Blog

A fellegekben jártam Japánban – Fuji túra

Az ébresztőóra reggel 4 órakor szólalt meg. Így volt idő arra, hogy Emmi besüsse a haját és Smink-nélkül-nem-teszem-ki-a-lábamat-az-utcára-Marissa feltegye az “arcát” mielőtt elindultunk. A buszon kaptunk egy XS-es méretű szendvicset és két onigirit. Szerencsére idejében kiderült, hogy a japán rizsgombócot ebédnek szánják, így nem faltam be őket egyből. Fél 7-re már megkaptuk a Ben által “Michael Jackson kesztyűnek” nevezett kézvédőinket és egy-egy oxigénpalackot, majd a japánosan kötelező csoportkép elkészítése után elindultunk megmászni a Fujit. A sok tanulás után jó volt hátrahagyni a tantermet, a keigót (udvarias japán nyelv) és Tokiót. Csoporttársaimmal együtt már izgatottan vártuk ezt a kirándulást. tovább olvasom…

Fürdőszoba zuhanytálca méretben, avagy a japán diákszállóról

Japán világszerte híres többek között az extrém mini dolgok gyártásáról. Szinte bármilyen területen találunk példákat erre (legyen az chip vagy hotelszoba). Jelen írás a saját bőrömön megtapasztalt kompakt konyhás, fürdőszobás kollégiumi szobáról szóljon. tovább olvasom…

Lehet környezettudatosan élni

Shinzo Abe, FrancisJúnius 6-án a Vatikánban találkozott Ferenc pápa és Abe Shinzo japán miniszterelnök. A találkozón többek között a környezetvédelem is szóba került mint fontos nemzetközi kérdés. Japán sajátos földrajza miatt talán még inkább rászorul a helyes környezetgazdálkodásra. Szigetország, melynek lakható, viszonylag sík területe mindössze 25 %. Azaz kb. egy Dunántúlnyi területen sűrűsödik össze a 125 milliós lakosság. Élhető körülmények megteremtése, tervszerűség, szervezettség nélkül pokol lenne az élet.

tovább olvasom…

A japán kortárs színház gyöngyszemei

takahagi_hiroshiEgy hónapja tolmácsoltam a Japán Alapítvány által szervezett A japán kortárs színház ma című előadást. Hogy őszinte legyek, a téma nem állt hozzám túl közel, bár szeretek színházba járni, mégis féltem a “kortárs” szótól. Ennek ellenére az előadás előtti hétvégén lelkesen tanulmányoztam a szakma szakszavait, próbáltam minél mélyebben megismerni a japán modern színház sajátosságait. tovább olvasom…

Tanabata

Július 7-ét Japánban eredetileg a szövőszék napjának vagy a szövőszék fesztiváljának nevezték. (A szövőszék japánul: 棚織, kiejtése: tanabata.) A korabeli Japánban a megtisztulási rituálé keretében a szűzlányok kimonót szőttek, azt egy polcra helyezték, és az isteneket üdvözölve fohászkodtak a jó termésért és más dolgokért. E közös imádkozás vált fesztivállá. A japán feljegyzések szerint már i.sz. 691-ben is tartottak „szövőszék fesztivált” a császári udvarban, amelyet Kínából eredeztetnek. tovább olvasom…

A japánok tényleg nem bírják az alkoholt?

Aki már fogyasztott japán emberrel együtt alkoholos italt tudja, hogy a legtöbb esetben csekély mennyiségű bor, pálinka stb. elfogyasztása esetén is gyorsan fejébe száll az alkohol japán barátunknak – legyen ő nő vagy férfi. A magyarázat egyszerű: a japánok szervezetéből hiányzik egy enzim, amely az alkohol lebontásáért felelős. A tünetek közül néhány: mosolygás, elvörösödés, hirtelen álmosság, zavartság, szédülés vagy az angol nyelvű kommunikáció teljes kikapcsolása. tovább olvasom…

És hová lett a kosz? – Építkezések Japánban

Mióta először betettem a lábamat Japánba – s annak már sok éve – mindig irigyeltem a japánokat az építkezéseikért. Hatalmas munkahelyek, óriás daruk, teherautók tucatjai – s semmi por, sár, kosz!

Egyfajta kultúrsokkot jelentett az is, amikor a nagykövetséggel szomszédos telken megkezdődő építkezést jött bejelenteni a beruházó. Hónapokra előre napokra leosztott munkaterven mutatták be, hogy mikor, hány darab teherautó fog közlekedni, mikor fognak nagyobb zajjal vagy forgalommal járó műveletet végezni. Kérték, hogy bocsássuk meg nekik… Sok hajlongás, hatalmas doboz csokoládé… tovább olvasom…

Új japán éttermek Budapesten

Asushi

Februárban nyitott meg az Itoshii a Nyugati térnél az Eiffel Irodaház legalsó szintjén. A Wasabi-lánchoz hasonlóan a korlátlan ételfogyasztás a fő ismertetőjegye. Csakhogy itt nem futószalagon jönnek az étkek, hanem egy táblagépen (!) lehet őket kiválasztani és a küldés gombbal feladni a rendelést. Elsősorban olyanoknak ajánljuk, akik még sohasem ettek japán fogásokat. tovább olvasom…

A szerelem és remény városa

Nagisa Oshima japán filmrendező nevét akkor ismertem meg, amikor „Az érzékek birodalma” című klasszikust láttam egy kis, körúti moziban sok évvel ezelőtt. Ugye a film címe ismerősen cseng és mindenki látja maga előtt a szolgálólány és a főnöke megszállott szerelmi kapcsolatát? Aki azonban „A szerelem és remény városa” (Ai to kibo no machi) címe alapján hasonló, erotikától túlfűtött történetre számít, alaposan téved. Oshima 1959-ben forgatott, nagyon szerethető első filmje egy jóval kevésbé radikális alkotás. tovább olvasom…

NATTO – csúnya, büdös, DE finom!!!

Végre találtunk egy boltot Budapesten – most nyílt -, ami hosszú távú natto-forrásnak bizonyul!!! Eddig sehol nem tudtunk nattot venni, így már…hmm…vagy 3 éve biztosan nem ettem egy falatot sem a hőn szeretett erjesztett szójából.

Először bemutatnám, mert Magyarországon nem hiszem, hogy sokan ismernék ezt a furi szagú, kinézetre sem étvágygerjesztő eledelt (igazán a nyúlós krémszerű réteg miatt, sokan kifejezetten gusztustalannak titulálják; én, aki nagyon finomnak találom nem tudom osztani ezt a véleményt 😉) tovább olvasom…