A hétvégén újra megmásztam a Fujit és fenn álltam a tetején! - Valójában egy kisebb társaságban beszéltem a japáni élményeimről és annyira intenzíven visszajött annak a hat évvel ezelőtti Fuji-túrának az emléke, hogy szinte ismét ott jártam és átéltem, ahogy elszántan haladtam felfelé a sziklákon és a vulkáni törmeléken. Vitt az energia és a lendület! Tudtam, hogy ezt akarom és hittem benne, hogy elérem a célt, Japán 3776 méteres szent hegyének csúcsát! Ezt az élményemet részletesen megírtam korábban itt a blogon>> és most mintha teljesen más szemszögből tekintettem volna rá.
Japáni útjaimról mindig élményekben gazdagon térek haza. Emlékeztek Airbnb-s kalandjaimra és a bugyiautomatákra, ugye? Hasonlóan nagy hatással volt rám egy oszakai éjszaka, amit egy kapszulahotelben töltöttem.
Régész ismerősöm kipróbálta már, hogy milyen egy sírban aludni, én „Japán-mániásként” a kapszulát tartottam kötelezőnek. Jó mókának ígérkezett egy üzleti út utolsó éjszakájára bevállalni ezt a bizarr japán szállásformát, amit manapság elsősorban azok vesznek igénybe, akik a hajnalba nyúló mulatozás miatt lekésik az utolsó vonatot, vagy akik annyira szegények, hogy csak ezt a minimális szolgáltatást tudják megfizetni.
Az eredeti „kapszula-ötlet” a neves japán építésztől, Kisho Kurokawa-tól származik és arra a metabolista gondolatra épül, miszerint az egyén, a ház és a város egy élő rendszerként kezelendő és az építészetben létre lehet hozni organikus növekedésre képes megastruktúrákat. Egy ilyen épület megalkotására tett kísérlet a Kurokawa által tervezett és 1972-ben átadott Nakagin Kapszulatorony, melynek kb. 10 négyzetméteres kompakt lakásait az éjjel-nappal dolgozó, munkaadójuktól abszolút függésben élő, egyedülálló férfiaknak szánták. (tovább…)
