Blog

Az újév, a régi emlékek

Boldog és (sikerben) gazdag újévet kívánok mindenkinek!

De mielőtt megírnám az újévi első blogomat, szeretnék imádkozni egyik régi gimis barátnőm, Kiyomi-chan anyukájának, Yasuko sannak a lelki békéjéért.

Az ő haláláról szóló hírt december 22-én kaptam meg Kiyomi-chantól. Hirtelen halál volt 74 évesen. A nap, amikor megtalálták az anyukájukat holtan Kiyomi-chan és az ő fiú testvére, az asztalon ki volt nyitva a magyar nyelvű tankönyv, benne rengeteg kézírásával.

Kiyomi-chan és anyukája ideutazott Magyarországra az esküvőnkre 2010. júniusában. Valószínűleg számára az első külföldi utazás lehetett, teljesen hasonlóan az én szüleimhez. tovább olvasom…

A japán whisky, avagy a végtelenbe és tovább

Az elmúlt években egyre többet találkoztam a japán whiskyvel. Úgy gondoltam, hogy összeszedek róla pár érdekességet, amit nem biztos, hogy mindenki tud. Legyen miről beszélgetni baráti társaságban egy pohár finom whisky mellett.

Az utca emberét kérdezve biztosan mindenki a skót whiskyre tenné a voksát, mint a legjobb. Ezzel szemben egyre pozitívabb megítélésnek örvend a japán whisky. Talán az első nagyobb elismerést hozta, hogy 2015-ben az év whisky-jének választották a Yamazaki Single Malt Sherry Cask 2013-at. Jim Murray 97,5 pontot adott (a lehetséges 100-ból) a whisky bibliában, ami 4500 tételt sorol fel. (World Whisky Bible). Ez volt az első év, hogy a top 5-be skót whisky nem jutott be. Ez elég nagy fricska, a japán whisky történelmét figyelembe véve.

tovább olvasom…

Tokió szigetei és a japán karakter

Tokió egy hatalmas öböl, a Tokiói-öböl partján, több folyó hordalékából kialakult síkságon épült. Az évszázadok során hatalmas területeket hódítottak el az öböl tengervízéből: feltöltötték, többnyire a legyalult dombok anyagából, de – különösen a 60-as évek első felének két számjegyű gazdasági növekedésének éveiben – mindenfajta hulladékkal.

Utóbbiból persze mostanra nem kevés probléma származik. Az elmúlt időszak egyik legnagyobb, a városvezetést megrázó botránya volt, amikor kiderült, hogy a nagykereskedelmi hal- és zöldségpiac vadonatúj, hatalmas épület-komplexuma különféle nehézfémekkel, vegyi anyagokkal erősen szennyezett, feltöltött területre épült. A halpiac, a híres „Cukidzsi” költözését lefújták, s már több, mint két éve folyik az alku a költözés feltételeiről, ezen belül a szennyezés eltávolításról, vagy legalábbis biztonságos elszigeteléséről.

A közigazgatási területén 14 millió, a gyakorlatilag teljesen egybeépült környezetével együtt 30 millió feletti lakosságot számláló nagyvárosnak azonban vannak a Tokiói-öböltől messze eső területei is. A „messze” azonban sokféle értelmezésre teret adó szó. Ha hozzáteszem, hogy „nagyon” messze, akkor már kezdünk közeledni a valós helyzet érzékeltetéséhez. tovább olvasom…

A “spenót”, amit le kell nyelni

Nem, most nem japán ételekről írok. A hórenszó japánul spenótot jelent ugyan, de mozaikszóként egészen más az értelme. A hókoku, renraku, szódan szavak első szótagjából képezte még 1982-ben az SMBC Friend Securities nevű japán pénzügyi cég vezetője Jamazaki Tomidzsi, aki a cégen belül bevezette ezt a gyakorlatot, ami azóta is a japán vállalatokon belüli kommunikáció alappillérét jelenti, különösen, ha valamilyen probléma merül fel a gyártás vagy az üzletmenet során.

A hókoku (報告) beszámolót jelent. Bármi gond merül fel, akkor az első ember, aki szembesül ezzel, írásos beszámolót kell, hogy írjon róla. A beszámolónak először a problémáról kell szólni, természetesen minél részletesebben. Ezek után a probléma okai és a lehetséges megoldási mód vagy módok következnek. Sok nyugati kultúrkörbe született ember, valamint első munkahelyén kezdő japán a rátermettségét azzal kívánja bizonyítani, hogy ilyen esetben a problémát megpróbálja saját maga elhárítani, minden különösebb ’felhajtás nélkül’. Ez azonban távol áll a japán megközelítéstől. A japánok szerint ilyenkor alapos feltáró munka kell, mert egy gyors tűzoltás sokszor nem fedi fel a probléma okát, így az a későbbiekben megismétlődhet vagy akár még súlyosabbá válhat.  tovább olvasom…

Kokeshi babáim története

Már első japáni utam során felfigyeltem a kokeshi babákra. Tokió Harajuku negyedében, a luxusáruházak és designer üzletek között megbújó Oriental Bazaar nevű régiség és ajándékboltban órákat töltöttem a hagyományos, fából készült gyerekjátékok tanulmányozásával. Ezek a picit az orosz Matrjoska babákra emlékeztető, de nem szétszedhető, egyszerű, kézzel festett kis figurák levettek a lábamról. Nincs két egyforma darab belőlük, más a tekintetük, a szájuk íve, a ruhájuk mintája. A nőalakok szende pillantásukkal és fehér arcbőrükkel a japán nőideál megtestesítői. A szamuráj figurák arca szigorú, katana elnevezésű hagyományos kardjuk bal oldalt kandikál ki a kimonójuk ujja alól. Kezek és lábak nélkül is nagyon vagányul néznek ki. Közülük került ki könyveink őre és polcunk dísze is.

tovább olvasom…

Tokió titkos arca

Kevesen tudják, hogy Tokiónak nem csak a felhőkarcolók között a tárgyalásokra siető komor üzletemberekkel teli vidékei vannak. Őszinte leszek: mi is csak nem olyan rég tudtuk meg kolléganőmtől. Javaslatára látogattuk meg Tokió prefektúra nyugati csücskét, a természeti szépségekben bővelkedő Okutama régiót.

Okutama elhelyezkedése

tovább olvasom…

Hacsikó és az akita kutyák

Amikor Tokióban éltem, gyakran beszéltem meg találkozót a barátaimmal a Hacsikónál, lényegében a Shibuya állomásnál lévő kutyaszobornál. Hacsikó olyan közkedvelt találkozási pont, mint a Nyugati pályaudvarnál az óra. Mivel azonban Tokió lakossága lényegesen meghaladja Budapestét, megtalálni valakit a Hacsikó körül gyakran embert próbáló feladat. Mi mégis rendszeresen búcsúztunk úgy, hogy „legközelebb a Hacsikónál”.

tovább olvasom…

Habu Szaké – Kígyópálinka csak a legbátrabbaknak!

Okinawa mindig is kicsit kilógott Japánon belül. Évszázadokon keresztül különálló ország volt, saját kultúrával és nyelvvel, ami merőben különbözött Japánétól. Manapság sem éppen könnyen érthető az okinawai japán nyelvjárás.

A sziget a 19. században lett hivatalosan Japán egyik prefektúrája, majd a második világháború után rövid ideg amerikai fennhatóság alá került. Végül az USA 1972-ben adta vissza a japán államnak. tovább olvasom…

Hogyan tárgyaljunk a japánokkal?

Nemrég kaptam egy felkérést, hogy egy nemzetközi tárgyalástechnikákat elemző dolgozathoz és prezentációhoz válaszoljak pár Japánnal és a japánokkal kapcsolatos kérdésre. Mivel az információ mások számára is hasznos lehet, a kérdező hozzájárulásával közreadom az interjú szövegét:

Beszéljen néhány szóban magáról, milyen nemzetközi tapasztalatai vannak, azzal kapcsolatos munkájáról!

Tanácsadóként kelet-ázsiai, főként japán, valamint közép- és kelet-európai cégek közti üzleti kapcsolatok létrehozásával, támogatásával foglalkozom. Főbb feladataim: napi szintű stratégiai tanácsadás, piackutatás, interkulturális tréningek szervezése és tartása cégvezetőknek a japán partnereikkel való hatékonyabb kommunikáció és együttműködés érdekében, cégünk marketing és kommunikációs ügyeinek menedzselése.

Mi jut eszébe először akkor, ha a japán kultúrát említjük?

A precizitás, a robotok és a rizs.

Melyik irodalmi mű, zene stb. mutatja be legjobban a japán kultúra sajátosságait?

Könyvek:

  • Ferber Katalin: A felkelő nap árnyéka
  • Ryu Murakami: Coinlocker babies
  • Shusaku Endo: Némaság

tovább olvasom…

Mi fán terem a pocket Wi-Fi?

Többször fordult elő, hogy az esti vacsoránál japánok elővettek egy fekete kis dobozt, megnyomtak rajta pár gombot majd el is tették. Az első pár alkalommal nem kérdeztem rá. Többedik alkalommal, kérdeztem csak rá, hogy ez mi. Annyit mondtak, hogy Wi-Fi. Meglepett, de nem is foglalkoztam vele, megválaszoltnak tekintettem a kérdést. Legközelebb Japánban találkoztam ezzel újra.

Japánban a szállásomon be volt kötve egy hiper-szuper gyors kábelnet (300+mb/sec). Ez 10x gyorsabb volt, mint az itthoni. Japánban a mobiltelefonok „SIM kártya mentesek”. Két csoportra lehet osztani őket. Vannak a „buta telefonok” és az iPhone-ok. (A buta telefonok a kinyitható színes, saját idejükben „menő” mobiltelefonok.) Az idősebb generáció használja a „buta” telefont, ma már mindenki iPhone-t használ. A kinti árszínvonalhoz viszonyítva olcsón hozzá lehet jutni. Hazahozva nem kompatibilis az itthoni telefon szolgáltatókkal, nem lehet használni. Japánban sok a külföldi turista, főképp miattuk lehet SIM kártyákat és DATA SIM-eket venni, bérelni. tovább olvasom…