Japánról jelentős ismeretekkel rendelkező, de a szigetországban még nem járt emberek körében is meglepetést szoktak okozni a japán nők öltözködési szokásai.

Különösen a nyári viseletekről érdemes írni, hiszen Japánban nem illik a legnagyobb forróságban sem olyan ruhát hordani a hölgyeknek, amelyből kitűnik a mellkasuk, a dekoltázsuk, vagy akár a válluk. A pántos felsők, topok ritkaságnak számítanak, bár a nagyvárosok egyes részein, illetve egyes szubkultúrákban előfordulnak. Elvárás, hogy a ruha alól egyáltalán nem látszódhat ki a melltartónak még a sziluettje sem, ezért sokan a biztonság kedvéért egy pluszréteget vesznek fel a fehérnemű és a ruha közé. A hátat sem illendő szabadon hagyni. A helyi szokásokhoz alkalmazkodni igyekvő külföldieknek is érdemes egy kendővel vagy sállal eltakarni felsőtestük bizonyos részeit.
A lábak már inkább kivillanhatnak, de túl rövid sortot vagy szoknyát sem szoktak hordani. A miniszoknya azért sem optimális, mert számos helyszínen kell levenni a cipőt belépés előtt, így a lehajolást, illetve a legtöbb hagyományos japán étteremben a kényelmesebb földön ülést, térdelést is akadályozhatja. Kihívónak tartják, ha valaki szorosan a lábára feszülő tunikafelsőt vagy cicanadrágot vesz, ezért ezeket a ruhadarabokat ritkán látni.
A hosszú nadrág viselete teljesen elfogadott a japán nők számára is. Ugyanakkor a nadrágkosztüm már kevésbé elterjedt; sokkal inkább a klasszikus szoknyás kosztüm.
A magassarkú cipő sok vállalatnál az úgynevezett dress code(ドレスコード) részét képezik, de egyre nagyobb az ellenállás a japán nők részéről. Három éve aláírásgyűjtés és online kampány is indult a magassarkú cipők kötelező viselete ellen.

Tulajdonképpen Japánban minél kevesebbet illik mutatni testünk alakjából, bőrünk felületéből. Szinte negatívan ítélik meg, ha valaki önbizalmat fejez ki a saját testével kapcsolatban. Különösen igaz ez a nagyobb, molettebb testalkatok esetén, bár ezen a téren megfigyelhető némi változás az elmúlt években - Japán utcáin feltűntek azok a hölgyek, akik nem feltétlenül takargatják domborulataikat túlságosan bő ruhadarabokkal. Ugyanakkor az UV-sugárzás elkerülése szempontjából a testet nagyrészt fedő öltözködés praktikusnak is számít. A szigetországban teljesen általános, hogy például a középkorú japán nők még nyáron is hosszú ujjú ruhákat húznak. Gyakran előfordul a virágminta, ami nem japán szemmel „nagymamásnak” hathat még a fiatalabb korosztályokon is.

Jellemző a japánok konzervatív öltözködésére, hogy az íratlan szabályok legtöbbje a férfiakra és a gyerekekre is egyaránt érvényes. Gyakoriak a barna, drapp, szürke, fehér, fekete színek; az élénk árnyalatokat a feltűnősködéssel együtt kerülik. Szinte mindenki szépen vasalt, újszerű, nem viseltes ruhákat hord, és furcsa a számukra, ha a külföldiek nem így tesznek. Például ezen oknál fogva a papucs sem gyakori utcán, hiszen a japánok szerint annak kizárólag otthon, a strandon és az uszodában van helye.

Fontos tényező az is, hogy Japánban a tömegközlekedési eszközökön előfordul a szexuális zaklatás, a fogdosás. A nők részben a visszafogottabb öltözködéssel igyekeznek csökkenteni ennek kockázatát, de még így sem kerülhető el biztosan az incidens. A helyi öltözködési szokásoktól jelentősen eltérő viselet láttán előfordulhat, hogy a furcsálló tekintetek mellett egy-egy félhangos megjegyzésre is felfigyelhet, akinek "túl szexi" a ruhatára. Lehet, hogy túl sok a szabály, de a szigetországban az öltözködéssel sokan nem elsősorban a saját ízlésüket, hanem a társadalmi státuszukat kívánják kifejezni.

A Medium alábbi cikkében nyilatkozó Rina megtalálta a kompromisszumot, amely még nem túl kihívó, ugyanakkor előnyös viselet a számára:

A japán nők öltözködése a 21. században
Fotó: Medium.com

 

Források