Próbáljuk meg elképzelni, hogy milyen képességeket igényelne egy operaénekestől, ha egy teljes felvonást egyedül kellene végig énekelnie, ráadásul felváltva basszus, bariton vagy tenor-szerepekben. Szinte bizonyosan arra a következtetésre jutunk, hogy ez lehetetlen.

Mindazoknak, akik szeretnének megbizonyosodni arról, hogy mégis lehetséges: ajánlom a bunraku-t. Ebben az ősi, a XVII. században kialakult japán színpadi műfajban ugyanis a „taijú”, az énekes-narrátor végig énekel egy-egy, nagyjából egy rövidebb opera-felvonásnyi hosszúságú részt (az egyébként szinte egész nap tartó előadás során természetesen – nagyjából részenként – váltják egymást a taijú-k). Ráadásul az énekes-narrátorra hárul – bábszínházról lévén szó – az a feladat is, hogy mimikájával is érzékeltesse, amit a mégoly ügyesen mozgatott bábuk nem, vagy nem elég hangsúllyal tudnak kifejezni. S természetesen a párbeszédekben hol az egyik, hol a másik szereplő hangján kell megszólalnia. Ebbe természetesen a női szereplők hangja is beleértendő.

Két héttel ezelőtt ért az a szerencse, hogy egy japán ismerősöm meghívott a tokiói nemzeti színházba, az egyébként Oszakában székelő Nemzeti Bunraku Színház vendégszereplésének délutáni részére. Bár lelkesen készülődtem, bevallom, hogy a fél 11-kor kezdődő délelőtti részt kihagytam: mivel a háromnegyed 4-kor kezdődő délutáni rész este 9 körül ért véget, úgy gondoltam, hogy egy fenékkel ennél többet nem lehet végigülni. (tovább…)

Copyright © 2024 All Rights Reserved
apartmentcloud-downloadstarstar-halfenvelopeuserusersstorephone-handsetmap-markerbubblepie-chartearthmagnifiercross