Interkulturális tréningjeink során fontos téma az, hogy míg a nyugati emberekre az individualizmus jellemző, addig a japánoknál a legkisebb társadalmi egység nem az egyén, hanem a csoport. Ezért az egyén saját érzései és érdekei háttérbe szorulnak, hiszen minden helyzetben az számít, hogy milyen viselkedést vár el az egyéntől a családja, a munkahelye vagy éppen a hobbiklub, amelynek tagja. El szoktuk mondani, hogy a japánok születésüktől fogva arra vannak bátorítva, hogy ne lógjanak ki a sorból, legyenek együttműködők és szolidárisak azokkal, akik közel állnak hozzájuk vagy akikkel azonos csoportba tartoznak. Így hát a japánok társadalmi kapcsolatait egy életen át ez a kölcsönös kötődés és függőség határozza meg. Amikor ennek okait vizsgáljuk, előjönnek a földműves és a rizstermesztő társadalmak közti különbségek, az egy Dunántúlnyi területen összezsúfolódott 130 millió japán ember sikeres együttélésének titka és az érzelmek nyílt kifejezésének tilalma – különösen, ha negatívakról van szó. Most azt az érzelmet szeretném bemutatni, amely a fenti tények mögött húzódik és egyfajta kenőolajként lehetővé teszi a japán társadalom ilyenfajta működését. (tovább…)
Megtréfáltam magam! Úgy számoltam, múlt héten, Valentin napon jelenik meg a posztom. Ezért választottam ezt a témát… Utolsó pillanatban derült ki, egy héttel később jelenik meg az írásom. Azért remélem, így is érdekes lesz a téma 🙂
Először is ez egy olyan nap Japánban, amikor a nők adnak ajándékot a férfiaknak, általában csokoládé és sütemények formájában. Másrészt ez nem egy kizárólag romantikus ünnepnap. Anno én is nagyon sok csokit kaptam, - szerintem - mindet romantikus töltet nélkül.
Valentin nap Japánban egy nap, amikor elismerheted az összes férfit az életedben, még a plátói kapcsolatokat is, és azt a fickót is, aki pár méterrel odébb dolgozik. Az erőfeszítés és ráfordított pénz mennyisége jelzi a kapcsolat természetét, fajtáját. - Japan Zone
A csokik fajtái
