Interkulturális tréningjeink során fontos téma az, hogy míg a nyugati emberekre az individualizmus jellemző, addig a japánoknál a legkisebb társadalmi egység nem az egyén, hanem a csoport. Ezért az egyén saját érzései és érdekei háttérbe szorulnak, hiszen minden helyzetben az számít, hogy milyen viselkedést vár el az egyéntől a családja, a munkahelye vagy éppen a hobbiklub, amelynek tagja. El szoktuk mondani, hogy a japánok születésüktől fogva arra vannak bátorítva, hogy ne lógjanak ki a sorból, legyenek együttműködők és szolidárisak azokkal, akik közel állnak hozzájuk vagy akikkel azonos csoportba tartoznak. Így hát a japánok társadalmi kapcsolatait egy életen át ez a kölcsönös kötődés és függőség határozza meg. Amikor ennek okait vizsgáljuk, előjönnek a földműves és a rizstermesztő társadalmak közti különbségek, az egy Dunántúlnyi területen összezsúfolódott 130 millió japán ember sikeres együttélésének titka és az érzelmek nyílt kifejezésének tilalma – különösen, ha negatívakról van szó. Most azt az érzelmet szeretném bemutatni, amely a fenti tények mögött húzódik és egyfajta kenőolajként lehetővé teszi a japán társadalom ilyenfajta működését. (tovább…)
Egy nehezebb nap után az iskolában vagy a munkahelyen, az ember sokszor csak haza akar menni, nem beszélni senkivel, s azt kívánja, bár többé ki se kelljen tennie a lábát otthonról. Gondolom sokan éreztek már így.
Ezzel semmi probléma, természetes érzés, hogy az ember az otthon melegét és biztonságát nehezen hagyja el, főleg úgy, ha máshol sikertelenséggel, bukással, esetlegesen szóbeli megaláztatásokkal szembesül. A bajok ott kezdődnek, ha ezek a negatív érzések felerősödnek, s elveszítjük a késztetést, hogy visszatérjünk a társadalomba és szocializálódjunk.
Az Internet elterjedése pedig jobban ronthatja ezt a helyzetet, hisz ma már szinte mindent elintézhetünk otthonról: bevásárolhatunk, dolgozhatunk home officeból, chatezhetünk a barátainkkal, filmeket és könyveket tölthetünk le.
Japánban egyre komolyabb szociális problémának mutatkozik az úgynevezett hikikomori jelenség, ami olyan embereket takar, akik elbújnak a világ elől, és hónapokig vagy évekig (esetlegesen évtizedekig) nem, vagy csak alig hagyják el a lakásukat.
