Ahogy gondolom sok Olvasónk is, én is figyelemmel követem a világpolitikai híreket, különös tekintettel a nukleáris egyezményekről, feszültségekről és hadiállapotokról szóló híradásokat. Mai cikkemet is a mostanság tapasztalt közel-keleti háborús feszültségek inspirálták.
A mostani blogom egy trilógia első része. Három japán történelmi történetet fogok elmesélni kedves Olvasóinknak, amik kevésbé ismertek, főleg itt nyugaton, de szerintem fontos ismerni őket, mert bemutatják, milyen szörnyű következményekkel jár egy nukleáris támadás vagy kísérlet, s hogy a legszörnyűbb körülmények közt is előlépnek igazi hősök, akik képesek újra reményt kelteni az emberekben.
Az elkövetkező időszakban be fogom mutatni Önöknek a hiroshimai árvákat és az erkölcsi örökbefogadásukat amerikai családok által, a hiroshimai hajadonokat, valamint a Lucky Dragon (Szerencsés Sárkány) nevű hajó esetét, valamint pár különleges embert, akik erejükön felül igyekeztek segíteni a bajbajutottakon.
Három megtörtént eset, ami remélem, például szolgál a mostani és jövőbeli generációknak, hogy a nukleáris támadásokat és kísérleteket örökre elkerüljék.
Kezdjük tehát a hiroshimai árvákkal és amerikai erkölcsi nevelőszüleikkel. (tovább…)
Ismerős az a helyzet, hogy szerelmesek vagytok és komolyan vesztek egy kapcsolatot, de a másik fél csak kalandot keres? Vagy pont ti vágytok laza szórakozásra, míg a partneretek elköteleződne? Igaz szerelem, naivitás az egyik oldalon és átkozott, csaló gazember a másikon. A baljós végkifejlet sejthető, árnyalatait a fájdalomtűrő-képesség határozza meg. Ki a hibás, kié a felelősség és hogyan megy az élet tovább?
Giacomo Puccini Pillangókisasszony című operája egy ilyen egyenlőtlen kapcsolat történetét mutatja be. Nagasakiban tett látogatásom (erről beszámolóm itt olvasható>>) adta az ötletet, hogy megnézzem az előadást, mert a 19. század végén játszódó események színhelye a japán – akkor még nem az atombomba támadásról elhíresült – kikötőváros, ahol Cho-cho san, a 15 éves kis japán gésa és az amerikai tengerészhadnagy, Pinkerton összeházasodnak. Cho-cho san, akinek neve japánul „pillangót” jelent, komolyan veszi Pinkertonnal való kapcsolatát, valódinak tekinti érzelmeiket és meg akar felelni a férfinak: felveszi a kereszténységet, amiért családja kiátkozza. Pinkertonnak azonban nincsenek hosszú távú tervei: tetszik neki a japán üzleti modell, miszerint a házát 999 évre vette bérbe, de ha úgy adódik, bármikor felmondhatja a szerződést. Cho-cho sannal való kapcsolatát is ilyen szemlélettel kezeli és a kis gésa így egy egzotikus lepke lesz a tengerészhadnagy gyűjteményében: szépsége vonzza a férfit, akit azonban a külsőségeken túl nem érdekel több. Bár ígéretet tesz, hogy hamarosan visszatér Japánba, három év telik el mire Pinkerton újra felbukkan – immár amerikai feleségével az oldalán. Az addig minden nehézség és észérv ellenére kitartó és hűséges Cho-cho san boldogan várja férjét, gyermeke apját és leírhatatlan a csalódás, amit átél. Fájdalmát fokozza, hogy Pinkerton el akarja vinni a fiát magával Amerikába. Miután elbúcsúzik gyermekétől, a kis gésa véget vet az életének, mert úgy dönt „becsülettel hal meg, ha becsülettel nem élhet tovább.” (tovább…)
Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy ellátogassak Nagasakiba. Sokáig csak annyit tudtam, hogy a Japán legdélebbi nagy szigetén, Kyushu-n található kikötővárost 1945. augusztus 9-én atombomba támadás érte. Aztán egy japán kollégám ajánlására elolvastam Shusaku Endo Némaság c. regényét a japán kereszténység történetéről, amelynek fő helyszíne Nagasaki és környéke. Itt érték el Japánt először a portugál hajósok és a keresztény hittérítők a 16. században, majd itt zajlott a véres keresztényüldözés, amelynek célja a hívek teljes kiirtása volt. (Erről bővebb beszámolómat itt olvashatjátok>>) Pár évvel később került a kezembe Ryu Murakami 69 című, lendületes és szórakoztató önéletrajzi regénye, amely egy eldugott Nagasaki környéki kisvárosban játszódik. A 17 éves főszereplőket csak a csajok és a rock and roll foglalkoztatják. A háttérben pedig ott a történelem, miszerint az 1960-as évek Japánja erősen nyugati befolyás alatt áll, fiatalság a Marxizmusról vitatkozik, lázad a vietnami háború ellen, Godard filmeket néz, Rolling Stones-t, Beatles-t, Velvet Underground-ot hallgat és több fronton ütközik az idősebb generáció merev konzervativizmusával. Különösen ez a regény hozta meg a kedvem, hogy felkeressem Nagasakit. Látni akartam a tájat, ami Murakamit inspirálta és megnézni a kereszténység fellelhető nyomait.
