Családi hagyomány, hogy tavasszal Kobajasi Kenicsiró által vezényelt hangversenyre megyünk. Az első jegyeket évekkel ezelőtt azért vettem, hogy legyen alkalmam személyesen is látni azt a japán embert, akinek nevét hamarabb ismertem, minthogy japánokkal kezdtem dolgozni. Azóta több felejthetetlen élményben volt részünk! A gyönyörűen felújított Zeneakadémia telt házas nagytermében ülve hallgattuk Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét, majd Muszorgszkij és Ravel alkotását, az Egy kiállítás képeit. Kobayashi pedig, ahogy nagymamám mondaná, „csak úgy repült” miközben az akkor épp 70 éves jubileumát ünneplő MÁV Szimfonikus Zenekart vezényelte. Természetesen kotta nélkül, hiszen állítása szerint a zenekar súg neki!
