A hétvégén újra megmásztam a Fujit és fenn álltam a tetején! - Valójában egy kisebb társaságban beszéltem a japáni élményeimről és annyira intenzíven visszajött annak a hat évvel ezelőtti Fuji-túrának az emléke, hogy szinte ismét ott jártam és átéltem, ahogy elszántan haladtam felfelé a sziklákon és a vulkáni törmeléken. Vitt az energia és a lendület! Tudtam, hogy ezt akarom és hittem benne, hogy elérem a célt, Japán 3776 méteres szent hegyének csúcsát! Ezt az élményemet részletesen megírtam korábban itt a blogon>> és most mintha teljesen más szemszögből tekintettem volna rá.

Kiindulópontunk, a Fuji Subaru Line 5th Station

(tovább…)

Az előző blogcikkemben a tokiói olimpia nehézségeiről írtam. A hőségre és a maratonfutásra koncentrálva. Még egy év van az eseményig, azonban már régóta foglalkoztatja a közvéleményt ez a téma. Hiszen már csak a nézőknek is nehéz lesz megbirkózniuk a hőséggel, nemhogy a sportolóknak lefutni a maratont! A cikkem óta két dolog is történt, amiért újra ezzel a témával foglalkozom.

Forrás: telegraph.co.uk

(tovább…)

Tokió egy hatalmas öböl, a Tokiói-öböl partján, több folyó hordalékából kialakult síkságon épült. Az évszázadok során hatalmas területeket hódítottak el az öböl tengervízéből: feltöltötték, többnyire a legyalult dombok anyagából, de – különösen a 60-as évek első felének két számjegyű gazdasági növekedésének éveiben – mindenfajta hulladékkal.

Utóbbiból persze mostanra nem kevés probléma származik. Az elmúlt időszak egyik legnagyobb, a városvezetést megrázó botránya volt, amikor kiderült, hogy a nagykereskedelmi hal- és zöldségpiac vadonatúj, hatalmas épület-komplexuma különféle nehézfémekkel, vegyi anyagokkal erősen szennyezett, feltöltött területre épült. A halpiac, a híres „Cukidzsi” költözését lefújták, s már több, mint két éve folyik az alku a költözés feltételeiről, ezen belül a szennyezés eltávolításról, vagy legalábbis biztonságos elszigeteléséről.

A közigazgatási területén 14 millió, a gyakorlatilag teljesen egybeépült környezetével együtt 30 millió feletti lakosságot számláló nagyvárosnak azonban vannak a Tokiói-öböltől messze eső területei is. A „messze” azonban sokféle értelmezésre teret adó szó. Ha hozzáteszem, hogy „nagyon” messze, akkor már kezdünk közeledni a valós helyzet érzékeltetéséhez. (tovább…)

Kevesen tudják, hogy Tokiónak nem csak a felhőkarcolók között a tárgyalásokra siető komor üzletemberekkel teli vidékei vannak. Őszinte leszek: mi is csak nem olyan rég tudtuk meg kolléganőmtől. Javaslatára látogattuk meg Tokió prefektúra nyugati csücskét, a természeti szépségekben bővelkedő Okutama régiót.

Okutama elhelyezkedése

(tovább…)

Ha megkérdezik, hol az otthonunk, mit felelünk?

Az ország, ahol lakunk? A hely, ahová szívünk húz? Hisz azt szokták mondani az otthon ott van, ahol a szív, nem igaz?

De vajon lehet-e az embernek egyszerre két otthona is?

Mai cikkem picit eltérőbb és különlegesebb lesz a korábbiakhoz képest két okból kifolyólag.

Az egyik, hogy a most látott sorokat egyenesen Tokióból, Japán fővárosából küldöm, a másik pedig, hogy nem egy konkrét japános témáról szeretnék írni, hanem inkább egy érzésről, hogy milyen is, mikor az ember két igazi otthonra lel a világ két nagyon távol eső pontján.

Hosszú idő után múlt csütörtökön értem újra földet Japánban. Az első pillanattól fogva, ahogy leszálltam a gépről, az az érzés kapott el, hogy újra hazaértem. Magyar emberként fura ezt így leírni, hisz a családom és nagyon sok, közeli barátom Magyarországon lakik, de ahogy megpillantottam az első kis boltokat, tele számos japán onigirivel, sushival, zöld teával, ahogy feltöltöttem az utazásokhoz használandó Suica kártyámat és sorban álltam a vonathoz, csak egy gondolat járt a fejemben, hogy idetartozom. (tovább…)

Copyright © 2024 All Rights Reserved
apartmentcloud-downloadstarstar-halfenvelopeuserusersstorephone-handsetmap-markerbubblepie-chartearthmagnifiercross