Zen. Lelki béke. Mértékletesség. Nyugaton sokan ezekkel a szavakkal asszociálják Japánt, és a japánokat általában rendszerető, békés, udvarias, mértékletes embereknek képzelik el. A japán kultúrának valóban van egy ilyen aspektusa, amely főleg a vallásban, a művészetben – azaz abban ami Nyugatra is eljut - jelenik meg, ám a mai mindennapi valóság ettől igen eltérő lehet.

Igazán eurocentrikus – mondhatni kolonialisztikus – elképzelés azt gondolni, hogy a nálunk keletebbre, pontosabban az Ázsiában élők a létezés magasabb szellemi szintjén vannak.  „Ha már mi jobbak vagyunk gazdaságilag, világpolitikailag, akkor azt a lehetőséget meghagyjuk nektek, hogy ti a szellemiekben jeleskedjetek” – valami ilyesmi elképzelésből indulhatott az orientalisztika a 18. század környékén, idealizálva a tradicionális ázsiai állapotot. Habár azóta már Ázsia több országa utolérte, sőt lehagyta a Nyugatot gazdaságilag, sokan még mindig főleg egzotikumként tekintenek ezekre az országokra, és olyat keresnek ott, ami hiányzik saját életükből.

Japán sok kulturális szempontból egyediséget képvisel, amit az utazó már az első pillanatokban átérez: mások a szokások, mások az emberek, egy kicsit minden máshogy működik. Azt azonban hosszabb tartózkodás után, japánokkal való interakciók során észreveszi, hogy az emberek mindennapi viselkedése, motivációik nem sokban különböznek az általunk jól ismert mintáktól, sokszor szöges ellentétben áll azzal, amit előfeltételezünk a japánokról.

Ha az utcán megkérdezünk egy japánt arról, hogy ismeri-e a zen-t, valószínűleg azt mondaná, hogy igen ismeri, hallott már róla. Ha megkérdezzük, hogy a mindennapjait a mértékletesség, a harmónia és a zen szellemiség jegyében éli-e, bizonyára értetlen tekintettel nézne vissza ránk, hogy „ez meg mit akar?”. Az igazság valahol ott lehet, hogy a japán emberek többsége számára ezek a fogalmak sajátos kontextusukban értelmezendők. A harmónia elképzelhető egy csoport, egy szervezet szintjén: mindenki rendesen teszi a dolgát; ugyanúgy a mértékletesség is: nem pazarolnak erőforrásokat fölösleges dolgokra; céges filozófiát dolgoznak ki a munkásoknak, képzik őket szellemileg is stb. Egyéni szinten azonban más a helyzet, kevesebb jut ezen szellemi erényekre, és az általunk is ismert individualizmusnak és materializmusnak (nem filozófiai értelemben) nagy tér jut: ők is hús-vér emberek, mint mi.

A japánok egyik fő egyéni motivációja nem mást mint a pénz, illetve az újabb anyagi javak megszerzése. Ezért is gyakori, hogy már sokan középiskolás korukban is dolgoznak, illetve egy jó egyetemre való felvételikor is az azzal elérhető munkalehetőség lebeg a szemük előtt. A munkahelyen való előmenetel pedig egyértelmű anyagi előnyökkel jár. Kevésbé egyértelmű nyereség származik a szerencsejátékból és a fogadásból, amelyet szintén rengetegen űznek, szinte megszállott módon. A tőzsdézés pedig teljesen elfogadott módja a pénz gyarapításának – sokszor az unatkozó háziasszonyok csinálják otthon.

Egy szó mint száz, Japánban annyi az ember amennyit keres. Ez különösen igaz a férfiakra. A fizetés, a megjelenés (egy márkás óra vagy táska), mind a társadalmi ranglétrán való elhelyezkedést szimbolizálja, ezért érthető módon mindenki igyekszik feljebb jutni ezen, növelni a fizetését, több és jobb márkás terméket vásárolni. Akinek viszont nincs pénze és esetleg még állami segélyre is szorul, azt nem becsülik sokra Japánban.

Ez pusztán annyiban különbözik az európai társadalomtól, hogy mindezt egy komoly társadalmi nyomás is hajtja: egy általános elvárás, hogy keress és költs többet; és ha valamiért nincs neked, akkor szégyelld magad (ezért sokan inkább éheznek vagy öngyilkosok lesznek minthogy felvennék az állami segélyeket). Ezt akár „kollektivista fogyasztói társadalomnak” (nem tudom, hogy létezik-e ilyen fogalom) is nevezhetnénk, megkülönböztetve ezt a nyugati individualista megfelelőjétől.

Japánban szinte minden pénzben kifejezhető, és megvásárolható. A turisták által látogatott szentélyek előtt számos üzlet elégíti ki a látogatók legkülönfélébb igényeit, a ramen tésztától, a helyi specialitásokon át, a dizájnos szent ereklyékig. Természetesen a belépődíj sem ismeretlen fogalom. (de legalább az illemhely általában ingyenes) Egy ilyen látogatás során a japánok előszeretettel bevásárolnak a helyi specialitásoknak nevezett termékekből, nem akarnak semmilyen lehetőséget kihagyni.  Szokás Japánban, hogy ha valaki valahova elutazik, vesz némi ajándékot (omiyage) az ismerőseinek, munkatársainak: természetesen ezekből is venni kell eleget, hogy mindenkinek jusson.

A barátokkal, partnerrel, családdal való közös programok nagyrésze is a kollektív pénzköltésről szól. Általánosan elfogadott, hogy barátokkal találkozni és szórakozni pénzbe kerül: közös vásárlás, kávézás, éttermezés, karaoke, mozi, vidámpark stb. – mindez súlyos tízezrekbe kerül, ezért is van mindenki rászorulva a pénzszerzésre. Ha nincs pénzed, nem hogy partnered, de még barátaid se nagyon lehetnek, maximum a kollégák a munkahelyen. (azt is meg kell említeni, hogy a munka utáni félkötelező bulikat is sokszor saját zsebből kell finanszírozni)

Nem célom a japánok életvitelét kritizálnom. Valójában ez nem egy újkeletű tendencia Japánban, már az Edo korszakban is megvoltak ennek az előképei, ők már talán akkor egyfajta fogyasztói társadalmat alkottak. Pusztán arra akarom felhívni a figyelmet, hogy Nyugaton sokan abba a hibába esnek, hogy túlidealizálják a japánokat, és amint kijutnak Japánba egy hosszabb időre csalódnak az egészben, rájönnek, hogy a japánok legalább annyira a mának és az anyagiaknak élnek, mint mi itt Nyugaton. Én úgy gondolom, hogy a japán vallási filozófia amúgy remek eszméit célszerűbb egy mindenkori szellemi elit kultúrájának tekinteni, amely a jelenben inkább a szervezeti/társadalmi folyamatokban érezteti hatását, és úgy állni a modern japánokhoz, hogy nekik nem az a céljuk, hogy ezt a filozófiát megvalósítsák az életükben. Érdemes úgy pozícionálni például a zent, mint a kereszténységet vagy az ókori görög filozófiát a mai Európában, ez talán közelebb visz minket az elfogadáshoz és a megértéshez.

Képek forrása:

https://1016watch-style.com/rolex-36mm

https://omiyadata.com/jp/spot/itsukushima-jinja/

https://kyoto-shrine.com/simogamo-omamori/

https://forbesjapan.com/articles/detail/34144