A japán zen egyik központi – és igen populáris - tanítása, hogy az ember a mindennapi dolgokban és cselekvésekben találhatja meg az igazi megvilágosodást. Amikor a minap a blogom témáján gondolkoztam, megakadt a szemem az asztalomon pihenő délutáni kávémon. Ez adta azt az ötletet, hogy legközelebb a japán kávézási szokásokról írjak. Valóban, az igazán jó ötletek mindig körülöttünk vannak, csak sokszor nem vesszük ezeket észre, na de kezdjünk is bele.

Röviden és tömören szólva, a kávé jó. Ezt sokan tudják, akik aktívan dolgoznak vagy tanulnak, tehát valamilyen szellemileg, fizikailag megterhelő tevékenységet végeznek nap-mint-nap. A kávé sokáig a bölcsek céltáblája volt. A kávé hazájában, az Oszmán Birodalomban a hardcore iszlám hívők, úgy gondolták, hogy a kávé eltávolít az igaz hittől, ezért alkalomadtán felgyújtották a kávéházakat, vagy agyonverték a vendégeit (ezt ábrázolja például Pamuk is a Nevem Pirosban). Aztán jött a modern nyugati tudomány, ami azt állította, hogy a kávé káros az egészségre, és koffein fogyasztása szív és érrendszeri panaszokat okozhat. Például ezért volt az, hogy az amúgy nagyon egészségtudatos Harmadik Birodalomban – Hitler vegetáriánus volt – csak az amúgy szintén német fejlesztésű koffeinmentes kávé fogyasztása volt ajánlott, hogy a német fiatalok még véletlenül se mérgezzék magukat. A közelmúlt kutatásai azonban bizonyították, hogy a kávé mértékletes fogyasztása inkább pozitív hatással van az emberi szervezetre: élénkíti az agyműködést, serkentő hatással van a szívre, kitágítja az érfalakat, csökkenti a szív- és tüdőbetegség előfordulásának valószínűségét, ezért napi 3 pohárig fogyasztása inkább jót tesz az egészségnek, mintsem gondot okozna. (tovább…)

A közel 7 hektáros Rieterpark közepén álló Wesendonck-villa már a 19. században fontos szerepet játszott a svájci kulturális életben. A német selyemkereskedő Otto Wesendonck és felesége, az író-költő Mathilde Wesendonck zürichi otthona művészek és értelmiségiek találkozóhelye volt. (Mathilde Wesendonck-ot Richard Wagner múzsájának is tartják és a komponista által megzenésített versei, a Wesendonck-dalok, máig őrzik nevét.) A második világháborút követően került a villa Zürich város tulajdonába és 1952 óta Museum Rietberg néven Ázsia, Afrika, Amerika és Óceánia művészetét mutatja be az érdeklődőknek.

A Wesendonck-villa ad otthont a Museum Rietberg-nek

A Museum Rietberg állandó gyűjteményét Eduard von der Heydt-nak (1882-1964), egy német-svájci bankárnak és műgyűjtő mecénásnak köszönhetjük, aki kincseit Zürichnek adományozta. Egyedülálló kollekcióval rendelkezett többek közt japán, kínai, indiai, kameruni és kongói műalkotásokból - de persze Cézanne, van Gogh és Picasso képeit is gyűjtötte. (tovább…)

Nagyon megörültem a hírnek, hogy a neves gazdaságtörténész, Ferber Katalin Budapesten tart ú.n. PEACH előadást Japán 1868 és 1945 közötti modernizációjáról a Pázmány Egyetem Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoportjának felkérésére. Ferber Katalin hosszú éveken keresztül tanított japán egyetemeken, köztük az egyik legelitebbnek számító Wasedán, és számos könyvet írt Japánról. Többek közt A felkelő nap árnyékát olvastam, amelyben részletesen bemutatja a japáni életet és mindazon kulturális különbségeket, amelyek egy európai számára sokkolóan hatnak. A másság szigetein című munkája is erre a témára épül, de bepillantást enged a szerző életébe, személyes hátterébe is. Ferber Katalin írásai számomra azt az érzést adják, hogy egy kívülálló szemével, kritikusan, sőt, kissé dacosan tekint fogadott hazájára és annak népére. Széleskörű tudását elismerem, egyes meglátásait rendkívülinek találom, de azt sajnálom, hogy mindezt beárnyékolja az írásai szerkesztetlensége és egyfajta sértettség, ami a szövegein átüt. Utóbbiaktól igyekeztem elvonatkoztatni és inspirációt keresve ültem be az előadásra. Az előadóterem teljesen megtelt és a padsorokban az egyetemi hallgatók mellett feltűntek neves, Japánnal foglalkozó szakemberek is. A kivetítőn láttam, hogy az előadására készülve Ferber Katalin számtalan képet nyit meg honlapokról és képkeresőből. Az elkövetkezendő 45 percben nem egy prezentációt mutatott be, hanem mindenfajta sorvezető nélkül beszélt, itt-ott illusztrálva fő mondanivalóját vagy egy-egy kitérőt fotókkal és rajzokkal. Érezni lehetett, hogy megvan a tárgyi tudása és akármeddig tudna Japánról beszélni, de kicsit csapongott időben és a témák között is. Az alábbiakban megpróbálom összerakni a meglehetősen szerteágazó téma mozaikdarabkáit és rendszerbe foglalni az elhangzott információkat.

Japán fametszet Matthew Perry kapitány hadiflottájának egyik „fekete hajójáról”

(tovább…)

Copyright © 2024 All Rights Reserved
apartmentcloud-downloadstarstar-halfenvelopeuserusersstorephone-handsetmap-markerbubblepie-chartearthmagnifiercross