Nemrég kaptam egy felkérést, hogy egy nemzetközi tárgyalástechnikákat elemző dolgozathoz és prezentációhoz válaszoljak pár Japánnal és a japánokkal kapcsolatos kérdésre. Mivel az információ mások számára is hasznos lehet, a kérdező hozzájárulásával közreadom az interjú szövegét:

Beszéljen néhány szóban magáról, milyen nemzetközi tapasztalatai vannak, azzal kapcsolatos munkájáról!

Tanácsadóként kelet-ázsiai, főként japán, valamint közép- és kelet-európai cégek közti üzleti kapcsolatok létrehozásával, támogatásával foglalkozom. Főbb feladataim: napi szintű stratégiai tanácsadás, piackutatás, interkulturális tréningek szervezése és tartása cégvezetőknek a japán partnereikkel való hatékonyabb kommunikáció és együttműködés érdekében, cégünk marketing és kommunikációs ügyeinek menedzselése.

Mi jut eszébe először akkor, ha a japán kultúrát említjük?

A precizitás, a robotok és a rizs.

Melyik irodalmi mű, zene stb. mutatja be legjobban a japán kultúra sajátosságait?

Könyvek:

(tovább…)

Tavasszal kezdődik nálunk a salátaszezon, és ilyenkor napi szinten használatba vesszük az evőpálcikákat. Hogy a salátát kényelmesebb pálcikával (箸, hashi) enni mint villával, erre már több évtizede rájöttem, aztán tokiói életem során tovább bővítettem a listám, mi mindenre hasznosabb eszköz az evőpálcika mint a kés vagy akár a villa. A serpenyőben sülő húsok megfordítása során például sokkal kisebb az esélye annak, hogy a forró olaj rám fröccsen, ha villa vagy sütőlapát helyett az erre a célra szánt - az evőpálcikánál hosszabb, szintén fából készült - pálcikákat (菜箸, saibashi) használom, és ez az eszköz jó szolgálatot tesz akkor is, ha a pirítóból próbálom kiszedni az elkészült kenyereket. Ez utóbbi témában férjemmel éveken át eltérő álláspontot képviseltünk, ő a hegyes késre esküdött, mígnem egy szép napon a kenyérből a kés a pirító fűtőszálába nem szaladt. Szerencsére a fellépő zárlatot az életvédelmi relé is érzékelte, így az akciót megúsztuk egy kukába kerülő kenyérpirítóval, de azóta ő is inkább a pálcikák segítségével emeli ki a kenyereket. (Ma már készülnek saibashi-k fémből is, én most a fából készült, hagyományos változatot ajánlgatom!)

A hosszú pálcikákat kisfiunk is lelkesen használja, – az etikettbe nehezen illeszthető módon – rendszeresen piszkálja ki velük a kanapé alá begurult legódarabokat. Az étkezőasztalon felejtett evőpálcikákkal kardozik, hidat épít belőlük, dobol, és még sorolhatnám, milyen módon vét a pálcikahasználat szabályai ellen. Bevallom, nem szoktam ezért leszidni, bár igyekszem mielőbb biztonságba helyezni kedvenc darabjaimat, és néha megmutatom neki, hogy is lehet ezzel a „két rúddal” egyáltalán enni. Nem köti le, így a pálcika-etikett további szabályait nem is szoktam neki elmagyarázni. (tovább…)

Copyright © 2024 All Rights Reserved
apartmentcloud-downloadstarstar-halfenvelopeuserusersstorephone-handsetmap-markerbubblepie-chartearthmagnifiercross