Korábban már írtam róla, hogy szeretek barangolni Bécsben és külön örömömre szolgál, ha kapcsolódási pontokat fedezek fel az osztrák és a japán kultúra között, vagy ha japános programra bukkanok. Nemrég a Westlichtben jártam és az egyik leghíresebb kortárs japán fotós, az immár 81 éves Nobuyoshi Araki életművéből összeállított kiállítást néztem meg. Azt tudtam, hogy Araki ellentmondásos figura, aki többek közt arról nevezetes, hogy erotikus művészfotókat készít és még a saját nászútjának aktfotóit sem szégyelli megmutatni, a tárlat végére viszont egy összetett karakter bontakozott ki előttem.
Mai cikkemben gondoltam Japán egy pikánsabb oldalát mutatom be Önöknek.
Az erotika és szex a legtöbb kultúrában tabu téma, az emberek nem igazán szoktak beszélni róla, s főként nem kiállításokat szervezni ebben a témakörben. Magyarországon, ha jól tudom, csak egyetlen szexmúzeum található, a keszthelyi erotika panoptikum. (Egyszer voltam ott, csak ajánlani tudom az erre nyitottaknak, mert látványos és nagyon érdekes.)
Nemrég egy hosszú hétvégét töltöttem Bécsben, ahol nagy örömömre ismét japános programra is találtam: a MAK Design Laborjában egy Shunga elnevezésű, a japán erotikus művészetet bemutató kiállításra. A tárlat főként osztrák magángyűjteményekből származó, több száz éves japán ukiyo-e stílusú fametszeteket és festett papírtekercseket mutat be, amelyek a „tavasz képeit” ábrázolják. Mivel a „tavasz” szó ebben az esetben eufemizmus, a képek témája a szexualitás és maga az aktus a japán „Kámaszútra” szerinti 48 különféle pozícióban. Mivel azonban a japánok erotikához és szexhez való hozzáállása alapvetően eltér a nyugati, keresztény kultúrkörben nevelkedett emberekétől, a kiállítás képei nem az alábbi stílusban készültek:
Japáni üzleti útjaim mindig sok izgalommal járnak. Már az itthoni előkészítési fázisban elkezdődik a pörgés, hiszen ha 10,000 kilométert utazunk, akkor a lehető legtöbb találkozót szeretnénk összehozni és megvalósítani az üzleti partnereinkkel közösen kitűzött célokat. Komoly sakkozást igényel 8-10 találkozó leszervezése elfoglalt cégvezetőkkel 3-4 napra, különböző városokban, figyelembe véve a nem Magyarország léptékű távolságokat is (a japán főváros egyik végéből a másikba lehet órákig utazni, vagy pl. a Tokió és Oszaka közti távolság több, mint 500 km). Mikor tízen-huszonvalahány órás utazás után landolunk Japánban, az adrenalin szintem tovább emelkedik, mert mindig kultúrsokként hat rám hogy egy teljesen más világba csöppenek, ahol tudom, hogy kihívást jelentő helyzetek és érdekes kalandok várnak rám. Az üzleti találkozók, ebédek és vacsorák (megannyi interkulturális élmény mind) mókuskerékszerűen követik egymást reggeltől késő estig, amikor viszont az időeltolódás (+7 vagy +8 óra mert nincs téli/nyári időszámítás) miatt szinte lehetetlen az alvás, mert az új élmények adta energia pörget tovább. A Japánban töltött időt pedig szeretem arra is kihasználni, hogy minél többet lássak, tapasztaljak a helyiek életéből. Amíg a jetlag és az alváshiány ki nem üt teljesen.
