Nemsokára kezdődik az Obon ünnepe Japánban.
Mi japánok hisszük, hogy az augusztus közepén tartandó Obon időszakában elhunyt szeretteink lelkei visszatérnek hozzánk az Anoyo-ból. Az Anoyo a másvilágot jelenti, ahová halálunk után kerülünk.
Obonkor a hozzátartozók összegyűlnek, ünnepi lakomát tartanak, valamint meglátogatják halottaik ohakáit (sírjait), s visznek ki nekik kedvenc ételeikből és italaikból.
Van olyan régió, ahol Sóreimát (Tündér lovat és tehenet) is készítenek padlizsánból és uborkából. A hiedelem szerint a ló gyorsan hazahozza a halottak lelkeit, a tehén viszont lassan viszi vissza.
Minden évben Obon idején a család és rokonok mindig apukám szülőházánál gyűltek össze, ami Oszakától Kagoshimáig egy 1 órás repülőutat, vagy egy jó 1 napos autós utazás jelentett. Jómagam oszakai születésűként mindig különösen nagy izgalommal vártam ezt az ünnepet. Eme időszak a családról, a családi összetartásról és közös, izgalmas programokról, valamint elődeinkről való megemlékezésről és az ősök tiszteletéről szól.
Rengeteg szép gyerekkori emlékem maradt meg az Obon ünnepi napjairól. (tovább…)
Nem csigázok senkit, kezdem rögtön azzal, hogy mi is az a „matsuri”? Eredetileg istenek, illetve ősök dicsőítése, ünneplése, köszönetnyilvánítás (pl. a termésért), ami ma már egyéb fesztiválok jelölésére is szolgál (pl.: hinamatsuri[1]). Tradicionálisan a shinto templomok saját istenének az éves ünnepe, amikor is díszes szállítóeszközökön, ceremoniális körülmények között körbesétáltatják az isteni lelket a városon egy úgynevezett hordozható oltáron (omikoshi) és méltó módon megünneplik.
