Tényleg vannak japán őshonos majmok és még fürdőznek is a téli hidegekben!
A fürdőzés időtlen-időkig vezethető vissza a japán kultúrában (már a 6. században vannak rá utalások a Japán Krónikában); a szigetek adottságai miatt nagyon sok helyen tör fel forró víz a földből.
A kint töltött tél tapasztalatai alapján én azt szűrtem le, hogy mivel a japán lakások a nyári meleghez optimalizálva nagyon szellősre készülnek, ezt télen (fűtés híján) a fürdővel igyekeznek kompenzálni, azaz a hideg lakásokban lakók elmennek fürdőbe, vagy otthon mártóznak meg, és annyira felmelegítik tagjaikat, hogy amíg a meleg ágyba kerülnek, kitart.
A fürdő (onsen; 温泉) szó, kifejezetten természetes forrásból feltörő, ásványi anyagokkal teli gyógyvíz alapú fürdőkre utal (van pusztán tisztálkodásra szánt közfürdő is, ez a sento). A definíció szerint az onsen vize földből előtörő, min. 25 fokos, tartalmaz legalább egyet a 19 megjelölt kémiai alkotóelemből (ilyen a vas, kén stb). Az ásványokat nagyon prózai szóval jelölik: yunohana (a forró víz virága). Ezt sokszor fürdősóként árulják, így bárki hazaviheti és teheti saját fürdővizét gyógyerejűvé vele.
A fürdők bejáratán ott szerepel a yu (湯 vagy ゆ) szó, ami a meleg vizet jelenti (お湯).