Blog

Érzelmes japán történetek – könyv- és filmajánló

Tavaly a karácsony utáni nagytakarításkor találtam egy régi könyvet a könyvespolc alján. Kb. 2-3 évvel ezelőtt olvastam utoljára. Úgy emlékeztem, hogy szomorú történet volt, s sírtam, mire a végére értem. Az írója, Higashino Keigo, a könyv címe pedig A levél (2003-as kiadás). Higashino Keigo korábban mérnökként dolgozott egy japán nagyvállalatnál. Általában krimiket szokott írni, de a most említett könyve inkább drámai, egy család viszontagságait mutatja be.

Forrás: https://twitter.com/higashino_keigo

tovább olvasom…

A koi díszpontyok

A ponty szót olvasva nekem a magyar halastavak jutnak eszembe, vagy a piaci talponállók. Legtöbbször azonban az Auchan halosztályán találkoztam velük. Szürke nagy tátogó halakként élnek az emlékezetemben. Ezekről inkább nem is mutatnék fotót, sokkal inkább a japán fajtájukról!

Így néznek ki a japán koi díszpontyok  Forrás: haziallat.hu

tovább olvasom…

Issó mocsi

Folytatva a kisgyerekekkel kapcsolatos japán szokások sorozatot, ez alkalommal az Issó mocsi szokását mutatnám be röviden, amit a kisgyerekek 1 éves születésnapján szoktak megtartani.

Kezdeném a cím magyarázatával: A mocsi japán rizssütemény, ami a szokásosnál is ragacsosabb rizsből készül, amit először pépes állagúvá ütnek, majd kívánt alakúra formáznak.

Az issó (一升) pedig régi japán mértékegység, körülbelül 1,8 kilogramm, így nem nehéz kitalálni, hogy az issó mocsi, körülbelül 2 kiló mocsi rizssüteményt jelent. Azonban az issó másik írásjeggyel írva (一生), „életet” jelent, az „issó mocsi” esetében arra utal, hogy egészségben és bőségben töltse a gyermek az előtte álló életét. tovább olvasom…

A bambusz művészete – Magyar kurátor rendezett japán műtárgyakból kiállítást a tokiói Modern Művészetek Múzeumában

A magyar média lelkesen tudósít apró-cseprő sportsikerekről is, de sajnálatosan figyelmen kívül hagyja a művészet terén elért, VB aranyéremmel is felérő eredményeket.

A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum korábbi művészettörténésze, Bincsik Mónika a világhírű New York-i Metropolitan Múzeum segédkurátora, a japán iparművészet szakértője. 2017-18-ban a Metropolitan-ban rendezte meg a híres New York-i ügyvéd, Arthur Abbey és felesége, Diane bambuszból készült japán műalkotásokból álló gyűjteményének kiállítását. (A gyűjtők a kollekciót a Metropolitan Múzeumnak adományozták.)

Fotó: Akihiro Ozaki Mainichi Newspaper
October 11, 2019 (Tokyo morning edition)

tovább olvasom…

Miért növekszik az idősek foglalkoztatása Japánban?

A hírekből tájékozódva és személyes tapasztalatok alapján is érezhető, hogy Japánban egyre több ember dolgozik idős korában. A 2018-ig tartó hatéves időszakban a dolgozók száma 4,5 millióval csökkent, ugyanakkor az idősek körében 2 millióval nőtt. Az idős dolgozók aránya ma már eléri a 12%-ot a teljes munkaerőn belül, összesen 8 millió emberről van szó. A 65-69 éves korosztály kb. fele dolgozik. Japánban hiába 62 év a hivatalos nyugdíjkorhatár (amely 2025-ig emelkedik 65 évre), a jellemző az, hogy 60 évesen nyugdíjazzák a legtöbb embert.

Japánban nyugdíjazáskor egy egyszeri nagyobb összeget kap léphez a dolgozó. Ennek nagysága azonban eléggé változó, a nyugdíj pedig egyáltalán nem mondható magasnak. Havi szinten a nyugdíjazást követően a legtöbb esetben jelentősen csökken a jövedelme a japánoknak. A magas várható élettartam és a jövővel kapcsolatos óvatosság, és életminőségük fenntartása érdekében sokan jobbnak látják, ha továbbra is munkát vállalnak. tovább olvasom…

A kis gyufaáruslány a Hiroshima-szalonból

Legutóbbi zürichi utam alatt alkalmam volt színházba menni. A német nyelvterület egyik legkiválóbb teátrumának, a helyiek által Pfauen-nek, azaz Páváknak nevezett Schauspielhaus Zürich Kamrájában jártam, ahol a hosszabb ideje Európában, főként Ausztriában és Németországban élő és alkotó japán művésznő, Sachiko Hara tartott úgy nevezett Hiroshima-szalont. Az este első felében egy performansz keretében eljátszotta a hiroshimai tragédiát. Egy kislányt alakított, aki vidáman énekelve tart az iskolába és aki az 1945. augusztus 6-i atombombatámadás miatt egész életére torz marad. Így, „Hiroshima Monster Girl”-ként eleinte mindenki csúfolja, később pedig már senki nem akar róla tudomást venni. Sachiko Hara célja küzdeni azért, hogy bár az egykori hiroshimai túlélők lassan mind meghalnak, a tragédia mégse merüljön feledésbe és sose robbanjon többé atombomba a világon. Sőt, minden atomfegyvert tiltsanak be és az atomerőműveket is zárják be. Üzenetének azzal adott nagyobb nyomatékot, hogy meghívott három atomfegyver-ellenes aktivistát és egy világhírű zeneszerzőt beszélgetni.

Sachiko Hara a Schauspielhaus Zürich Kamrájának színpadán (saját fotó)

tovább olvasom…

„Hanton” avagy a hun ton

Néhány hete jártam üzleti úton Kanazawában, Japán egyik leggyönyörűbb városában. Egy magyar témájú rendezvény előkészítése volt az utazásom fő célja, így a helyiekkel történő egyeztetések során mindig előkerült a származásom és Kanazawa valamint Magyarország kapcsolata. Bár nem ez volt az első látogatásom ebben a szamurájvárosban, mégis lenyűgözött, hogy most is tudott újat mutatni nekem, sőt, hazámmal kapcsolatban is tanultam újat ennek az útnak köszönhetően.

Kanazawa egyik híres teaház-negyede

tovább olvasom…

Szerencsétlen szerencsehozók, avagy a baglyok Japánban

Az elmúlt hetek nálunk a baglyokról szóltak, mivel kisfiam osztálya bagoly-projektet tartott. Ennek keretében sok baglyot alkottunk, rengeteg színes előadásra került sor, s a tanítónő – megtudván, hogy Japánban bagoly-kávézók is működnek – felkért, hogy meséljek a gyerekeknek arról, milyen szerepet is tölt be a bagoly a japán kultúrában.

Japánban úton-útfélen találkoztam baglyos dekorációval, melyet mindig is a sajátos kultúra részének tekintettem, azonban csak most kezdtem el végiggondolni, mennyire mást jelképeznek a baglyok nálunk, illetve a felkelő nap hazájában.

Ezek a japán baglyok egyik munkatársunk otthonát díszítik. A fotó tőle származik.

tovább olvasom…

„Egy feketét kérek!” – a kávé és Japán

A japán zen egyik központi – és igen populáris – tanítása, hogy az ember a mindennapi dolgokban és cselekvésekben találhatja meg az igazi megvilágosodást. Amikor a minap a blogom témáján gondolkoztam, megakadt a szemem az asztalomon pihenő délutáni kávémon. Ez adta azt az ötletet, hogy legközelebb a japán kávézási szokásokról írjak. Valóban, az igazán jó ötletek mindig körülöttünk vannak, csak sokszor nem vesszük ezeket észre, na de kezdjünk is bele.

Röviden és tömören szólva, a kávé jó. Ezt sokan tudják, akik aktívan dolgoznak vagy tanulnak, tehát valamilyen szellemileg, fizikailag megterhelő tevékenységet végeznek nap-mint-nap. A kávé sokáig a bölcsek céltáblája volt. A kávé hazájában, az Oszmán Birodalomban a hardcore iszlám hívők, úgy gondolták, hogy a kávé eltávolít az igaz hittől, ezért alkalomadtán felgyújtották a kávéházakat, vagy agyonverték a vendégeit (ezt ábrázolja például Pamuk is a Nevem Pirosban). Aztán jött a modern nyugati tudomány, ami azt állította, hogy a kávé káros az egészségre, és koffein fogyasztása szív és érrendszeri panaszokat okozhat. Például ezért volt az, hogy az amúgy nagyon egészségtudatos Harmadik Birodalomban – Hitler vegetáriánus volt – csak az amúgy szintén német fejlesztésű koffeinmentes kávé fogyasztása volt ajánlott, hogy a német fiatalok még véletlenül se mérgezzék magukat. A közelmúlt kutatásai azonban bizonyították, hogy a kávé mértékletes fogyasztása inkább pozitív hatással van az emberi szervezetre: élénkíti az agyműködést, serkentő hatással van a szívre, kitágítja az érfalakat, csökkenti a szív- és tüdőbetegség előfordulásának valószínűségét, ezért napi 3 pohárig fogyasztása inkább jót tesz az egészségnek, mintsem gondot okozna. tovább olvasom…

Irodori, avagy „Minden őszi, lehulló falevél a boldogságról suttog nekem…”

Kamikatsuról és lakóinak környezettudatos életmódjáról korábbi cikkünkben már írtunk, ma viszont eme különleges kisváros egy másik érdekességét szeretném bemutatni kedves Olvasóinknak.

A városról tudni kell, hogy Shikoku szigetén található, a lakossága 1500 fő körül van, s sajnos nekik is szembesülniük kellett a sok más országot is sújtó modern problémával, a fiatalok elvándorlásával, nagyobb városokba költözésével.

tovább olvasom…