Tavaly nyáron beleszerettem Provence-ba és ahogy akkor beszámoltam róla, felfedeztem a japánok nyomait is a Riviérán: láttam a Grace Kelly emlékére épült monacói japánkertet, Saint Tropez-ban olvastam az ott partraszálló 17. századi japán diplomáciai misszióról, Marseille-ben a néhai francia miniszterelnök, Jacques Chirac Japán iránti rajongásáról és a francia-japán kapcsolatok történetéről, miközben a kabócazene Japánt idézte fel számomra Dél-Franciaországban. Az idén ismét Provence felfedezésével töltöttem a vakációt és további japános élményekre is szert tettem. Ellátogattam a Villa Ephrussi de Rotschild japánkertjébe a Nizza melletti Saint-Jean-Cap-Ferrat félszigeten, de nem csak a kert, hanem maga a villa, Béatrice de Rotschild (1864-1934) műtárgygyűjteménye és a táj szépsége is lenyűgöztek.
A vendégeket szórakoztató, gondos, hosszas nevelésben, kiképzésben részesült, számos művészeti ágat magas szinten űző, művelt, ugyanakkor könnyeden társalgó japán hölgyek, azaz a gésák a japán hagyományok világszerte egyik legismertebb, bár még mindig gyakran félreértett részét képezik.
Egy gyors internetes keresés is tucatnyi magyarul megjelent könyvet dob fel, ami a gésákkal foglalkozik. Non-profit tevékenységünk egyik emlékezetes sikere volt az egyik (talán a legjobb) ilyen könyv írója-fotósa, Ajhara Kjóko (Kyoko Aihara) budapesti kiállításának, előadásának megszervezése néhány évvel ezelőtt.