Japán a múltat a jelennel összekötő ország, ahol a régi hagyományok egyedülállóan keverednek a modern irányzatokkal.

Ennek egyik legjobb példája a Yosakoi táncfesztivál, melyet minden évben hagyományosan nyáron rendeznek meg Kochi városában, Shikoku szigetén. Az évek során nagy népszerűségre tett szert, s ennek köszönhetően országszerte is elterjedt.

A yosakoi (よさこい) egy különleges japán táncforma, amelyben a japán tradicionális táncelemeket kombinálják modern zenével, így rendkívül energikus és látványos. A koreográfiákat gyakran nagyobb csoportokban adják elő. A fesztivál nem korlátozódik csak felnőtt résztvevőkre, általános-, alsó- és felső középiskolai tánccsapatok is lelkes tagjai a fesztiváloknak.

(tovább…)

Tokióban az augusztus kemény megpróbáltatást jelent, hacsak nem légkondicionált lakásból, légkondicionált autóba száll az ember, hogy légkondicionált munkahelyére megérkezzen. (Ez a forgatókönyv amúgy is borzasztóan ritkán működik Tokióban, ahol jelentős cégek magas rangú vezetői is tömegközlekedést használnak.) A folyamatosan 35 fok körüli, s éjszakára is legfeljebb 26-28 fokra hűlő városban csak este szántuk rá magunkat, hogy mozgásigényünket a környéken tett sétával elégítsük ki. A jellemzően kétszintes családi házakkal beépített környéken, a keskeny utcákon sétálva ritmusos zene hangjait hallottuk meg. Miután különösebben meghatározott iránya, célja sétánknak a mozgáson túl nem volt, úgy döntöttünk, hogy megnézzük, honnan jönnek a hangok. Így találtunk rá egy vidáman, önfeledten táncoló, mulatozó sokaságra. A táncosoknak feltűnt a két külföldi (akkoriban még Tokióban sem volt túl gyakori látvány), s hamar be is hívtak bennünket a körtánc forgatagába. Bár valamivel komplikáltabb volt a dolog, mint a magyar bulik „vonatozása”, hamar ráéreztünk a ritmusra, s az esti laza sétából egy igencsak izzasztó „testedzés” kerekedett. (tovább…)

Lassan egy éve már, hogy az irodánk új emeletre, s így új szobákba költözött, de ezeket, főként időhiány miatt, csak lassan formáljuk a saját – véletlenül épp japános – ízlésünkre. A múlt héten felkerült a falra az általam tervezett falióra is, s ennek kapcsán ismét szóba került köztünk a japán esztétikai felfogás, s mindaz, ami a gazdasági tanácsadói munkámmal párhuzamosan végzett alkotói tevékenységemben a japán életszemléletből, művészetből inspirál.

Forrás: https://www.coolgarden.me

Amikor 13 éves voltam, mérnök édesapám néhány hetes tanulmányi ösztöndíjat kapott a Japán Államtól. Anyai nagybátyám családja is éppen kint élt, a családi élménybeszámolókat csillogó szemekkel hallgattam. Bár még nem tudtam megfogalmazni, mi vonz Japánban, de a lelkem mélyén éreztem, hogy közöm van hozzá. Akkor határoztam el, hogy én ebbe az országba, ezekre a most csak képeken (sőt videókon – hú, mekkora szó volt ez akkor!) látott helyekre el fogok jutni. (tovább…)

Japán a futurisztikus épületek és technológiák országa, ahol az újítások gyorsan terjednek, és ahonnan a legextrémebb divatirányzatok jönnek. Nem is gondolnánk, hogy határain belül léteznek még olyan részek, hol az elmúlt korok nemi megkülönböztetései és kitiltásai ma is élnek és szigorúan be is vannak tartatva.

Az Omine hegy Honshu szigetén található, a Kansai régióban, Nara városától nem messze. Érdekessége, hogy itt található a japán buddhizmus shugen-do ágazatának központja; a főtemplom a hegy tetején helyezkedik el.

2004-ben az UNESCO a világörökség részének is nyilvánította a területet.

A másik, sokak számára talán bicskanyitogató információ, hogy a hegyet csak férfiak látogathatják, a nők ki vannak tiltva. A hegy lábánál táblák figyelmeztetnek, hogy az erdei kapukon túl tilos a belépés a hölgyeknek. (tovább…)

Közeleg az év vége, ami számunkra, magyar emberek számára elsősorban a karácsonyi ünneplést jelenti. Gondolhatnánk akár azt is, hogy ez egyetemes dolog, de messze sincsen így. Kultúrák, népek, megannyi különböző szokást őriznek, s a hangsúly bizony jelentősen eltérő helyre kerülhet egyes esetekben.

Pár hete történt meg velem, hogy egy magyar üzleti partnerünk számára időpontot kértem megbeszélés céljából japáni partnerünktől. Mikor megkaptam a lehetséges időpontokat válasz e-mailben, bizony jó pár percig törhettem a fejemet. A két felkínált időpont egyike ugyanis dec. 24. délelőttjére esett. (tovább…)

Az egyik fontos különbség az európai és a japán felfogásban talán az időhöz való viszony. Európában a vonatok esetében kb. 15 perc késésig nem is beszélünk késésről. Japánban, ha 1 percnél később érkezik a vonat, akkor már késésről van szó. Ha szűkebb pátriánkat vesszük, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon nem jellemző, hogy valaki egy megbeszélt találkozóra előbb érkezzen, sokkal inkább az, hogy késik és még csak bocsánatot sem kér ezért. A japánok rendszeresen a megbeszélt időpont előtt érkeznek meg. Ha késnek, akkor nem magyarázkodnak, hogy miért történt ez, ehelyett inkább többször is bocsánatot kérnek. A japánok tehát sietnek, hogy odaérhessenek. Az, hogy a japánok szinte mindig sietnek, nemcsak felületes benyomás. Konkrétan is mérték, és megfigyelték már, hogy a japánok sétatempója átlagban gyorsabb, mint az európaiaké. (tovább…)

Copyright © 2024 All Rights Reserved
apartmentcloud-downloadstarstar-halfenvelopeuserusersstorephone-handsetmap-markerbubblepie-chartearthmagnifiercross