Nehéz elhinni, hogy idén március 11-én már az 5. évfordulójára emlékeztünk a 2011-es nagy japán tóhokui földrengésnek.
Jól emlékszem, hogy azon a tragikus napon épp az állatkórházban voltam, s miközben tologattam újszülött lánykámat a babakocsiban, a váróban kihelyezett tévében láttam az értesítést a katasztrófáról. Ennek már 5 éve.
Földrengéshez kapcsolódó személyes élményem 1995-ben volt legutoljára, mikor is Osakában voltam a nagy Hanshin, közismertebb nevén kóbei földrengés idején.
A földrengés utáni harmadik napon is még a Hanshin vonal vonatja csak Umedától a Kóshien állomásig (város Osaka és Kobe közötti szakasz) ment, de mivel a nagybátyám családja messzebb, Ashiában lakott (Kobe közeli város), így aznap szüleimmel még két órát kellett gyalogolnunk az állomástól a házukig, hogy ételt és italt vigyünk nekik. Sosem felejtem el a lepusztult tájat, az út szélén nehéz csomagokat cipelő, valamint vízért sorban álló, közüzemi szolgáltatás nélkül maradt emberek szomorú látványát. (tovább…)
Közeleg a 2011. március 11.-én bekövetkezett tóhokui földrengés, a hozzá kapcsolódó szökőár és a fukusimai atomerőmű katasztrófa 5. évfordulója. Ez a katasztrófa – az 1900-ban indult mérések óta - Japán történetének legnagyobb földrengése volt, és hatalmas pusztítást okozott a szigetországban.
