Most nem Japánról fogok írni, hanem emberként (és japánként), hogy hogyan is éltem meg, mit tapasztaltam, és milyen élmény volt számomra a lányom középiskolai felvételije. Igaz, még nincs vége, ha jól tudom, április végén fog csak kiderülni a végső eredmény. Sok bonyolult feladattal kellett szembenéznem, nagy kihívás volt ez nekünk!

Úgy emlékszem, hogy kb. tavaly ilyenkor vetettem fel a lányomnak először az ötletet, hogy mi lenne, ha felvételizne, s esetleg egy másik suliba menne gimisnek? (tovább…)

Volt szerencsém gyermekkoromban a hazai oktatási rendszer mellett megismerni a japán rendszert is. Az általános iskola első osztályának egy részét, valamint a 4-6. osztályokat kinn járhattam japánok között, igazi japán iskolában. Most az ottani élményeimet szeretném összegezni, és egy kis gondolatébresztőt adni a hazai oktatási reformokhoz.

Először egy pár szóban hadd mutassam be a japán iskolarendszert! A japán gyerkőcök 6-12 éves korukig járnak általános iskolába (shougakkou), utána ezt követi 3 év “középiskola” (chuugakkou) majd 3 év “felsőiskola” (koutougakkou). Ez után jöhet a továbbtanulás, az egyetem. Úgy tartják, hogy egy jó egyetemet végzett tanulónak kitűnő esélyei vannak a munkapiacon, így a sikeres élethez is. Ennélfogva minden szülő próbálja elérni, hogy csemetéje a legjobb felkészítést kapja az egyetemi felvételi vizsgákhoz. Ennek egyik eszköze, hogy minél jobb felsőiskolába és középiskolába próbálják beíratni a gyermeket, ami sokszor ahhoz vezet, hogy már a jobb helyekre felvételi szükségeltetik, ami magával vonzza a jobb általános iskolai előkészítést. Ma már létezik olyan általános iskola is, ahova csak a tehetségesek kerülhetnek be. A jó iskolák mellett szinte elengedhetetlen a különórákkal való előretanulás is, un. jukuban tanulnak a fiatalok az iskolai tanórák után, hogy plusz tudással vértezzék fel magukat a vizsgákhoz. Ez a rendszer vezet a vizsgapokolhoz, vagyis egy olyan fiatalkorhoz, amikor a gyermek elmerül a tanulásban, és nem jut ideje gyereknek maradni. Nos, már az elején leszögezném, hogy nem ezt a poklot vizionálom a hazai oktatás jövőjében. 🙂 (tovább…)

2015.06.03-án kelt Éjt nappallá téve tanulni… című írásomban igyekeztem körvonalazni a japán oktatás, azon belül is a középfokú oktatás rendszerét, annak főbb jellemvonásait. Főként saját tapasztalataimra alapozva, azokat beépítve készítettem el azt az írásomat, melynek zárásaként említettem az ún. juku rendszert. Egy a japán oktatási rendszerrel kapcsolatos írás nem lehet „teljes” ennek az iskolatípusnak a jellemzése, említése nélkül, így most a korábbi blogbejegyzésem folytatásaként a juku, azaz „magániskola-rendszerről” szeretnék írni röviden. (tovább…)

Hogyan viselkedünk, kommunikálunk, gondolkodunk, állunk hozzá munkánkhoz, törődünk családunkkal, kezelünk mindennapi- vagy akár konfliktushelyzeteket? Természetesen minden ember másképp, de azért vannak az egyes nemzetekre jellemző vonások. S ezen vonások alapját jelentő normák döntő többségét diákéveink alatt sajátítjuk el az oktatási intézmények falai között. Véleményem szerint mindegy, hogy valaki egy japán cserediákkal, üzletemberrel, vagy kollégaként kerül-e kapcsolatba, mindegyik esetben sokat segíthet a másik fél cselekedeteinek, „szavainak” megértése terén, ha vannak ismereteink arról a japán oktatási rendszerről, melyben formálódik, csiszolódik, alakot ölt egy japán fiatal. Ebből a megfontolásból gondoltam, hogy szemezgetek japán középiskolai cserediákévem emlékeiből. (tovább…)

Copyright © 2024 All Rights Reserved
apartmentcloud-downloadstarstar-halfenvelopeuserusersstorephone-handsetmap-markerbubblepie-chartearthmagnifiercross