Kategória archívum: "gasztronómia"

Ehómaki

A hagyományosan február 3-án megrendezett japán tavaszköszöntő ünnep, a Szecubun kapcsán a legismertebb szokás talán a „mamemaki” szokása, amikor pirított szójababbal dobálják meg a család egyik démon-maszkot viselő tagját, miközben azt kiabálják: „Démon kifele, szerencse befele!” (Oni va szoto, fuku... tovább olvasom

Séta a japán gasztronómiai erdőben

A koronavírus okozta bezártság belőlem leginkább a sok-sok korábbi jó emléket hozza elő. Milyen jó volt utazni, milyen jó volt éttermekbe járni, milyen jó volt találkozni a barátokkal… a mai blogomban egy ilyen nosztalgiautazásra kalauzolom el az olvasókat, bízva abban,... tovább olvasom

A legfinomabb sajttorta

A mai nap egy japán és lengyel partnerrel volt videókonferenciám. A megbeszélés végén szóba került kinek mi a kedvenc étele. Számomra is új édességről beszélt a lengyel fél. Sake kasu cheesecake a kedvenc süteménye. Ez egy nagyon ritka és finom... tovább olvasom

Zunda mocsi

Ismételten egy japán édességet mutatnék be röviden: a zunda mocsit. A zunda az ismertebb azukibabból készülő édes vörösbabpüréhez hasonló zöldbabpüré, amelyet szójababból készítenek. Elkészítésmódjuk hasonló: a felforralt babot meghámozzák és összetörik, sót és cukrot kevernek hozzá, majd ráteszik a mocsira... tovább olvasom

Taijaki

A taijaki egy tengeri keszeg alakú, hagyományosan vörösbab lekvárral (de manapság már szinte mindennel) töltött japán édesség, amit tengeri keszeg alakú öntött vas sütőformában sütnek ki.     tovább olvasom

A kapszulahoteltől a Fuji tetejéig – Legjobb japán élményeim

A hétvégén újra megmásztam a Fujit és fenn álltam a tetején! – Valójában egy kisebb társaságban beszéltem a japáni élményeimről és annyira intenzíven visszajött annak a hat évvel ezelőtti Fuji-túrának az emléke, hogy szinte ismét ott jártam és átéltem, ahogy... tovább olvasom

Onigiri, a japánok egyik büszkesége

Ha valahová utazni készülünk, az indulás előtt mindig szoktam készíteni egy kis ebédet az útra, mert gyermekem és férjem étvágya kiszámíthatatlan, bárhol, bármikor tudnak enni. Az utazásra általában Onigirit (rizsgombóc) és Karaagét (rántott csirke) szoktam csinálni, mert könnyen és gyorsan... tovább olvasom

„Hanton” avagy a hun ton

Néhány hete jártam üzleti úton Kanazawában, Japán egyik leggyönyörűbb városában. Egy magyar témájú rendezvény előkészítése volt az utazásom fő célja, így a helyiekkel történő egyeztetések során mindig előkerült a származásom és Kanazawa valamint Magyarország kapcsolata. Bár nem ez volt az... tovább olvasom

„Egy feketét kérek!” – a kávé és Japán

A japán zen egyik központi – és igen populáris – tanítása, hogy az ember a mindennapi dolgokban és cselekvésekben találhatja meg az igazi megvilágosodást. Amikor a minap a blogom témáján gondolkoztam, megakadt a szemem az asztalomon pihenő délutáni kávémon. Ez... tovább olvasom

Irodori, avagy „Minden őszi, lehulló falevél a boldogságról suttog nekem…”

Kamikatsuról és lakóinak környezettudatos életmódjáról korábbi cikkünkben már írtunk, ma viszont eme különleges kisváros egy másik érdekességét szeretném bemutatni kedves Olvasóinknak. A városról tudni kell, hogy Shikoku szigetén található, a lakossága 1500 fő körül van, s sajnos nekik is szembesülniük... tovább olvasom