Blog

A japán kortárs színház gyöngyszemei

takahagi_hiroshiEgy hónapja tolmácsoltam a Japán Alapítvány által szervezett A japán kortárs színház ma című előadást. Hogy őszinte legyek, a téma nem állt hozzám túl közel, bár szeretek színházba járni, mégis féltem a “kortárs” szótól. Ennek ellenére az előadás előtti hétvégén lelkesen tanulmányoztam a szakma szakszavait, próbáltam minél mélyebben megismerni a japán modern színház sajátosságait. tovább olvasom…

Tanabata

Július 7-ét Japánban eredetileg a szövőszék napjának vagy a szövőszék fesztiváljának nevezték. (A szövőszék japánul: 棚織, kiejtése: tanabata.) A korabeli Japánban a megtisztulási rituálé keretében a szűzlányok kimonót szőttek, azt egy polcra helyezték, és az isteneket üdvözölve fohászkodtak a jó termésért és más dolgokért. E közös imádkozás vált fesztivállá. A japán feljegyzések szerint már i.sz. 691-ben is tartottak „szövőszék fesztivált” a császári udvarban, amelyet Kínából eredeztetnek. tovább olvasom…

A japánok tényleg nem bírják az alkoholt?

Aki már fogyasztott japán emberrel együtt alkoholos italt tudja, hogy a legtöbb esetben csekély mennyiségű bor, pálinka stb. elfogyasztása esetén is gyorsan fejébe száll az alkohol japán barátunknak – legyen ő nő vagy férfi. A magyarázat egyszerű: a japánok szervezetéből hiányzik egy enzim, amely az alkohol lebontásáért felelős. A tünetek közül néhány: mosolygás, elvörösödés, hirtelen álmosság, zavartság, szédülés vagy az angol nyelvű kommunikáció teljes kikapcsolása. tovább olvasom…

És hová lett a kosz? – Építkezések Japánban

Mióta először betettem a lábamat Japánba – s annak már sok éve – mindig irigyeltem a japánokat az építkezéseikért. Hatalmas munkahelyek, óriás daruk, teherautók tucatjai – s semmi por, sár, kosz!

Egyfajta kultúrsokkot jelentett az is, amikor a nagykövetséggel szomszédos telken megkezdődő építkezést jött bejelenteni a beruházó. Hónapokra előre napokra leosztott munkaterven mutatták be, hogy mikor, hány darab teherautó fog közlekedni, mikor fognak nagyobb zajjal vagy forgalommal járó műveletet végezni. Kérték, hogy bocsássuk meg nekik… Sok hajlongás, hatalmas doboz csokoládé… tovább olvasom…

Új japán éttermek Budapesten

Asushi

Februárban nyitott meg az Itoshii a Nyugati térnél az Eiffel Irodaház legalsó szintjén. A Wasabi-lánchoz hasonlóan a korlátlan ételfogyasztás a fő ismertetőjegye. Csakhogy itt nem futószalagon jönnek az étkek, hanem egy táblagépen (!) lehet őket kiválasztani és a küldés gombbal feladni a rendelést. Elsősorban olyanoknak ajánljuk, akik még sohasem ettek japán fogásokat. tovább olvasom…

A szerelem és remény városa

Nagisa Oshima japán filmrendező nevét akkor ismertem meg, amikor „Az érzékek birodalma” című klasszikust láttam egy kis, körúti moziban sok évvel ezelőtt. Ugye a film címe ismerősen cseng és mindenki látja maga előtt a szolgálólány és a főnöke megszállott szerelmi kapcsolatát? Aki azonban „A szerelem és remény városa” (Ai to kibo no machi) címe alapján hasonló, erotikától túlfűtött történetre számít, alaposan téved. Oshima 1959-ben forgatott, nagyon szerethető első filmje egy jóval kevésbé radikális alkotás. tovább olvasom…

NATTO – csúnya, büdös, DE finom!!!

Végre találtunk egy boltot Budapesten – most nyílt -, ami hosszú távú natto-forrásnak bizonyul!!! Eddig sehol nem tudtunk nattot venni, így már…hmm…vagy 3 éve biztosan nem ettem egy falatot sem a hőn szeretett erjesztett szójából.

Először bemutatnám, mert Magyarországon nem hiszem, hogy sokan ismernék ezt a furi szagú, kinézetre sem étvágygerjesztő eledelt (igazán a nyúlós krémszerű réteg miatt, sokan kifejezetten gusztustalannak titulálják; én, aki nagyon finomnak találom nem tudom osztani ezt a véleményt 😉) tovább olvasom…

Nők a társadalomban

Még a hetvenes évek végén volt, hogy hivatalos ügyben fel kellett keresnem egy japán vállalatot Tokióban. Az engem fogadó, nálam kb. 20 évvel idősebb férfival át kellett mennünk az egyik irodaházból a másikba. Az akkor megtett kb. 300 m-es séta emlékezetes maradt számomra, s nem kevésbé tanulságos is. tovább olvasom…

A „másik” nagy korallzátony

Talán kevesek tudják, hogy Japán is büszkélkedhet gyönyörű korallzátonnyal. A látványosság a szigetország egyik déli szigeténél, mégpedig Okinawa prefektúrában az Ishigaki nevű sziget mellett látható, Shiraho falu tengerpartjánál. A település „Shiraho korallfaluként” üdvözli az arra járókat. tovább olvasom…

Éljen tovább a Kintetsu!

2012 februárjában bezárták az Osaka megyében található Hirakata város pályaudvara előtt található Kintetsu áruházat, amely 36 évig működött. A nem túl fényes gazdasági helyzet miatt a jó minőségű és viszonylag drága termékeket kínáló áruházak nem tudtak megharcolni a közelükben megszaporodott 100 jenes boltokkal és az olcsó termékeket árusító szupermarketekkel. Ha jól emlékszem, akkor a Kintetsu a második áruház Hirakata városban a Mitsukoshi után, amelyet bezártak. Most csak a Keihan áruház maradt. Ez valahol nagyon szomorú. Gyermekkorom óta jártam a Kintetsu áruházba, így a bezárás híre személyesen is nagyon megérintett, elszomorított. tovább olvasom…