Blog

Egy mocsárba ültetett facsemete avagy a kereszténység története Japánban

Évekkel ezelőtt egy japán kollégámmal a keresztény vallásról beszélgettünk. Akkor tudtam meg, hogy a kereszténység már a 16. században eljutott Japánba, de nem terjedt el igazán. (A ma 130 millió fős országban másfél millióan vallják magukat az evangélium követőjének, a túlnyomó többség vallása pedig a shinto és a buddhizmus.) Mivel korábban sosem hallottam a japáni keresztényüldözésről és azokról a japánokról, akik vértanúhalált haltak keresztény hitükért, kollégám egy 20. századi, katolikus(!) japán író, Shusaku Endo „Némaság” című regényét ajánlotta figyelmembe. tovább olvasom…

Love Hotel

Ismét egy japán találmány, ami nálunk ismeretlen, Japánban viszont mindenütt megtalálható, a szállodaiparnak teljesen hétköznapi szereplője. Ez a szállásforma – ha lehet így nevezni, bár a cél nem annyira a megszállás… – történetét tekintve egészen az Edo-korig (1603-1868) nyúlik vissza. Az akkor létező fogadók, ill. teaházak „leszármazottja”. A Wikipedia szerint a név egy 1968-ban alapított oszakai hotelből (Hotel Love) jön. Ma egy külön műfaj a japán hotelek között, a definíció szerint pároknak intimitást biztosító (szállás)hely. tovább olvasom…

A japán karácsonyi torta és a házasságközvetítés

Koizumi Junichiro, a későbbi miniszterelnök 36 éves volt, amikor a 21 éves egyetemi hallgatót, Miyamoto Kayoko-t feleségül vette, 1978-ban.  A házasság az ún. “omiai” (お見合い) szokása szerint jött létre, amiben a pletykák szerint maga Fukuda, az akkori miniszterelnök is jelentős szerepet vállalt. Fukuda bizonyára tiltakozna, ha “nakodo”-ként (仲人), azaz házasságközvetítőként, ne adj Isten: kerítőként emlékezne rá az utókor, már csak azért is, mert a frigyből három gyermek és négy év múlva válás lett. tovább olvasom…

Egy hosszútávfutó nem mindig magányos – Sütő József és Tsuburaya Koukichi futása az 1964-es tokiói olimpián II.

Történetem első részében arról írtam, hogy miként került az 1964-es tokiói olimpia maratoni számában ötödik helyezést elért magyar versenyző Sütő József, 50 év elteltével ismét Japánba, s hogy ott milyen rendkívüli fogadtatásban volt része. Ma további részleteket szeretnék megosztani Sütő úr nagy kalandjáról. tovább olvasom…

Egy hosszútávfutó nem mindig magányos – Sütő József és Tsuburaya Koukichi futása az 1964-es tokiói olimpián I.

Bizonyára sokan vannak az olvasók közül, akiknek vannak emlékei az 1964-es tokiói olimpiáról. Aztán vagyunk mi, akiknek a 60-as évek inkább még történelemnek számítanak, mintsem a személyes emlékszerzés éveinek. Bárhogy legyen is, hiszem hogy legnagyobb számban mégis azok vannak, akiknek érdemes megismerni még egy történetet abból az évből. tovább olvasom…

Mit viselnek a japán menyasszonyok?

A napokban egy közeli barátnőmnek segítettem menyasszonyi ruhát választani jövő évben tartandó esküvőjére, s miközben a sok szép ruha közt válogattunk, feltette a kérdést, hogy Japánban mégis mit viselnek a férjhez készülő lányok életük nagy napján. tovább olvasom…

Valódi okok az iskolai erőszak mögött

A napokban az újságot olvasva egy cikken akadt meg a szemem. Arról írt, hogy a magyar iskolákban a tanárok elleni erőszakos cselekmények száma egyre növekszik. Az elmúlt 4 évben a tanárok elleni erőszakos cselekmények számáról egy táblázatot is csatoltak a cikkhez, ami mutatta a növekedő tendenciát. tovább olvasom…

Az otthon melege – Búbos kemence vagy lábmelegítő

Ami Magyarországon a búbos kemence, az Japánban a kotatsu (炬燵). A tradicionális otthon központja és az esti családi élet színtere. A családok kultúráktól függetlenül mindig a házi “tűzhely” körül gyűltek össze. tovább olvasom…

Találkozásaim Enkuval

A találkozások természetesen képletesek, hiszen Enku a 18.században élt Japánban, főleg a mai Gifu tartományban. tovább olvasom…

Van-e humora a japánoknak?

A japánokkal való hétköznapi kommunikációban nem jellemző, hogy a humor közelebb hozná a magyarokat és a japánokat. Számunkra a humor szinte biztos eszköz arra, hogy megteremtsünk vagy fenntartsunk jó kapcsolatokat. Japánban viszont nagyobb értéke van annak, ha valaki „komoly ember” és nem viccelődik. Az önirónia különösen ritka. Önmaguk komolyan vétele a jellemző, bár érdekes módon ez nem párosul önhittséggel vagy nagyképűséggel. tovább olvasom…