Pár hete a 8. kerületi Gólyában láttam Bogdán Árpád Gettó Balboa című dokumentumfilmjét, amelyet a környéken forgattak és amelyben a bokszedzőm, Vona János (Jani bá) is szerepel. A film egy mélyszegénységből jövő fiatal roma srác, Szabó Zoltán – vagy ahogy a filmben mindenki hívja, Zolika – útját mutatja be a gettóból a profi boksz világáig.
Ezen az úton Zolikát sokak támogatják: első edzője, Misi bácsi – egy egykori alvilági figura, aki megtért miután túlélte, hogy lelőtték egy vita során –; bokszklubok edzői – köztük Jani bá –, majd a profi boksz promóciós cég, a Toto Box tulajdonosai is. Ugyanakkor, ahogy a film megmutatja, vagy éppen csak sejteti, Zolikának meg kell küzdenie számos visszahúzó erővel is. Ezek közé tartoznak a családtagjai sportélettel összeegyeztethetetlen elvárásai, de legfőképpen az, hogy sokáig nem tud az éjszakai élet és a drogozás csábításának ellenállni. Tanúi vagyunk a küzdelmének, az edzéseinek, látjuk a verítékét és a könnyeit is. Zolika azóta a kisváltósúly magyar bajnoka és külföldön is szerzett már bajnoki öveket. A film után arról beszélgettünk, hogy miféleképpen alakulhat egy bokszoló jövője a bokszolói pályafutása befejezése után. Ekkor jutott eszembe a japán sztárépítész, Tadao Ando története. (tovább…)
A munkám több szálon kötődik az építőiparhoz. Részt vettem a budapesti 4-es metró projekt kivitelezésében ügyfelünk, az egyik legnagyobb japán építőóriás oldalán. Kutatásokat végzek és kapcsolatokat építek magyar és japán építőanyagok piaci bevezetéséhez. Figyelemmel kísérem az iparági történéseket és keresem az üzleti lehetőségeket az ügyfeleink számára. Előfordul, hogy kulturális rendezvényeken inspirálódok és bővítem szakirányú ismereteimet. Így esett, hogy tavaszi londoni utam során részt vettem egy kiállításon, amely az 1945 utáni japán építészetről és életről szólt. A Barbican Művészeti Központban megrendezett „The Japanese House” elnevezésű, nagyszabású tárlat sorra vette a modern és kortárs japán design meghatározó alakjait és innovatív megoldásaikat, valamint bemutatta a kulturális és társadalmi átalakulást is, amely Japánban ment végbe az utóbbi több mint 70 évben. Lenyűgözött, amit a kiállítás termeit végigjárva láttam: a tervrajzok, a makettek, a fotók, az életnagyságban felépített Moriyama House és egy zen kert mesebeli teaházzal. Az egyes szekciókhoz tartozó információs paneleket és a képaláírásokat olvasva rácsodálkoztam az építészet és a történelem diktálta társadalmi változások közti kölcsönhatásra. Kíváncsian néztem a filmtörténeti klasszikusokból és animékből a téma illusztrálására kiragadott részleteket, amelyek még teljesebbé tették az eleve komplex élményt. Idő kellett hozzá, hogy nekiüljek összefoglalni a látottakat.
