Többektől hallottam már, hogy legfőbb céljuk a boldog és vidám élet. Aztán persze sokszor előfordul, hogy barátokkal és rég nem látott ismerősökkel „csak” egymásra zúdítjuk az elmúlt időszak nyűgjeit találkozásaink során és a boldogság nem téma. Pár hete, egy nyáresti, amolyan világmegváltó beszélgetésen arról volt szó, hogy a nyugati emberek hajlamosak túlagyalni a mindennapi problémákat és ez boldogtalanná teszi őket, azonban a távol-keleti emberek inkább átérzik és elfogadják az élet dolgait és ezáltal nagyobb harmóniában tudnak élni. A hozzáállásbeli különbségek szemléltetésére egyik barátom idézett fel egy történetet, amit egy japán, “valami Suzuki” könyvében olvasott arról, hogy mit csinál a japán és hogyan viselkedik az angol költő akkor, amikor a mezőn sétálva egy kis vadvirágra találnak: a japán rácsodálkozik, megfigyeli minden oldalról, közelről és távolról, közben óvja, védi a csodát, amire rábukkant. Ezzel szemben az angol odamegy, egyből leszakítja, hervadásra ítéli és úgy tanulmányozza közelről. Annyira tetszett a keleti és a nyugati hozzáállás ezen összehasonlítása, hogy megszereztem az említett könyvet - Erich Fromm - Daisetz T. Suzuki: “Zen-buddhizmus és pszichoanalízis” -, de elolvasása nem csak az interkulturális különbségek, hanem a boldogabb élet irányában is új távlatokat nyitott meg előttem.

DSC02978

(tovább…)

Copyright © 2024 All Rights Reserved
apartmentcloud-downloadstarstar-halfenvelopeuserusersstorephone-handsetmap-markerbubblepie-chartearthmagnifiercross