Kategória archívum: "japáni élet"

Mennyire hideg a tél Japánban?

Japán egy észak-déli irányban igen „hosszú”, keskeny ország, így régiótól függően igen különböző éghajlati hatások érvényesülnek. A legészakibb szigeten, Hokkaidón (kb. Magyarországgal egy szélességi fokon helyezkedik el) hűvös, kifejezetten hideg éghajlat, míg az olyan déli szigeteken, mint a Kyushu-sziget inkább... tovább olvasom

Japán jogsi magyar szemmel – 3. rész

Két éve már, hogy írtam két blogcikket a japán jogosítvány megszerzésének útvesztőiből (itt és itt olvashatják a korábbi cikkeimet). Azóta sok minden változott, többek között az is, hogy a Japánban vízummal rendelkező magyarok számára a magyar jogosítvány felmutatásával már egyszerűen... tovább olvasom

Japán óvodai huncutság – avagy egy különleges szülői nap egy japán óvodában

A minap az óvodától kaptam egy tájékoztatót, miszerint hamarosan szülői napot szerveznek. Gyerekkorom tapasztalataiból kiindulva egy olyan kép lebegett a szemem előtt, hogy az összes szülőt becsődítik a terembe, ahol a gyerekek játszanak/tanulnak, és a szülők a hátsó sorokban ülve/állva... tovább olvasom

Két év Kiotóban „tiszteletbeli barátságnagykövetként”

Az idei év márciusával bezárólag két évet töltöttem egyetemi tanulmányaim céljából Kiotó városában, ahol a japán irodalom mélységeit kutattam. Természetesen az egyetem – annak ellenére, hogy mégiscsak Japánról van szó – nehezen foglalja le az ember teljes rendelkezésre álló idejét,... tovább olvasom

Miért olyan tiszták a japán utcák?

A szomszéd tömbház körül minden hónap utolsó vasárnap reggelén nagy a nyüzsgés. Ilyenkor ugyanis mind kivonulnak a ház elé, és együtt teszik rendbe a ház előtti utcát. Van, aki gazol, van, aki lenyírja a füvet, van, aki a virágokat trágyázza,... tovább olvasom

Okuizome – Az erősebb fogakért!

A kislányunk nemrég száz napos lett. Ez Japánban azt jelenti, hogy eljött az ideje az Okuizome ceremóniának, ahol a szülők (illetve nagyszülők) eljátsszák, hogy végigetetnek egy tradicionális menüt a csecsemővel. A századik nap környékén sok esetben már megjelennek az első... tovább olvasom

Hadaka-mairi

Közel 7 évet töltöttem Szendaiban, Mijagi prefektúra nagyjából 1 millió lakossal rendelkező „fővárosában”. Az ablakom a várost kettészelő Hirosze folyóra nézett és télen, amikor megkopaszodtak a fák, a túlparton lévő hegy tetején fel-fel csillant a nemzeti kincsnek nyilvánított Ószaki Hacsiman-dzsingú... tovább olvasom

ISI, a japán nyelviskola

Fél évig éltem Tokióban és tanultam az ISI nyelviskolájában és Business School-jában. Érdekes volt felnőttként visszaülni az iskolapadba. A nyelviskola Takadanobaba állomásnál, a Business School pedig Ikebukuro-ban volt. Ezek egymástól – budapesti hasonlatban – két 4-6-os megállónyira voltak. Ide jártam... tovább olvasom

ZOZOSUIT (ゾゾスーツ)

Valamikor az év elején történt, hogy egyre több beszélgetés során szegezték nekem a kérdést japán ismerőseim: Na Dávid, aztán ZOZOSUIT-od van-e már? Eleinte egy egyszerű „Nem, még nincs”-el intéztem el a dolgot. (Nem tudom mi az, és nem is érdekel.)... tovább olvasom

Aláírás, pecsét

Rendrakás közben nemrég a kezembe akadt egy kedves emlék, a nevemet (Anna) tartalmazó pecsét, melyet hazatérésemkor, búcsúajándékként kaptam. Mikor megtaláltuk, kisfiam azonnal használatba is vette, s csak némi közelharc árán tudtam biztonságba helyezni ezt a mindenen nyomot hagyó ereklyét. A... tovább olvasom