Sokan azt gondolhatják, hogy Japán jelképe, a Fuji-hegy kialudt vulkán, de erről szó sincsen. A japán hatóságok a kockázatos vulkánok közé sorolják a 3776 méter magas hegyet, amely jelenlegi gyönyörű formáját mindössze 8000 évvel ezelőtt nyerte el. Az ezredforduló környékén több alacsony frekvenciájú földrengést is észleltek a Fuji-hegy alatt, ekkor került jobban a reflektorfénybe egy kitörés veszélye.
Az elmúlt 2200 évben a Fuji legalább 75-ször tört ki, tehát átlagosan kb. 30 évenként, ugyanakkor az utolsó kitörés óta több mint 300 év telt el. De még egy ilyen hosszabb csendes időszak is belefér, ez még nem jelenti azt, hogy kialudt volna a vulkán. Az 1707-es ún. Hoei kitörés során nem indultak meg lávafolyók, viszont kb. 800 millió köbméter hamu lövellt ki a hegyből, ahogyan azt egy korabeli metszet is ábrázolja:
Nyárzáró bejegyzésként következzék egy visszaemlékezés a japáni nyári táborról, amin volt szerencsém részt venni. Nasuban, a hegyek közt tartották és 4 napos, buszos kiruccanás volt alsó középiskolásoknak. A témája az angol nyelv gyakorlása, amit külföldi egyetemisták bevonásával varázsoltak életszerűvé. Egy voltam közülük én is.
Az egyetemen látott hirdetés alapján jelentkeztem, sok más külföldi diákkal egyetemben (mindenféle nemzetiségű volt köztünk, brazil, kanadai, német és sok egyéb is, amire már nem is emlékszem). A felvételi Tokióban, egy felhőkarcoló irodájában zajlott. Kérdőívet is ki kellett töltenünk és szóbeli beszélgetés is volt, hogy fel tudják mérni az angoltudásunkat. Nem éreztem nehéznek, pedig én alig használtam az angolt japáni tartózkodásom alatt, enyhén szólva sem volt épp’ pörgős formában. (Japánban jellemzően az a hozzáállás, hogy, ha valaki „fehér”, akkor csak amerikai lehet, de min. perfekt angoltudással bír, így európaiként is könnyű (volt) angol tanítással munkát találni akkoriban.)
Fuji-san, vagy magyarosan Fudzsi, Japán egyik legjobban ismert jelképe. A felkelő nap országának szent hegye, mely a legenda szerint a tűzistennőtől kapta a nevét. 3776 méteres magasságával tornyosul a szigetország fölé és szimmetrikus alakjával az ott lakók számára a tökéletesség szimbóluma.
A helyiek mondása szerint minden japán embernek életében egyszer kötelező lenne megmásznia a szent hegyet, kétszer viszont már őrültség. (tovább…)
Az ébresztőóra reggel 4 órakor szólalt meg. Így volt idő arra, hogy Emmi besüsse a haját és Smink-nélkül-nem-teszem-ki-a-lábamat-az-utcára-Marissa feltegye az "arcát" mielőtt elindultunk. A buszon kaptunk egy XS-es méretű szendvicset és két onigirit. Szerencsére idejében kiderült, hogy a japán rizsgombócot ebédnek szánják, így nem faltam be őket egyből. Fél 7-re már megkaptuk a Ben által "Michael Jackson kesztyűnek" nevezett kézvédőinket és egy-egy oxigénpalackot, majd a japánosan kötelező csoportkép elkészítése után elindultunk megmászni a Fujit. A sok tanulás után jó volt hátrahagyni a tantermet, a keigót (udvarias japán nyelv) és Tokiót. Csoporttársaimmal együtt már izgatottan vártuk ezt a kirándulást. (tovább…)
