Ningjócsóról kapta a nevét a “ningjójaki”, a formára (nem feltétlenül a nevének megfelelően “babaformára”) készített édesség. A kívánt mintát kiadó öntöttvas edényben sütött, lisztből, tojásból és cukorból készített, többnyire édes babbal töltött süteményről van szó.

A ningjócsói látogatásról szuvenírrel hazatérők szinte “kötelező penzuma” a ningjójaki beszerzés. Ennek megfelelően – főleg hétvégeken – gyakran sorok állnak az erre szakosodott boltok előtt.

A japán édességek – ha már itt tartunk – egy külön kategóriája a “csa-gasi”, a zöld teához felszolgált édesség. A cukor nélkül készített, különösen a teaszertartás során felszolgált igazi zöld teát a teaivás előtt fogyasztott “csa-gasi” utóíze édesíti meg. Csa-gasiból rengeteg fajta készül, annál is inkább, mert az édesítés mellett még (legalább) egy fontos funkciója van: jelzi az évszakot, mert minden évszaknak megvannak a sajátos, csak abban az időszakban felszolgálható édességei. S természetesen csa-gasi szakbolt is található Ningjócsóban! (tovább…)

A japán hagyományok, kultúra fontos eleme a teázás szokása. A rengetegféle tea között elsőre a zöld teáról mindenkinek Japán ugrik be. Most ezen teafajta egyik jellegzetes alakjáról, a matcha-ról (抹茶) gondoltam írni.

A matcha egy finom porrá őrölt tea, ami abban tér el a többi zöld teától, hogy a betakarítás előtti 3 héten árnyékban tartják, feldolgozáskor pedig eltávolítják az ereket, szárakat a növényről. A közvetlen napfénytől való védelem hatására lelassul a növekedése, emelkedik a chlorofil szintje, ezzel egy mélyebb zöld színt kapnak a levelek, és növekszik az aminosav (különösen a theanin) tartalma is. A legfinomabb hajtásokat szedik kézzel, egyébként gépesített a folyamat.

A hagyományos japán teaszertartásnál használt tea is matcha.

Ennek az utóbbi időkben a (tea) szertartásostól és az ahhoz felszolgált tradicionális édességektől eltérő, hétköznapi felhasználásai is kialakultak. Ízesítőként és színezőként is használják, olyasmi módon, mint nálunk a kakaót. (tovább…)