Blog

Megússzuk a bajt?

Ahogyan közeledik a tokiói olimpia, úgy szaporodnak az előkészületekkel kapcsolatos híradások. Rio de Janeiro után ismét a nyílt vízi úszó események kapcsán merültek fel aggodalmak, hasonlóképpen a víz szennyezettsége okozhat problémákat.

Fotó: Ronny Siegel – Own work, CC BY 4.0, https://commons.wikimedia.org

A „kompakt” olimpiára törekvő szervezők a nyílt vízi úszószámok és a triatlon úszó eleme megrendezésére a fő olimpiai helyszínek közvetlen szomszédságában, a Tokiói-öbölben találtak alkalmasnak látszó helyet. tovább olvasom…

Karoshi

Ha Japánról van szó, klasszikusnak számít már a karoshi (過労死 = ’halálra dolgozás’, a karo a túlmunkát, a shi a halált jelenti) témája, amelyet a túlórák számlájára írnak. A japán kormány az elmúlt években tett néhány lépést a túlórák csökkentése érdekében. Ennél részletesebb információk nem nagyon keringenek e témában, ezért úgy gondoltam érdemes írni erről.

A karoshi esetekben jellemzően szívroham vagy stroke okozza a halált. Viszonylag sok eset van, amikor az áldozaton nem látni előre, hogy egészségügyi problémái vannak. A szokványos történet arról szól, hogy milyen sokat dolgoznak a japánok, milyen sok a túlóra. Ha kicsit belegondolunk ebbe, akkor azért ez nem tűnik kielégítő magyarázatnak. Egyrészt a túlórák jelentős részében nincs hatékony, kemény munkavégzés, a dolgozó csak azért marad bent tovább, hogy főnöke, kollégái lássák, hogy milyen sokat dolgozik. Másrészt, ha valaki szereti a munkáját vagy sikerélményei vannak, akkor mentálisan kevésbé megterhelő számára a túlóra. Mindenesetre nem annyira, hogy az súlyosan károsítaná a mentális állapotát. tovább olvasom…

A rend lelke

Elsőre jópofának tűnt nekem a fiatal japán rendcsináló szakértő, Marie Kondo elképzelése, miszerint csak az örömet okozó tárgyakat szabad megtartani és így kell kialakítani otthonunk rendjét. A Rend a lelke mindennek című könyve olvasása során viszont úgy éreztem, hogy a KonMari módszernek nevezett eljárás bár ígéri, mégsem jelent egyszeri és örökkévaló megoldást arra, hogyan éljünk és néha mintha pont a lélek hiányozna belőle.

tovább olvasom…

Ahol a rajzok és az álmok életre kelnek

Néhány hete volt alkalmunk eljutni az Odaibán (Tokió) júniusban nyílt Teamlab interaktív kiállításra, amit már nagyon sok helyen láttunk reklámozni. Minden szónál többet mond talán ez a promóciós videó:

tovább olvasom…

Aláírás, pecsét

Rendrakás közben nemrég a kezembe akadt egy kedves emlék, a nevemet (Anna) tartalmazó pecsét, melyet hazatérésemkor, búcsúajándékként kaptam. Mikor megtaláltuk, kisfiam azonnal használatba is vette, s csak némi közelharc árán tudtam biztonságba helyezni ezt a mindenen nyomot hagyó ereklyét. A Japánban töltött boldog napjaimra ezentúl a polcunkról levakarhatatlanná vált piros tinta is emlékeztet.

Saját fotó

tovább olvasom…

Onmyoji – Abe no Seimei legendája

Mostani cikkemet egy titkos kis szenvedélyem inspirálta. Néha munka után, pár szabad percemben esténként szeretek a telefonomon játszani. Gondolom sokaknak van kedvenc applikációja, nekem az úgynevezett Onmyoji játék, mely Kiotó híres onmyoji-jának (sámánféle), Abe no Seimei-nek az életén alapszik.

A játékban megtalálhatók a japán mitológia különleges lényei, shikigami-k, oni-k, varázserővel felruházott emberek, szóval izgalmas és látványos játék. Nem mellesleg japánul beszélnek benne angol felirattal, ez külön élvezet nekem. 😊

tovább olvasom…

Ez csak a jéghegy csúcsa?

Már megint egy szomorú hír Japánból. A Tokió Orvosi Egyetem nevű felsőoktatási intézményről érkezett ez a hír.

A japán Oktatási, Kulturális és Sport Minisztérium magas pozícióban lévő munkatársa a saját fiát csalással juttatta be az egyik egyetemre. Ennek az embernek volt joga a minisztériumon belül eldönteni, hogy melyik egyetem mennyi támogatást kaphat a minisztériumtól.

tovább olvasom…

Japán, a háziállatok országa

„Japánban minden megtalálható. Ami nem, az nem is létezik.” – mondta egy japán barátom. Az évek igazolták ez a kijelentést. Illetve azt figyeltem meg, hogy a japánok szeretnek rajongani. Akár együttesért, színészekért, filmekért vagy csak az állatokért.

Túlzás nélkül ki lehet jelenteni, Japán a háziállatok mennyországa! Külön iparág épült rá, hogy luxus szinten kiszolgálja a kis kedvencek minden igényét.

tovább olvasom…

Japánok nyomában a francia Riviérán

Bármerre járok Európában, érdeklődéssel figyelem a japánok nyomait és gyakran keresnem sem kell őket, megtalálnak maguktól. Így volt ez idén a francia Riviérán is, amikor a Monte Carlo-i kaszinótól nem messze, a tragikus sorsú Grace Kellyről elnevezett sugárút elején egy hatalmas táblán, fekete-fehér fotó hívta fel a figyelmet egy 1969-es eseményre: Monaco hercegnéje éppen azokat a cseresznyefákat ülteti, amelyeket a miniállam a Japán Mezőgazdasági Minisztériumtól kapott ajándékba. Pár lépésnyire pedig Monaco japánkertjének kapuja rejtőzött a zöldben. Szeretem a hagyományos japánkertek hangulatát, esztétikájukat, különleges növényeiket és a tavaikat, felettük a jellegzetes kis híddal, a vízben koi halakkal és part közeli kőlámpásokkal. Jó érzés felidézni azokat a gyönyörű kerteket, ahol Japánban jártam Kanazawától Kiotóig és a hosszú séták pihentető, megnyugtató hatását. Így hát kihasználtuk az alkalmat, hogy a monaco-i turistaforgatag elől eltűnjünk és relaxáljunk egy kicsit a III. Rainier herceg megbízásából egy díjnyertes japán tájépítész, Yasuo Beppu által 1994-ben alkotott, közel 7000 m2-es kertben. tovább olvasom…

A még “szőkébb” kóla és társaik

Vannak kis hazánkban, akik a narancs ízű üdítőitalokat szőke kólának nevezik. 2005-ben ilyen címmel még magyar film is készült. De ugorjunk 10000 kilométert és 13 évet! Természetesen Japánba, ahol pár hete megjelent valami, amit akár még “szőkébb” kólának is nevezhetünk. 2018. június 11-én a Coca Cola Company kijött a teljesen átlátszó – tehát szódának látszó – kólával a szokásos fél literes műanyag palackban, 150 jenért. Íme:

A fotó forrása: https://japantoday.com/category/features/new-products/coca-cola-japan-releases-new-clear-coke

tovább olvasom…