Blog

Magyar bloggerek és vloggerek Japánból – Japánról

Az internet rengetegében talán nem haszontalan kiragadni és felhívni a figyelmet Japánról blogoló, vlogoló vagy éppen Facebook oldalt működtető Japánba szakadt magyarokra.

Íme az ajánlóm:

Nipponföldi krónika

https://nipponfold.wordpress.com/

A szerző több évig élt Japánban ösztöndíjjal, majd 2019-ben tért haza. Rengeteg kirándulást tett Japán legkülönbözőbb részein, amelyekről sok videót, fotót és úti beszámolókat készített. Összefoglalni is nehéz lenne, jó böngészést! tovább olvasom…

A kapszulahoteltől a Fuji tetejéig – Legjobb japán élményeim

A hétvégén újra megmásztam a Fujit és fenn álltam a tetején! – Valójában egy kisebb társaságban beszéltem a japáni élményeimről és annyira intenzíven visszajött annak a hat évvel ezelőtti Fuji-túrának az emléke, hogy szinte ismét ott jártam és átéltem, ahogy elszántan haladtam felfelé a sziklákon és a vulkáni törmeléken. Vitt az energia és a lendület! Tudtam, hogy ezt akarom és hittem benne, hogy elérem a célt, Japán 3776 méteres szent hegyének csúcsát! Ezt az élményemet részletesen megírtam korábban itt a blogon>> és most mintha teljesen más szemszögből tekintettem volna rá.

Kiindulópontunk, a Fuji Subaru Line 5th Station

tovább olvasom…

Élmények az átlátszó csoda WC-vel

A minap láttam a hazai és a nemzetközi sajtóban, hogy Tokióban nyílt egy nyilvános WC, melynek falai átlátszóak. Nem volt kérdés, hogy miről írjak a következő blogcikkemben 😀

Azok számára, akik jártak már Japánban, nem mondok túl sok újdonságot azzal, hogy Japán a nyilvános WC-k fellegvára. Minden parkban, állomáson, utcasarkon és bokorban található egy nyilvános WC, aminek használata ráadásul teljesen ingyenes! Persze hozzá kell tenni, hogy nem is ül ott állandóan a WC-s néni, ami miatt sok helyen a tisztaság nem igazán csábító… A gyenge higiéniai viszonyok mellett még egy dolog szól ellenük: bár Tokió a világ legbiztonságosabb fővárosa (lásd itt a legfrissebb adatokat), mégis a bűncselekmények egy része a nyilvános toalettekhez köthető, ami miatt főként a hölgyek nem mernek éjszaka betérni a WC-kbe.

Talán sejtették már, hogy a japánok ezen a téren sem érik be a nem teljesen tökéletes megoldásokkal. Így indult útjára a „nagy WC-forradalom”, vagyis a Tokyo Toilet projekt. tovább olvasom…

Hirosima és Nagaszaki áldozatainak emlékére

Ha az eredeti terveknek megfelelően megtartották volna az idei Olimpiát, a hatalmas esemény ideje alatt emlékezett volna meg Japán, s vele együtt talán az egész világ az 1945. augusztusi atombomba támadásokról és azok áldozatairól. A 75. évfordulón, augusztus 6.-án tartott megemlékezés azonban kevesebb, mint ezer (maszkba öltözött) ember részvétele mellett zajlott a hirosimai Béke Emlékparkban, ahol 8.15 perckor, a hirosimai atombomba ledobásának időpontjában egy perces néma csenddel emlékeztek az áldozatokra.

Az augusztus 6.-i, urán töltetű atombomba támadás során a 350 ezer lakosú Hirosimában 70 ezer ember azonnal életét veszítette. A következő hónapokban legalább ennyien haltak bele az égési- és egyéb sérülésekbe, a sugárbetegségbe, illetve a bombázás miatt kialakult betegségeikbe. A túlélők többsége egész életén át viselte a testén és a lelkében a pusztítás nyomait.

Nagaszaki augusztus 9.-i bombázásának következtében, melyhez plutónium töltetű bombát használtak, körülbelül 75 ezer ember veszítette életét. Az áldozatok túlnyomó többsége mindkét támadás során civil volt.

Forrás: https://www.nationalww2museum.org/war/articles/atomic-bomb-hiroshima

tovább olvasom…

A japán könyvek esztétikája 3. rész – a régi antikvár könyvek

A japán könyvek témáját feldolgozó sorozatom utolsó állomására érkeztünk. Ebben az írásomban a régi antikvár könyvek érdekességeivel és az ezekhez kapcsolódó egyedi kultúrával fogok foglalkozni. Ez első hangzásra talán nem egy izgalmas téma, de irodalomkedvelők és gyűjtői hajlamokkal megáldottak számára minden bizonnyal ez a könyvpiac legérdekesebb része.

A hivatalos definíció szerint minden olyan könyv, ami már legalább gazdát cserélt – azaz használt – antikvárnak minősül. Így tehát egy pár hete kiadott mű is ebbe a kategóriába eshet, ha azt valaki egyszer megvette újonnan, majd eladta egy antikváriumnak. Ezek igazából tartalom szintjén semmiben sem különböznek az éppen a könyvesboltokban kapható művektől, csak talán többé-kevésbé viselik előző használójuk keze nyomát.

Azonban én most különösen azokról a régi könyvekről írok, amelyeket már nem lehet újként megvenni, és már csak kizárólag antikváriumokban árulják őket, és valamilyen – akár minimális – gyűjtői értékkel rendelkeznek. Mondhatni azok a könyvek, amelyek tartalmi szempontból már pusztán azért is érdekesek, mert régiek. tovább olvasom…

Száguldás két keréken avagy a motorozás története Japánban (1. rész)

Nemrégiben úgy döntöttem, hogy megvalósítom egyik tinikori álmomat, megtanulok végre motorozni. El is kezdtem az A kategóriás jogosítvány tanfolyamot Budapest egyik neves motorosképző iskolájában, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy komoly japán kapcsolatokkal is rendelkeznek.

Ez hozta az ötletet, hogy mai cikkemben kicsit a japán motorozás történetéről fogok írni. Mikor jelentek meg az első motorok a szigetországban, mikor készültek el az első hazai kétkerekűek, ki tekinthető a japán motorok atyjának? Ezekre a kérdésekre kaphatnak ma válaszokat kedves olvasóink.

tovább olvasom…

Onigiri, a japánok egyik büszkesége

Ha valahová utazni készülünk, az indulás előtt mindig szoktam készíteni egy kis ebédet az útra, mert gyermekem és férjem étvágya kiszámíthatatlan, bárhol, bármikor tudnak enni. Az utazásra általában Onigirit (rizsgombóc) és Karaagét (rántott csirke) szoktam csinálni, mert könnyen és gyorsan elkészíthető és szállítható.

Az Onigiri készítéséhez a Marumiyás Onigiri keveréket szoktam használni. A frissen és puhán elkészült, nagyon forró japán rizshez hozzákeverem a lent látható egyik tasak tartalmát. Ezután sós-vizes kezemmel golyó alakúra formázom a még forró rizst.

Viszont vigyázat! A frissen készült rizs tényleg nagyon forró, azért érdemes hideg vizes (és sós) kézzel készíteni az Onigirit, nehogy megégjen a kéz. tovább olvasom…

Kobe Steak

Mindenki szereteti a finom és különleges ételeket. Japánról általában a sushi-ra asszociálunk, azonban steakek terén is kiemelkedő helyen van. A wagyu és a Kobe steak világhírű húsok.

Forrás: https://food.cctv.com

tovább olvasom…

Luxuskenyér japán módra

A kenyér a Meiji korszakban Angliából került Japánba, ekkor még leginkább az ott élő külföldiek számára gyártották. Az 1918-as rizslázadás alatt a drága rizs helyett egyre többen voltak kénytelenek az olcsóbb kenyeret választani reggelire. A háború után, a megszálló amerikai csapatok igényeit kielégítendő, szögletes és előre szeletelt (8 szeletre) kenyeret kezdtek árulni. Az ezt követő években fokozatosan a japán emberek ízléséhez alakították a kenyér textúráját. A japán „kenyér” (shoku pan), kalácshoz hasonló, puha, ruganyos, foszlós, édeskés és finom. Leginkább a francia pain de mie-re, vagyis az édeskés toast kenyérre hasonlít.

Ma már a kenyér Japánban is alapélelmiszernek számít, a legtöbb élelmiszerboltban, éjjel-nappaliban kapható a 6 vagy 8 szeletre vágott kenyér. A 6 szeletes kenyér ára általában 80-150 (kb. 200-400 forint) jen között mozog. tovább olvasom…

Ajándékból sose elég…

Meglehetősen ismert a japánokkal kapcsolatban, hogy szeretnek ajándékozni, s a tapasztaltabbak azt is tudják, milyen gondosan, szépen csomagolnak. A mi karácsonyra, húsvétra, név- és születésnapokra koncentráló ajándékozási szokásainkkal szemben Japánban hagyományosan évente kétszer: július közepén és az év végén ajándékoznak. Az év végi ajándékozás (o-szeibó) már erősen összemosódik az átvett karácsonyi ajándékozási szokással, a nyár közepi, az o-csúgen azonban sajátos, eredeti japán tradíció.

Mély, vallási gyökerei vannak. A régi, holdnaptár szerinti július 15-e a taoizmus szent napja, egyben pedig a buddhista hit ünnepe, az o-bon (ld. bővebben: https://sudy.co.hu/tancolni-vegkimerulesig-utcabal-japan-modra/) kezdőnapja ugyancsak a holdnaptár szerint. Gyorsan érdemes hozzátenni: Japánban a legtöbb ember tudatában a vallások összemosódnak, így a buddhisták egy kicsit taoisták és nem is kicsit sintóisták is. Visszatérve az ünnepre: o-bon idején a család halottaira, az ősökre emlékeznek, s nekik szokás – szimbolikusan, a házi oltárra téve – ajándékozni. Ez terjedt ki fokozatosan a közeli rokonokra, kedves szomszédokra, majd az üzleti életben is mindazokra, akikkel szemben hálát érzünk. Jellemző kategóriák, akiknek illik küldeni: az orvosunk, a gyerekeink tanárai, de fontos küldeni a házasság-közvetítőnek (nakódo) is. (A mai napig a házasságok, különösen vidéken,  gyakran közvetítő útján jönnek létre.) tovább olvasom…