A japán zen egyik központi – és igen populáris - tanítása, hogy az ember a mindennapi dolgokban és cselekvésekben találhatja meg az igazi megvilágosodást. Amikor a minap a blogom témáján gondolkoztam, megakadt a szemem az asztalomon pihenő délutáni kávémon. Ez adta azt az ötletet, hogy legközelebb a japán kávézási szokásokról írjak. Valóban, az igazán jó ötletek mindig körülöttünk vannak, csak sokszor nem vesszük ezeket észre, na de kezdjünk is bele.

Röviden és tömören szólva, a kávé jó. Ezt sokan tudják, akik aktívan dolgoznak vagy tanulnak, tehát valamilyen szellemileg, fizikailag megterhelő tevékenységet végeznek nap-mint-nap. A kávé sokáig a bölcsek céltáblája volt. A kávé hazájában, az Oszmán Birodalomban a hardcore iszlám hívők, úgy gondolták, hogy a kávé eltávolít az igaz hittől, ezért alkalomadtán felgyújtották a kávéházakat, vagy agyonverték a vendégeit (ezt ábrázolja például Pamuk is a Nevem Pirosban). Aztán jött a modern nyugati tudomány, ami azt állította, hogy a kávé káros az egészségre, és koffein fogyasztása szív és érrendszeri panaszokat okozhat. Például ezért volt az, hogy az amúgy nagyon egészségtudatos Harmadik Birodalomban – Hitler vegetáriánus volt – csak az amúgy szintén német fejlesztésű koffeinmentes kávé fogyasztása volt ajánlott, hogy a német fiatalok még véletlenül se mérgezzék magukat. A közelmúlt kutatásai azonban bizonyították, hogy a kávé mértékletes fogyasztása inkább pozitív hatással van az emberi szervezetre: élénkíti az agyműködést, serkentő hatással van a szívre, kitágítja az érfalakat, csökkenti a szív- és tüdőbetegség előfordulásának valószínűségét, ezért napi 3 pohárig fogyasztása inkább jót tesz az egészségnek, mintsem gondot okozna. (tovább…)