Már Japánnal történő első ismerkedésem során megragadott az, ahogy a japánok a sok évszázados hagyományokra épülő kézművességhez viszonyulnak. Ezt egyértelműen a „hagyományos iparművészet” (dentó kógei) kategóriájába sorolják, s ennek megfelelő presztízse is, de a vevők elvárása is a termékek színvonalával, minőségével kapcsolatosan.

Míg nálunk legfeljebb „a népművészet mestere” címet kaphatják a hagyományos kézművesség folytatói, Japánban az „élő nemzeti kincs” címet viselhetik a kerámia, a lakk, a szövés, a fémművesség, a babakészítés, a bambusz-faragás legkiválóbbjai. Az ő munkáik a kitüntető címet nem birtokló kollégáikéhoz képest sokszoros áron is könnyen találnak gazdára.

Egy-egy míves tárgyat generációkon keresztül örökítenek és gondosan őriznek egy-egy családban, s piacuk sem csökken érdemben a modernizáció ellenére sem. Jól díszíti egy-egy ilyen tárgy a legmodernebb lakásbelsőt is.

Míg nálunk a népviselet, vagy a díszmagyar ma már jórészt csak színpadi kellék, a kimonót a mai napig viselik a japánok, legalábbis kiemelten fontos családi ünnepeken, például esküvőn, temetésen, újévkor, de a tea-szertartásokra vagy az ikebana bemutatókra is kimonót öltenek az ott szereplők, de gyakran a vendégként résztvevők is. A japán hölgyek – így külföldön a japán hölgy diplomaták vagy a feleségek is – gyakran az estélyi vagy kisestélyi helyett is kimonót vesznek. (tovább…)

Ningjócsóról kapta a nevét a “ningjójaki”, a formára (nem feltétlenül a nevének megfelelően “babaformára”) készített édesség. A kívánt mintát kiadó öntöttvas edényben sütött, lisztből, tojásból és cukorból készített, többnyire édes babbal töltött süteményről van szó.

A ningjócsói látogatásról szuvenírrel hazatérők szinte “kötelező penzuma” a ningjójaki beszerzés. Ennek megfelelően – főleg hétvégeken – gyakran sorok állnak az erre szakosodott boltok előtt.

A japán édességek – ha már itt tartunk – egy külön kategóriája a “csa-gasi”, a zöld teához felszolgált édesség. A cukor nélkül készített, különösen a teaszertartás során felszolgált igazi zöld teát a teaivás előtt fogyasztott “csa-gasi” utóíze édesíti meg. Csa-gasiból rengeteg fajta készül, annál is inkább, mert az édesítés mellett még (legalább) egy fontos funkciója van: jelzi az évszakot, mert minden évszaknak megvannak a sajátos, csak abban az időszakban felszolgálható édességei. S természetesen csa-gasi szakbolt is található Ningjócsóban! (tovább…)