után rövid ideg amerikai fennhatóság alá került. Végül az USA 1972-ben adta vissza a japán államnak. tovább olvasom…

Hogyan tárgyaljunk a japánokkal?

Nemrég kaptam egy felkérést, hogy egy nemzetközi tárgyalástechnikákat elemző dolgozathoz és prezentációhoz válaszoljak pár Japánnal és a japánokkal kapcsolatos kérdésre. Mivel az információ mások számára is hasznos lehet, a kérdező hozzájárulásával közreadom az interjú szövegét:

Beszéljen néhány szóban magáról, milyen nemzetközi tapasztalatai vannak, azzal kapcsolatos munkájáról!

Tanácsadóként kelet-ázsiai, főként japán, valamint közép- és kelet-európai cégek közti üzleti kapcsolatok létrehozásával, támogatásával foglalkozom. Főbb feladataim: napi szintű stratégiai tanácsadás, piackutatás, interkulturális tréningek szervezése és tartása cégvezetőknek a japán partnereikkel való hatékonyabb kommunikáció és együttműködés érdekében, cégünk marketing és kommunikációs ügyeinek menedzselése.

Mi jut eszébe először akkor, ha a japán kultúrát említjük?

A precizitás, a robotok és a rizs.

Melyik irodalmi mű, zene stb. mutatja be legjobban a japán kultúra sajátosságait?

Könyvek:

  • Ferber Katalin: A felkelő nap árnyéka
  • Ryu Murakami: Coinlocker babies
  • Shusaku Endo: Némaság

tovább olvasom…

Mi fán terem a pocket Wi-Fi?

Többször fordult elő, hogy az esti vacsoránál japánok elővettek egy fekete kis dobozt, megnyomtak rajta pár gombot majd el is tették. Az első pár alkalommal nem kérdeztem rá. Többedik alkalommal, kérdeztem csak rá, hogy ez mi. Annyit mondtak, hogy Wi-Fi. Meglepett, de nem is foglalkoztam vele, megválaszoltnak tekintettem a kérdést. Legközelebb Japánban találkoztam ezzel újra.

Japánban a szállásomon be volt kötve egy hiper-szuper gyors kábelnet (300+mb/sec). Ez 10x gyorsabb volt, mint az itthoni. Japánban a mobiltelefonok „SIM kártya mentesek”. Két csoportra lehet osztani őket. Vannak a „buta telefonok” és az iPhone-ok. (A buta telefonok a kinyitható színes, saját idejükben „menő” mobiltelefonok.) Az idősebb generáció használja a „buta” telefont, ma már mindenki iPhone-t használ. A kinti árszínvonalhoz viszonyítva olcsón hozzá lehet jutni. Hazahozva nem kompatibilis az itthoni telefon szolgáltatókkal, nem lehet használni. Japánban sok a külföldi turista, főképp miattuk lehet SIM kártyákat és DATA SIM-eket venni, bérelni. tovább olvasom…

Húsevő japánok?

Mivel cégünk japáni exportjának tekintélyes hányadát magyar húsok adják, természetesen figyeljük a húsok japán piaci forgalmát. Japán összességében a világ egyik legnagyobb élelmiszer-importőre (a 125 milliós, magas vásárlóerővel rendelkező lakosság élelmiszer-szükségletének alig harmadát állítja elő Japán, a többit importból kell fedezni), de ugyanez igaz a húsok, hústermékek piacára is. Magunk is ritkán gondolunk azonban arra: nem mindig volt így.

Természetesen a japánok is – mint gyakorlatilag minden más nép – vadászó, halászó, gyűjtögető életmódot élő ősöktől származik. Az ősi japán vallás, a sintó sem fogalmazott meg tilalmat a húsfogyasztással kapcsolatban. A korai japán krónika, a Nihon Soki, vagy a Manjósú című 8. századi versgyűjtemény is beszámol császári vadászatokról, a vadhús fogyasztásáról, de például sertés-tenyésztésről is. A buddhizmus átvételével, a lélekvándorlás gondolatának elterjedésével azonban egyre nehezebben volt elfogadható a potenciálisan egy-egy emberi lélek újjászületése hordozójának számító állatok megölése. tovább olvasom…

A drive recorder mindig igazat mond

Kb. 5 éve, amikor Japánba utaztam, meglátogattam nagybátyámat Kóbéban. Nagyon kedves volt, kocsival jött elém az állomásra.

Beszállva az autóba láttam, hogy a vezető oldal fölött egy furcsa kütyü van.

Megkérdeztem őt, hogy mi az, mire ő azt válaszolta, hogy egy drive recorder.

Mikor rákérdeztem, mi a funkciója, elmagyarázta, hogy azért kell, mert ha véletlenül balesetet szenvedne, akkor ez a készülék rögzít minden pillanatot. (Videó- és hangfelvételt is készít!)

Az is kiderült, ezt a csodacuccot nem csak menet közben lehet bekapcsolni, hanem akkor is, amikor nem vezet az ember, pl. parkolás közben.

Így még ha senki sem ül bent, akkor is mindent tud rögzíteni, így mindig tudjuk, mi történik az autóval.

Akkor úgy véltem, felesleges ez a cucc, semmi haszna nincsen, főleg Japánban nem.

Nagyot tévedtem. tovább olvasom…

’Biztosan nyersz!’

Japánról sokan úgy gondolkodnak, mint egy homogén országról. Végül is a lakosság közel 100 százaléka japán, az üzletemberek és hivatalnokok ugyanolyan unalmas öltönyben kelnek útra nap, mint nap. Amikor japánokkal van dolgunk az üzleti életben vagy a hétköznapokban, akkor is hasonló élményeink vannak. Valójában Japán egy nagyon sokszínű ország, különösen földrajzi szempontból, ami azzal is jár, hogy az egyes régiók lakói fontosnak tartják saját hagyományaikat, és szívesen különböztetik meg magukat Japán más részein élő társaiktól.

Talán erre a fajta sokszínűségre is rájátszott a Nestlé, amikor 2000-ben úgy döntött, hogy egyik ismert édességének, a Kit-Katnak különböző verzióit gyártja le és dobja piacra, de kizárólag Japánban. Nehéz elhinni, de azóta közel 300 (!) fajta Kit-Kat került forgalomba Japánban. Talán a legismertebb japán variáció a maccha-s (zöld teás), de például van szakés és azukis (édesbabos) is.

tovább olvasom…

Japán, a katasztrófák országa

Teljes magabiztossággal állíthatom, hogy Japán a világ egyik legszebb országa. Mindenképp megéri ide egyszer mindenkinek ellátogatni, aki teheti. Viszont talán azt is sokan tudják, hogy nagyon sok természeti- és katonai csapás fenyegeti a távol-keleti szigetországot, amelyekre némileg érdemes felkészülnie minden idelátogatónak. A mai cikkemben egyrészt szeretnék kitérni arra, hogy hogyan befolyásolta ez a sok-sok fenyegetés a japánok nemzeti karakterét, másrészt a védekezési-, felkészülési lehetőségeket fogom bemutatni.

Sakurajima – az egyik legszebb és legfélelmetesebb japán vulkán

tovább olvasom…