Ismételten egy japán édességet mutatnék be röviden: a zunda mocsit.
A zunda az ismertebb azukibabból készülő édes vörösbabpüréhez hasonló zöldbabpüré, amelyet szójababból készítenek. Elkészítésmódjuk hasonló: a felforralt babot meghámozzák és összetörik, sót és cukrot kevernek hozzá, majd ráteszik a mocsira (japán rizssüteményre). Azonban mind ízre, mind pedig állagra különböznek, olyannyira, hogy a zunda az azukitól irtózó feleségemnek is nagy kedvence.
Pontosan 9 évvel ezelőtt a mai napon, helyi idő szerint délután 2 óra 46 perckor a Richter-skála szerinti 9,0-s erősségű földrengés rázta meg Japán északi részét, nem messze Szendai városától.
A japán meteorológiai intézet szerint ez volt a Japánban valaha bekövetkezett legnagyobb földrengés. Mivel Japánban történik a 6-os vagy annál nagyobb erősségű földrengések 20 százaléka és a japán épületek nagy része földrengésbiztosra van tervezve, a földrengés maga nem okozott akkora pusztítást, mint gondolnánk.
A rengést azonban cunami követte, több mint 10 méteres hullámokkal, ami több mint százezer házat mosott el a föld színéről sok esetben a bent tartózkodókkal együtt. A hivatalos adatok szerint a katasztrófa 19,689 áldozatot követelt, további 2,563 embert jelenleg is eltűntként tartanak nyilván. A földrengés következtében megsérült Fukusima Daiicsi atomerőmű balesetéhez köthető elhalálozások száma is meghaladja az 1500 főt, a reaktorok hűtésére használt radioaktív víz tárolása mai napig megoldatlan probléma. (tovább…)
A külföldi szakirodalomban gyakran hivatkoznak úgy Japánra, miszerint mindenki sintoistának születik, de buddhistaként hal meg. Ez egyrészt a különböző vallásokkal szembeni befogadó hozzáállásukról is képet ad, de azt is jól mutatja, hogy az emberek nagy többsége jellemzően megtartja mind a sintoista, mind pedig a buddhista szokásokat. Ez alkalommal a számtalan, gyerekekkel kapcsolatos japán esemény közül is a legnépszerűbbet szeretném bemutatni, a „Hacu mijamairi”-t (röviden omijamairi), vagyis az első szentélylátogatást. A hivatalos adatok szerint a Japán szülők közel 90%-a viszi el az egy hónaposnál idősebb újszülött gyermekét a közeli sintoista szentélybe, a helyi "istenség" áldását kérjék.
A szokás a Muromacsi korból (1338-1573) ered, ekkor még higiénikus viszonyok és az orvosi ellátás hiánya miatt gyakorinak számított a csecsemő születés utáni elhalálozása. Úgy gondolták, hogyha túléli az első 1 hónapot, akkor már alkalmas az önálló életre és eljött az ideje annak, hogy ellátogassanak a szentélybe és hálát mondjanak az újszülöttért. (tovább…)
