Online szoktam olvasni japán újságokat, főleg a Nikkei gazdasági lapot. A 2020 májusában megjelent újság egyik főcíme ez volt: 漫画「鬼滅の刃」が完結 週刊少年ジャンプ人気作 (Fordítás: Manga: Kimetsu no Yaiba sorozat véget ért 2020. május 18-án, ami a heti Sónen Jump nevű magazinban minden héten megjelent 2016 februárja óta.)
Ez a mai fő hír a Nikkei újságban? Hogy lehet ez? Mi a Kimetsu no Yaiba? Ez ennyire fontos cikk? Hallottam a Kimetsu no Yaibáról valakitől, igen, az egyik itt élő ismerősöm lányától. Akkoriban nem foglalkoztam vele, nem szoktam mangát olvasni. Csak a cím alapján nem gondoltam, hogy szerelemről lenne szó, s ha a heti Jump-ban jelenik meg, akkor inkább a fiúkat célozza meg célközönségként, vagy a név alapján akár horror kategóriába is tartozhat?
Utánanéztem, hogy miről szól ez a Kimetsu no Yaiba. (tovább…)
Ahogy közeledtünk Barcelona felé, felidéztem azt a réges-régi nyarat, amikor az iskolatársaim és kedvenc kémiatanárnőnk társaságában fedeztem fel a katalán riviérát és Whigfield „Saturday night” című dance-elektronikus slágerére csapattuk a helyi diszkóban. Újra el akartam látogatni Gaudi immár több mint száz éve épülő templomához, sétálni a Ramblas sugárúton, feküdni a strandon, nézni a pálmafákat és csodálni a tengert. Az emlékek felfrissítése mellett célom volt, hogy jobban megismerjem a helyi történelmet, az építészetet és a gasztronómiát. A La Boqueria piacra és a tapasokra voltam leginkább kíváncsi, hogy hátha ihletet tudok meríteni és fejleszteni a konyhaművészetemet. (A japán konyha iránti rajongásomról már írtam itt>>.) Esős napok után napfényre, a katalán életörömre és a mediterrán lazaságra vágytam. Az előttünk ülő 4-5 éves forma kisfiú üdvrivalgásban tört ki, amikor vonatunk befutott a Barcelona Sants pályaudvarra.
Az első meglepetés akkor ért, amikor a szállásunk felé tartva a gótikus negyed szélén, közel a Liceu operaházhoz és egy hatalmas Miró mozaikhoz a Ramblas közepén, egy ház sarkán felfedeztünk egy sárkányt. Távol-keleti stílusú lámpást tartott mellső karmai között és hátsó lába egy nagy legyezőt szorított. Körülötte a homlokzaton számtalan esernyő és keleti mintás legyező domborműve volt látható. Feljebb, a tető alatt egyiptomi motívumok futottak körbe. A földszint és az első emelet közötti falat pedig legyezőmintás, színes ólomüveg ablakok és az ukiyo-e fametszetekről ismerős japán alakok képei díszítették! A szállodánk e különös épület mögött helyezkedett el, így hát minden reggel japán “ismerőseim” köszöntöttek amint kiléptünk a kapun.
A japán gazdasági újságban (Nikkei) mostanában publikáltak egy kutatási eredményt a Japánban kifizetett nyári bónuszokról. Az idén kifizetett prémiumok összege általában 5,9%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest. Ezzel egy időben jelent meg egy felmérés, hogy mire költik Japánban a prémiumot az emberek? A megkérdezett férfiak 24%-a órára költi, 20%-a cipőt vesz és 19%-a pedig elegáns üzleti inggel lepi meg magát. A nőknél természetesen a cipő lett az első helyezett 28%-kal, a retikül követi 18%-kal, majd a pénztárca zárja a sort 12%-kal. A mostani eredmény és a 20 évvel ezelőtti eredmények szinte nem is különböznek, ezen nagyon meglepődtem. (tovább…)
