Pénteken jókora görögdinnye került a bevásárlókosárba, szombaton az egyik fele, vasárnap a másik fele is elfogyott. Pedig csak négy felé kellett osztani. Hasunk pukkadásig feszült tőle a meleg nyári napokon. Ez az édes, lédús csemege a japánok ebédlőasztalára legfeljebb 2-3 centis vékonyka cikkelyként kerül – emlékszem vissza. Nem dőzsölnek úgy a gyümölcsökben, mint mi magyarok.

Néhány éve japán barátaink pont júniusban, a bogyós gyümölcsök érésének idején látogattak el hozzánk. A család gyümölcsöskertjébe is elvittük őket, ahol még a cseresznye is éppen édesedni indult. Természetesen biztattuk őket, szedjenek, egyenek, amennyi jól esik, de csak csipegetni mertek – ilyen drága gyümölcsből nem illik marokszám enni - gondolhatták. Némi számolás, ár-összehasonlítás után felbátorodtak, de még akkor sem hittek a szemüknek, szájuknak ennyi különleges gyümölcsöt egy helyen…!  Cseresznye, meggy, málna, ribizli, egres... Azóta is, ha találkozunk, örömmel emlegetik azt a fantasztikus élményt, hogy a fáról, bokorról saját maguk által szedett gyümölcsöt ehettek. Hát persze, ha ahhoz szoktak, hogy a családi vacsora után egy almán osztoznak valamennyien, nem is csoda.

Sokan úgy gondolják, micsoda jólét van Japánban, mennyivel fejlettebbek nálunk. Általánosítani nem lehet, mert vannak olyan területek, ahol mi megelőzzük őket. Például mi sokkal több gyümölcsöt fogyasztunk, mint ők. Náluk viszonylag kevés a hazai termés, amit importtal egészítenek ki, de mindkettő drága. Az egy főre jutó átlagos gyümölcsfogyasztás nálunk napi 261 gramm, Japánban ennek alig több, mint a fele: 144 gramm. (tovább…)

Copyright © 2024 All Rights Reserved
apartmentcloud-downloadstarstar-halfenvelopeuserusersstorephone-handsetmap-markerbubblepie-chartearthmagnifiercross