Blog

Japán 1000 arcú rántott csirkéje: a karaage

Aki járt már Japánban, annak biztosan feltűnt, hogy a japánok szeretik a kényelmet és a hasukat. Az országban rengeteg opció van arra, hogy finom falatokhoz jussunk szinte bármelyik sarkon, amelyeket rögtön el is tudunk fogyasztani. Most az egyik ilyen legalapvetőbb japán gasztronómiai elemről írok, a karaagéról, azaz a japán rántott csirkéről.

A karaage eredete

A „karaage” szó régen jelenthetett bármilyen rántott ételt, a bunda alatti hozzávaló már választás kérdése. Bár sok népszerű verzió létezik (pl. ika no karaage イカのから揚げ, azaz rántott tintahal), manapság főleg a rántott csirkét értik a fogalom alatt. Ugyan már az Edo-korszakban is előszeretettel fogyasztották, akkoriban még nem volt egységesített neve. Hívták aburaagénak (油揚げ olajban rántani való), koromoagénak 衣揚げ(„öltöztetett” rántani való), vagy tatsutaagénak (竜田揚げ). Sőt, a portugáloktól átvett tempura (天ぷら) is népszerűnek számított, ami szintén egy közkedvelt sütési mód. Ekkoriban a japánok szinte alig ettek csirkét, így főként halakat, zöldségeket, tofut és sertést rántottak. A csirkés karaage elterjedése már jóval a háború utánra tehető, miután megindult az első brojlerimport Amerikából.

Forrás: Wikipédia

Az étel eredetére vonatkozó egyik magyarázat, hogy a kínai Tang-dinasztiából került át Japánba, melyre a szó első kandzsija is utal: 唐揚げ, vagyis a „Tangból származó rántani való”. Ugyanazzal a kiejtéssel más írásmódok is használatosak, mint például 空揚げ, azaz „üres rántani való” – ez az elnevezés utalhatott az alapanyag előfűszerezésének elhagyására.

De miben is más a japán rántott csirke a magyarhoz képest?

A karaagéhoz általában felsőcombot használnak, amelyet kis falatokra vágnak fel, majd bepácolnak.

Így készül a japán rántott csirke

Forrás: Kurashiru.com

A pác hozzávalói reszelt fokhagyma, reszelt gyömbér, szójaszósz és japán szake. A húsokat kb. fél óráig hagyják állni benne, hogy magukba szívják a finom ízeket. A bundához lisztet és keményítőt kevernek össze, amiben jól meghempergetik a bepácolt falatokat. Ezután egyenként olajban sütik ki őket, amíg aranybarnára nem sülnek, majd rácson csöpögtetik le róluk az olajat. Így lesz kívül jó ropogós, belül pedig finom szaftos a karaagénk.

Így készül a japán rántott csirke

Így készül a japán rántott csirke

Forrás: Kurashiru.com

Hol lehet kapni a karaagét?

Ha Japánban vagyunk, ezt a rendkívül népszerű és hétköznapi ételt számos formában fogyaszthatjuk. Napjainkban megtalálható bármelyik konbiniban (éjjel-nappaliban), ahol pár száz yenért már vihetjük is a papírba csomagolt meleg, omlós éhségcsillapítót.

Karaage a konbiniban

Forrás: Newswitch.jp

A karaagéhoz továbbá hozzájuthatunk bármelyik izakayában (japán stílusú bárban), ahol kis tálkán hozzák ki a rántott falatokat. Ilyenkor sok egyéb apróbb fogás mellett ezen is megosztozik a jelenlevő társaság.

Karaage az izakayában

Forrás: Gigazine.net

A karaage persze állandó szereplője a különböző matsuriknak (utcai fesztiváloknak) is, ahol egyfajta gyorsételként kézben fogva lehet sétálás közben falatozni belőle alig pár fillérért (akarom mondani yenért).

Karaage a matsurin

Forrás: Isitetakayama

Azonban akinek igazán nem mindegy, hogy milyen minőségben fogyasztja ezt a hétköznapi, de annál sokoldalúbb étket, azok számára ott vannak az úgynevezett karaage senmontenek (karaage szaküzletek), amelyek általában több évtizedes hagyományokkal, saját receptúra alapján, kizárólag a rántott csirke művészetének szentelik tevékenységüket.
Számomra a legfinomabb karaage a világon a japán Karaage Grand Prix (amolyan karaage-készítő verseny) aranyérmes helyezettje, a Torishoé 鶏笑. Ez egy országos bolthálózat, amely franchise-ként üzemeltet számos kisebb önálló üzletegységet. Nagy szerencsémre az egyik ilyen kis helyiség pont annak a kisvárosnak az állomása mellett volt, ahol egy éven át laktam: Sakadoban, Saitama prefektútában.

A kb. 10 négyzetméteres boltban csak ketten, a tulaj és a felesége dolgoznak, és kizárólag elvitelre készítenek bentokat (szett boxokat), melyek tartalma 4-6 darab karaage csirkemellből vagy csirkecombból, egy nagy adag rizs és egy kis adag tsukemono (savanyúság). Annyira ráfüggtem, hogy ottlétem alatt hetente legalább négyszer-ötször onnan vásároltam a vacsorámat. Ráadásul a szaftos mell- és combfalatokon túl rántott szárny, rántott zúza (mennyire jó az!) és rántott bőr is a menü részét alkották. Mindezt fantasztikusan olcsón kapni kézhez. Egy bento 580 és 740 yen között mozog a méretétől és tartalmától függően. A menü ezen a linken tekinthető meg.

Szerencséjére azoknak, akik ezt a blogbejegyzést olvasva megkívántak egy kis karaagét, nem kell Japánig menniük, mert a fogás Budapesten is számos autentikus japán étterem menüjén szerepel. Tessék bátran kipróbálni őket!

 

Források

 

Japán piaci körkép: 7 ok, amiért az iPhone nagyot megy Japánban

Az elmúlt másfél évtizedben töretlen az iPhone népszerűsége Japánban, pedig a japán fogyasztókról köztudott, hogy a saját hazai termékeiket mindig előnyben részesítik a külföldiekkel szemben.
Hogyan tehetett szert ekkora hírnévre egy amerikai brand abban az országban, ami úgy ismert, mint a világ technológiai nagyhatalma? Nem egyértelmű a válasz, de e heti blogbejegyzésemben megpróbálok magyarázatot találni.

Az Apple részesedése az okostelefonok piacán Japánban 64.81%, az eladások tekintetében 47.9% – ez sehol máshol a világon nem ilyen magas, még az Egyesült Államokban sem.

Az iPhone piaci részesedése Japánban

Az Apple japán piaci részesedése. Forrás: Statcounter.com

A Counterpoint tanulmánya szerint 2021-ben az Apple rendelkezett a legmagasabb globális piaci részesedéssel (60%-kal) a prémium okostelefonok terén, amelyek nagykereskedelmi ára 400 USD-től kezdődött. Még Kínában is az első helyen állt, pedig összességében az Apple részesedése ebben az országban a legalacsonyabb. Alapvetően elmondható, hogy világszerte a tehetősebbek az iPhone-okat részesítik előnyben – ez persze még mindig nem magyarázza, miért ilyen sok az iPhone felhasználó Japánban. Az alábbiakban összegyűjtöttem a főbb lehetséges okokat.

1. A japán mobil- és okostelefon-piac sajátosságai

Sok más országgal ellentétben Japánban a mobiltelefon-kommunikációs cégek (továbbiakban szolgáltatók) által értékesített okostelefonok dominálnak.
A legtöbb országban az a gyakorlat, hogy a SIM-vásárlást és a távközlési szolgáltatókkal kötött szerződéseket külön kezelik a mobiltelefon készülék vásárlásától. A szolgáltató egyáltalán nem vesz részt a készülékek fejlesztésében.
Ezzel szemben Japánban – bár a készülékek persze a gyártótól származnak – a szolgáltató is részt vesz a fejlesztésben, és gyakran saját márkanév alatt értékesíti a telefonokat.

Sokszor látni olyan készülékeket, amelyekbe fizikailag bele van vésve a szolgáltató neve, valamint előre telepítve vannak a szolgáltató – egyébként letörölhetetlen – applikációi is. Ráadásul ezeknél a telefonoknál az sem ritka jelenség, hogy nem kompatibilisek más szolgáltatók által használt frekvenciákkal, ezért hiába “SIM free” egy telefon, eltérő cég előfizetésével már nem használható.

Sőt, a piktogramok, illetve emojik is szolgáltatófüggőek, így semmi nem garantálja, hogy egy másik szolgáltatót igénybe vevő felhasználó képernyőjén ugyanaz az emoji jelenik meg, mint amit mi elküldtünk eredetileg.

A iPhone-t (valamint a Google Pixelt stb.) természetesen nem ilyen hagyományos japán módon fejlesztik, ezért nincs rajta szolgáltatói logó, sőt, ha vannak is rajta szolgáltató által telepített alkalmazások, azok egyszerűen törölhetőek. A szolgáltatóváltás is teljesen zökkenőmentes, így nem kell aggódni a rádiófrekvencia miatt sem.

2. Verseny az előfizetőkért: “ingyen” iPhone

2008-ban az iPhone 3G volt az első Apple telefon, ami megjelent Japánban. A Softbank exkluzívan dobta a piacra a készüléket, és annak érdekében, hogy rövid időn belül minél több ügyfelet szerezhessen, az iPhone-okat egy kampány keretében az új előfizetők számára 0 jenért kínálta.

Egy másik piacvezető szolgáltató, az Au kénytelen volt reagálni arra a válságra, amit a Softbank előfizető-csalogató akciója okozott, ezért 2011-ben az iPhone4S-t elkezdte saját maga is egy hasonló konstrukció keretében felajánlani az új ügyfeleinek. Ennek következtében egy másik népszerű játékos a japán piacon, az NTT DoCoMo (amely ekkor még csak saját okostelefonokat kínált) rengeteg előfizetőt veszített, aminek ellensúlyozására 2013-ban az iPhone5S és az iPhone5C megjelent a DoCoMo repertoárjában is.

Az éles szolgáltatói versenyhelyzet azt eredményezte, hogy az iPhone felhasználók száma szinte egy szempillantás alatt megnőtt Japánban. Ezzel párhuzamosan pedig egyre kisebb lett annak az esélye, hogy a felhasználók esetleg Androidra váltsanak a jövőben.

3. Az Android negatív megítélése

Ahogy már említettük pár sorral feljebb, amikor az iPhone először megjelent a japán piacon 2008-ban, csak a Softbanknál lehetett hozzájutni, ráadásul gyakorlatilag ingyen. Így szinte senkinek nem is kellett a más okostelefonokhoz képest olcsó, általános közvélemény szerint az iPhone-hoz képest alacsonyabb teljesítményű androidos telefon.

Az iPhone-t ekkor még nem értékesítő nagyobb szolgáltatók, mint a KDDI és NTT DoCoMo a gyártókkal együttműködve, az Android operációs rendszer szabványosítása után gyorsan megkezdték az új okostelefonok gyártását. A hagyományosan csak japán szolgáltatókon keresztül értékesítő japán gyártók nem tudták felvenni a harcot azon nemzetközi versenytársaikkal, amelyek tömegesen gyártottak a globális piacra, ezáltal pedig a szoftverek optimalizálásában is sokkal nagyobb gyakorlatuk volt.

Ezt tetézte, hogy az androidos készülékek hajlamosak voltak a gyors túlmelegedésre. Az okostelefon-gyártók számára a CPU szívét képező rendszerchip (SoC) fejlesztése és gyártása igen nagy befektetést és felügyeletet igényel. Ezért a legtöbb gyártó speciális cégek által kifejlesztett és gyártott SoC-ket vásárol és alkalmaz (kivétel: Samsung és Apple, ezek saját fejlesztésűek). A legnagyobb teljesítményű SoC-k gyártásában a Qualcomm monopóliummal rendelkezett egy időben, így az egyes telefongyártók a legmagasabb kategóriás okostelefonjaikba kénytelenek voltak a Qualcomm Snapdragon 800-as sorozatú SoC-jét használni. Ez azt eredményezte, hogy nem rendelkeztek más alternatívával abban az esetben, ha az SoC esetleg hibásan működött.

Gyakran emlegetett példa erre a Snapdragon 810. Ez az SoC fokozottan hajlamos volt a túlzott hőtermelésre, függetlenül attól, hogy mit csinál, és minden gyártónak meg kellett küzdenie ennek a problémának az orvosolásával.
Japánban az egyik hazai gyártó azonnal leállította az a Snapdragon 810-al felszerelt termékeinek árusítását, egy másik gyártó pedig különféle teljesítménykorlátozásokat vezetett be a túlhevülés megelőzésére. Az új készülék “hokkairo” azaz “melegítő” gúnynéven vált köznevetség tárgyává az országban.

Ez a probléma nem érintette azokat a gyártókat, akik nem a Qualcommra támaszkodtak és saját SoC-jukkal tudták szállítani a telefonokat, de akkoriban a mostaninál erősebb volt a Korea ellenes hangulat, és a koreai termékek sem fogytak jól, ezért például a Samsung nem tudott betörni a japán piacra. (Erről bővebben a következő pontban írok.)

A fentiek következétben megerősödött az a kép az emberekben, hogy “az Android egyszerűen rossz.”

4. A Samsung kudarca Japánban

Az Apple évek óta versenyzik a Samsunggal az okostelefonok globális piacán. A Samsung jelenlegi piaci részesedése 28%, az Apple-é pedig 27%. Ezzel szemben Japánban a Samsung csupán 6%-os piaci részesedéssel rendelkezik az Apple már korábban említett 65%-os részesedésével szemben.

Az egyik népszerű magyarázat szerint a Samsung kudarca Japánban 2010-re vezethető vissza. Ekkor történt ugyanis, hogy amikor a Samsung kiadta az úgynevezett TouchWiz 6.0 Android-rendszerét, megváltoztatott számos olyan hivatkozást a rendszeren belül, ami a japán kultúrával kapcsolatos.

Ez különösen szembetűnő volt például a Samsung által tervezett emojikban. Az olyan cégek, mint az Apple, a Google, a Facebook és a Twitter szabadon megtervezhetik saját hangulatjeleiket a saját platformjaikhoz. Okostelefontól vagy alkalmazástól függően ezek kissé eltérően nézhetnek ki, azonban a piktogramok tervezésére vonatkozó irányelveket egy „Unicode Consortium” nevű szervezet állítja össze a vállalatok részére. Ez röviden azt jelenti, hogy az egyes vállalatok hangulatjeleinek jelentése minden platformon egységes.
A Samsung TouchWiz 6.0 azonban kíméletlenül szembement ezzel a szabvánnyal. Ennek eredményeként például az egyébként hagyományosan piros és fehér színekben pompázó Tokyo Tower saját emojija csupán egy egyszerű, beazonosíthatlan szürke toronyként jelenik meg.

Apple iOS vs Samsung TouchWiz - A Tokyo Tower emojija

A Tokyo Tower emojija, Apple iOS vs Samsung TouchWiz. Forrás: Appbank.net

Sőt, a japán zászló emoji dél-koreai zászlót ábrázol; a hagyományos japán kerámiababából hagyományos koreai porcelánbaba lett; a japán térkép emoji pedig egyáltalán nem is létezett.

Apple iOS vs Samsung TouchWiz - Zászlók

Japán zászlóból koreai zászló. Forrás: Appbank.net

Így ha valaki elküldte a térképet ábrázoló piktogramot egy Samsung-telefonnal rendelkező ismerősének, az nem látott mást, csak egy üres négyzetet.

Apple iOS vs Samsung TouchWiz - Japán térkép

A “nem támogatott” japán térkép. Forrás: Appbank.net

Japánban, ahol időről időre fellángolnak a Dél-Koreával fennálló konfliktusok, ez óriási médiafigyelmet kapott, aminek következtében a Samsung márka népszerűsége szinte a 0-ra esett vissza. A Samsung teljesen felhagyott eredeti logójának és márkanevének használatával azóta az országban, helyette “Galaxy” néven fut.

5. Az Android-telefonok ára általában nem túl magas – de nem Japánban

Mostanában sok külföldi gyártású Android-készülék jelent meg Japánban is, de még mindig kevesebb, mint más országokban. Ráadásul az olyan egyedi japán vívmányok operációs rendszerre szabása, mint az Osaifu-Keitai (ez egy Sony által kifejlesztett, FeliCa technológián alapuló fizetési módszer, szemben a világ más részén elterjedt NFC-vel) és 1Seg (digitális földi televíziós műsorszóró rendszer) jelentősen megnöveli az okostelefonok árát.

6. “Olcsó” iPhone, erős középosztály

A Nukeni 2022 szeptemberi kutatása alapján, amely során 37 ország árszabását hasonlították össze (adóval együtt), az iPhone14 Japánban a legolcsóbb a világon az Egyesült Államok után. A 128 GB-os iPhone14 Japánban 119 800 jenbe kerül, míg Törökországban az ár több mint dupláját kérik, 244 494 jent.
Ez főként annak függvényében érdekes, hogy Japánban a teljes munkaképes lakosságra vetített havi átlagfizetés megközelítőleg 360 000 jen. Ez Törökországban kb. 100 000 jen (illetve ennek megfelelő török líra.) Bár az elmúlt időben Japánban is mélyül a szakadék a vagyonosok és a szegények között, még mindig viszonylag erős a középosztály, emiatt a társadalom nagyobb rétege engedheti meg magának az iPhone-t.

Az iPhone árazása világszerte

Az iPhone árazása világszerte. Magyarország a 33. helyen áll, 163 692 jennel. Forrás: Nukeni.com


7. A japánok nem szeretnek kilógni a sorból

Ahogy egy ősi japán közmondás tartja: „a kiálló szöget beverik.” A japánok szeretik a népszerű márkákat: ugyanazokat a dolgokat vásárolják meg általában, mint a körülöttük élők. Ha választani kell egy iPhone és egy ugyanazon árkategóriában lévő androidos telefon között, az emberek hajlamosak inkább az iPhone-t választani, hiszen mindenki más is azt használja.

Érdekli a japán piac?

Amennyiben szeretne naprakész információkat kapni a japán piac különböző szegmenseinek jelenlegi helyzetéről és aktuális üzleti lehetőségeiről, lépjen kapcsolatba velünk, és kérjen ingyenes konzultációt vagy árajánlatot kapcsolatfelvételi űrlapunkon keresztül!
A megkeresésére a lehető legrövidebb időn belül válaszolunk.

 

Források:

Japán üzleti kommunikáció: 3 kifejezésmód, amiről érdemes tudni

A felkelő nap országában évszázadokon keresztül létkérdés volt a társadalom harmóniájának fenntartása – ez pedig megmutatkozik nem csupán a mindennapi élethelyzetekben, de a japán üzleti kommunikációban is. E heti bejegyzésünkben bemutatunk 3 olyan kifejezésmódot, melyek pontosan ezt a célt szolgálják: az aimait, a honnét és a tatemaét.
Miért okoz nehézséget sokszor a japánokkal való komunikáció?

Más kultúrából származó emberek teljeskörű, azaz verbális és nonverbális megértése rengeteg fejtörést okozhat bárkinek még akkor is, ha a párbeszédben résztvevő egyik személy bizonyos szinten beszéli a másik nyelvét.

Ez a probléma még inkább felütheti a fejét olyan közegben, ahol a két fél szülőföldjét több ezer kilométer és kulturális különbségek (rosszabb esetben szakadékok) választják el.Hiába ismerik a bevett kifejezéseket és hiába tudnak mondatokat alkotni az adott idegen nyelven, illetve azokat értelmezni, előfordulhat, hogy félreértik partnerük mondanivalóját és nem ismerik fel a szavak mögött meghúzódó valódi jelentést. Ha japánokkal kommunikálunk – történjen az japánul vagy bármilyen más nyelven – könnyen találhatjuk magunkat mi is ilyen helyzetben.

Véleményem szerint a japán kommunikációs szokások épp olyan felfedezésre méltóak, mint a japán kultúra egyéb aspektusai. Úgy gondolom, ha arra vállalkozunk, hogy megtanulunk japánul, fontos az, hogy ne csak a szavakat, a nyelvtani szerkezeteket és a helyes mondatalkotást sajátítsuk el, hanem az alkalmazásukkal járó gyakorlatokat is.

Ezen szokások ismeretével és tiszteletben tartásával könnyebben érhetünk el sikereket vagy kerülhetünk el kínos helyzeteket a japánokkal való interakciók során, legyen az egy hétköznapi beszélgetés vagy egy üzleti tárgyalás.

Japán üzleti kommunikáció

Ebben a bejegyzésben az úgynevezett aimait azaz a homályos kifejezésmódot, illetve a honne – magánbeszélgetésben használatos – és tatemae – közösségben használatos – kifejezésmódok kettősségét szeretném bemutatni annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk a japán kommunikáció egy kis szeletének megértéséhez.

A szülőföld meghatároz

Ahhoz, hogy ezeket a kommunikációs mintázatokat átlássuk, szükséges tisztában lennünk azzal, hogy Japán földrajzi adottságai jelentős hatást fejtettek ki az ország számos jelenlegi szokásának és kulturális közegének a kialakulására. Ezt a társadalomelméletben földrajzi determinizmusnak nevezik.

Japán egy hegyes-völgyes ország, amely nem rendelkezik sok megművelésre alkalmas és belakható szárazfölddel, mindemellett partjait és a szigetország belső részeit évente több természeti katasztrófa is sújtja már évezredek óta. Ebből adódik, hogy az embereknek mindig is szoros közelségben kellett élniük egymással és hatékonyan kellett együttműködniük, hogy túléljék a viszontagságos körülményeket. Mindezekből kifolyólag igen fontos tényezővé vált a harmónia megteremtése és fenntartása a társadalomban, mivel  a közösséghez való tartozás a túlélést jelentette, a száműzés és kiközösítés pedig könnyen felérhetett egy halálos ítélettel. Erről Dr. Sűdy Zoltán is említést tesz legutóbbi blogbejegyzésében.

Aimai

A társadalmi béke fenntartásának fontossága olyan mértékben beágyazódott a japán társadalomba, hogy a mai napig szerves részét képezi a szigetországban élők mindennapjainak. Ennek egyik kommunikációs eszköze az aimai.Az aimai egy félreérthető, homályos kifejezésmód, amelyben egy adott frázis többjelentésű is lehet, ezzel pontatlanságot és bizonytalanságot eredményezve. Használatát a japán kultúrában erénynek tartják, hiszen a konfliktuskerülés fontossága mélyen gyökerezik, és társadalmilag bizonyos szinten elvárt, hogy az emberek indirekt módon fejezzék ki magukat.

Erre hivatott példát bemutatni Chris Broad brit youtuber egy japán barátjával, Natsukival a “25 ESSENTIAL Japanese Words for EVERYDAY Conversation” című videójában.

A videóban eljátszott szituáció a következő: Chris egy olyan étterembe szeretne ellátogatni, ami 15 percnyi sétára található tőlük. Amikor Natsuki ezt megtudja, a mendokusai szó használatával fejezi ki nemtetszését. Ez a szó magyarra fordítva megközelíthetőleg annyit tesz, hogy valami “problémás”, “nehezen kivitelezhető”, illetve “sok erőfeszítésbe kerül”. Chris ezután elmagyarázza, ha Japánban ezt a választ halljuk, akkor lényegében ez az elutasítás egyik indirekt formája.

Fontos megjegyezni, hogy a japánok nagyon ritkán mondanak explicit nemet. Ha lehet, kerülik a nyílt elutasítást és inkább megpróbálják a szándékaikat egyéb módon tudatni a másikkal. Ez alól kivétel, ha dicséretet utasítanak vissza – ilyenkor előszeretettel használják a nem szót a dicséretben elhangzottak tagadáshoz.

Honne és tatemae

A társadalmi harmónia fenntartására szolgáló másik – véleményem szerint – az aimaijal enyhén átfedésben lévő kommunikációs stratégia, a honne és tatemae használata. Ez az aimaitól abban különbözik, hogy itt a saját vélemények, érzések és gondolatok elrejtése jobban előtérbe kerül. Sok ember szavai és tettei koránt sem esnek egybe azzal, amit valójában gondolnak vagy éreznek. A felszínes megnyilvánulásokat a tatemae, a tényleges szándékokat és érzéseket pedig a honne kifejezésmódokkal kommunikálják.

Ez a kettősség a nyugati kommunikációban is sokszor megjelenik, mégis a japán kommunikációba ágyazódott be elsődlegesen. Udvariasnak tartják ugyanis, ha az ember nem juttatja közvetlenül felszínre érzéseit.

Például ha egy japán elhív vendégségbe valakit az otthonába és közeleg a vacsoraidő, megkérdezheti a vendéget, hogy „nem akar velünk vacsorázni?”, azonban ez nem feltétlenül jelent tényleges vacsorameghívást. Sőt, valójában ez egy finom utalás arra, hogy a vendégnek ideje hazamennie, hiszen már későre jár. Ilyenkor illik visszautasítani az ajánlatot és rövidesen távozni.

Más kultúrából érkezők számára ez összezavaró lehet, de a japánok között társadalmilag elfogadott jelenség.

Véleményem szerint azoknak a majdani szakembereknek, akik a japán-magyar kapcsolatok ápolásáért lesznek felelősek, elengedhetetlen első lépés, hogy magas szinten megismerjék és elsajátítsák nem csupán a nyelvet, de a vele járó kommunikációs szokásokat, stratégiákat is.

 

Források

Japán üzleti kommunikáció: Nincs válasz! Íme 5 ok a miértjére

A japán üzleti kommunikáció magyar szemmel nézve elsőre kiismerhetetlennek tűnhet, de mindenre van magyarázat. Nem kapott még visszajelzést a legutóbbi tárgyalás után? Bemutatunk 5 lehetséges okot, mi lehet a háttérben.

Fontos japán látogatót várnak egy magyar céghez. A magyar cég vezetése – megfelelő előkészületeket követően – most kívánja előterjeszteni, bemutatni üzleti javaslatát. Meg van győződve arról, hogy az ajánlat megalapozott, kölcsönös, s a japán fél számára is egyértelmű haszonnal jár. A japán látogató döntéshozói pozícióban van cégénél.

Japán üzleti kommunikáció - kézfogás

Megérkezik a japán delegáció: jónéhányan kísérik a vezetőt. A bemutatkozások, névjegycserék után tárgyalóasztalhoz ülnek, s a magyar fél részletesen bemutatja üzleti tervét. A prezentáció közben egyik-másik japán bőszen jegyzetel, míg mások szundikálni látszanak.
A prezentáció végeztével feltesznek néhány kérdést, majd megköszönik a beszélgetést, felállnak és távoznak a helyszínről. A magyar fél lesújtva és értetlenül áll szembe a helyzettel: az érdemi reakció hiányával – ami a japán üzleti kommunikációban gyakran megesik.

Mi történhetett?
A várakozásokkal szemben mégsem érdekli a japán felet a javaslat?
Kár volt az egész próbálkozásért?

Egyáltalán nem biztos!
Számos olyan kulturális tényező van, amelynek ismerete segíthet a helyzet értelmezésében, a japán fél reakciójának megértésében.

Vegyünk sorra – a teljesség igénye nélkül – néhányat, amely kihat a japán üzleti kommunikációra.

Csoportszellem

A japán társadalom kialakulásában meghatározó szerepe volt a rizstermesztésnek. Míg Európában egy paraszt, egy ökör és egy eke, no meg némi vetőmag elegendő volt ahhoz, hogy akár egy nagyobb család éves élelmiszer-szükségletét előállítsák, addig Japánban a rizsföldek vízellátásának megoldása (a csatornák kiépítése, karbantartása, a víz kiemelése, elosztása, stb.) egy nagyobb közösség szinte minden tagjának részvételét igényelte.

A csoporthoz tartozás létbiztonságot jelentett, a kiközösítés pedig szinte halálos ítéletet. A közösségben a harmónia (azaz az együttműködési készség) megőrzése meghatározó szempont volt. Ezért jellemzi a döntéshozatali folyamatot leginkább a konszenzusra törekvés.

Felelősség

A csoportszellemből és a konszenzusra való törekvésből automatikusan következik, hogy az egyszemélyi felelősség-vállalás ritka, inkább igyekeznek a döntéshozás súlyát megosztani egymás között. Ez a cégeknél azt jelenti, hogy a javaslatok alulról jönnek, s végig járjak az összes érintettet, akik egyetértésük esetén az aláírásként funkcionáló kis piros pecsétjüket rányomják egy körbejáró papírra, az úgynevezett ringisóra (ezt természetesen manapság már gyakran elektronikus formában helyettesítik).

Japán üzleti kommunikáció - a ringisó

Így néz ki egy ringisó. Forrás: https://en.geneva-kurisaki.net/tag/ringi-sho/

Ha kérdésük, aggályuk van, akkor azt ráírják a papírra, ami ilyenkor visszamegy a kör elejére. Döntés akkor születik, ha minden kis piros pecsét összegyűlt, azaz teljes a konszenzus. A döntéshozatal lassú folyamat, de a döntés tartalmát a végére mindenki teljes mértékben ismeri, s a döntést a magáénak is tartja. Ennek megfelelően maga a végrehajtás gyors és hatékony.

Szakmaiság

Ez ismét logikusan levezethető az előző pontunkból: mindenki a saját szűk szakmai szempontjaira koncentrál, s a javaslatot ebből a szemszögből értékeli. A magyar cég prezentációja során a japán delegáció tagjai szinte kizárólag arra figyelnek, hogy az ő saját, szűk szakmai szempontjaik szerint hogyan lehet a javaslatot értékelni, milyen kockázatok, aggályok merülhetnek fel a kivitelezés során. Ezért is van szüksége a japánoknak arra, hogy szinte mindig nagyobb delegációkkal utazzanak. Az egy vagy két fős üzleti látogatók inkább „felderítőknek” számítanak – nekik nem döntés, hanem a javaslat előkészítése a feladatuk.

“Szundikálás”

Bár a Japánhoz képest 7-8 órás időkülönbség, az utazás fáradsága mentség lehet a valós szunyókálásra is, az esetek többségében a japánok prezentáció közbeni szundikálása látszólagos. Ilyenkor koncentrálnak, s igyekeznek a vizuális zavaró hatások kizárásával maximálisan odafigyelni.

Japán üzleti kommunikáció - "szundikálás"

“Szundikáló” japán politikusok. Forrás: http://kezdonetblog.blogspot.com/2018/12/the-japanese-art-of-not-sleeping-inemuri.html

Tagadás/igenlés

A japánok udvariatlannak, kellemetlennek tartják, hogy nemet mondjanak. A japán nyelvben gyakran használt „hai”, azaz igen szó értelme kibontva lényegesen eltér az európai nyelvekben használatos igentől. A „hai” nem egyetértést, beleegyezést jelent, hanem pusztán annyit: „hallottam” vagy „megértettem”. A nemleges, elutasító válasz kerülése gyakran ahhoz vezet, hogy a várt írásos válasz is elmarad. A hallgatás gyakran nem az elhúzódó döntéshozatali folyamatot, hanem az elutasítást takarja.

A japán üzleti kommunikáció alaposabb megismerésére ajánlom a Sűdy és Társa Kft. interkulturális tréningein való részvételt is.

Nem könnyű a japánokkal üzletet kötni, de mindenképpen érdemes, hiszen megbízható, hűséges, kitartó partnerek. Az üzletkötéssel járó folyamatokban a Sűdy és Társa Kft. teljeskörű támogatást nyújt ügyfeleinek.

Japán piaci körkép: Az infláció a felkelő nap országát is utolérte 2022-ben

Japán infláció – ritka, mint a fehér holló

A világ számos jelentős gazdaságát érintő infláció Japánt is elérte. A szigetországot évtizedek óta csupán 0-1% közötti inflációs ráta jellemezte – voltak évek, amikor a fogyasztói árak bár enyhén, de még csökkentek is. Ezt az előzményt figyelembe véve érdemes kezelni a tavaszra kialakult 2,5 százalékos japán inflációt, amely meghaladja az idei hivatalos 2%-os inflációs célértéket.

Az élelmiszerek fogyasztói árai az általánosan megszokott ütemnél is gyorsabban, 4%-kal nőttek idén tavasszal az egy évvel azelőtti időszakhoz képest. Előfordulnak olyan termékek Japánban, melyek ára évtizedek óta nem változott. Ilyen például az alábbi képen található umaibou (うまい棒) nevű snack termék: árát 42 éves történelme során most először emelték fel.

Umaibou - a japán infláció miatt ennek a terméknek is 42 év után először emelkedett az ára

Umaibou – a japán gyerekek kedvence

Szintén némi felháborodásnak adott okot, amikor több ismert japán gyorsétteremlánc közel 20%-kal drágábban kezdte árulni a közkedvelt gyuudont (牛丼, marhahúsos rizstál) – már tavaly év végétől. Az elmúlt hónapokban pedig jelentősebb áremelések helyett inkább az adagokat próbálták csökkenteni. Érdekes, hogy az élelmiszerárakkal ellentétben a közlekedés és az egészségügy költségei bár elhanyagolhatóan, de csökkentek.

Az energiahordozók, a villanyáram, a vízellátás költségei 15%-os éves drágulást mutattak májusban. A nagykereskedelmi árak ennél lényegesen magasabb ütemben nőttek (az üzemanyagárak már előző évben közel 50%-kal), ezek áthárítása hónapokig nem is történt meg. Általában is elmondható, hogy a japán importőrök, nagykereskedők, sőt egyes kiskereskedelmi láncok is a végletekig kivárnak a beszerzési áraik tovább hárításával.
„Hátha mégsem olyan drága, csak félreértés volt és legközelebb olcsóbb lesz”, gondolják. „Hátha csak átmeneti az egész, amit valahogyan át tudunk hidalni.”
Tegyük hozzá: a japán üzletemberek nemzetközi összehasonlításban leginkább ódzkodnak az alkuktól.

 

Gyarapodó japán gazdaság – vagy mégsem?

A japán gazdaság lassú növekedését sokan azzal (is) magyarázták az elmúlt harminc évben, hogy a stabil árak miatt érdemesebb volt a pénzt inkább megtakarítani és nem elkölteni, hiszen az nem vesztett értékéből, és hosszú távú biztonságérzetet adott az emberek számára. Japánban mély hagyományai vannak a takarékoskodásnak, hiszen olyan országról van szó, ahol soha nem tudni, épp milyen természeti katasztrófa bekövetkezte után kell esetleg az ember életét szinte elölről kezdeni. A japánok olyan gazdasági-társadalmi modellben élnek, amelyben a lakáshoz jutás, az oktatás és az egészségügy költségei jelentős terhet jelentenek a háztartások túlnyomó többsége számára, amelyek nagyrészt csak megtakarításból vagy a felvett hitelekből fedezhetők.

A megtakarítások persze alapjait képezik a beruházásoknak, amelyek élénkítik a gazdaságot, de az árstabilitás, a hazai fogyasztók számának csökkenése és életkorának emelkedése, a bérek vásárlóerejének stagnálása vagy éppen csökkenése, a külföldi beruházások alacsonyabb költségei miatt elmondható, hogy a vállalatok számára nem feltétlenül éri meg beruházásokat végezni Japánban, hiszen megtérülésük erősen kétséges.

Az elmúlt három évtizedben szinte az összes kormány megpróbálkozott azzal, hogy a japán gazdaságot állami beruházásokkal, a lakosság számára kiállított kuponokkal és egyéb módszerekkel élénkítsék, de látványos eredményeket eddig nem értek el. A vállalatok és a lakosság óvatos költései, az ún. fogyasztási adó (valójában az ÁFA) emelése, és általában a politikai szcéna gazdaságpolitikai konzervativizmusa mindig is fékező erőt jelentett, ha a keresletről volt szó.

 

Mi lesz ezután?

Mivel jelenleg a rezsi- és élelmiszerárak emelkednek gyorsabban, ennek megfékezése politikai kérdés is, és egyes intézkedésekkel (pl. ártámogatások) feltehetően nem fognak ezek az árak elszabadulni.  Az infláció-ellenes politikában szerepet játszott a július eleji szenátusi választásokra készülés, és figyelmeztető adat volt az is, hogy a reálbérek májusban 1,8%-kal csökkentek az előző év azonos hónapjához képest. Ilyen viszonyok között a vállalatok sem kockáztatnak jelentősebb áremelést, hiszen a jellemzően takarékos fogyasztók hamar lemondhatnak egyes termékekről.

A japán társadalom és politikai elit számára az infláció alapvetően egy feszültségkeltő, a békét és harmóniát egyenesen megbontó jelenségnek tűnik, ezért – a kulturális gyökereknek megfelelően – kerülendő dolog. A jelenlegi inflációs jelenségről ráadásul joggal elmondható, hogy külföldről gyűrűzött be, amely politikai tőkét is jelent arra, hogy megpróbálják – akár áldozatok árán is – amennyire lehet száműzni a hazai gazdaságból.

 

A kép forrása

https://www.ssnp.co.jp/news/snack/2022/01/2022-0127-0952-15.html

 

Felhasznált források

https://tradingeconomics.com/japan/inflation-cpi

https://www.japantimes.co.jp/news/2022/07/07/business/economy-business/japan-pm-inflation-election/

https://g7.hu/vilag/20211222/van-egy-orszag-ahol-meg-most-sincs-inflacio/

Búcsú a fegyverektől – avagy a japán fegyverviselés története – 1. rész

E heti blogomra eredetileg egy teljesen más témát terveztem, de a pár nappal ezelőtt történt japán incidens miatt azt gondoltam, aktuálisabb téma lehet a fegyverviselés történetét bemutatnom a szigetországban.

Bizonyára sokan hallottak arról, hogy merényletet követtek el Abe Shinzo, volt japán miniszterelnök ellen az egyik politikai kampánybeszéde alatt. A 67 éves politikust kritikus állapotban szállították kórházba, ahol már sajnos nem tudták megmenteni az életét.

Az események sokkolták a lakosságot. Egyrészt maga a gyilkosság ténye miatt, másrészt pedig azért, mert Japánban vannak a világ legszigorúbb fegyverviselési törvényei. Az igazsághoz ugyan hozzátartozik, hogy az elkövető, mint kiderült, a Japán Tengerészeti Véderő (Jieitai) leszerelt katonája volt, s állítólag házi készítésű puskát használt a támadáskor.

Ahhoz, hogy valaki legálisan tarthasson fegyvert, egy egynapos kurzuson kell részt venni, megfelelő szinten teljesíteni egy írásbeli teszten, valamint legalább 95%-os pontossággal célba lőni a lőtéren. Ezeket követi egy mentális-egészségügyi értékelés, amelyre egy kórházban kerül sor, és egy alapos háttérvizsgálat, amelynek során a kormány megvizsgálja a bűnügyi nyilvántartást, és interjúkat készít a jelölt barátaival és családtagjaival. Továbbá, civilek csak sörétes puskát és légpuskát vásárolhatnak – kézifegyvert nem –, és háromévente újra részt kell venniük a korábban említett kurzuson és vizsgán.

A fegyverviselési engedély megszerzésénél kizáró ok lehet az „agresszív” politikai vagy aktivista csoportokhoz való tagság. A rendőrség korlátlan mérlegelési jogkörrel rendelkezik, így bármikor, bármilyen magyarázat nélkül, megtagadhatja az engedélyt minden olyan személytől, akiről „alapos okkal feltételezhető, hogy veszélyes lehet mások életére, vagyonára vagy a köznyugalomra”.

A fegyvertulajdonosok kötelesek fegyvereiket egy zárható szekrényben tartani, valamint a rendőrségnek átadni egy olyan térképet a lakásukról, amelyen ennek a bizonyos szekrénynek a helye látható. A lőszert külön zárható széfben kell tárolni. Az engedély azt is lehetővé teszi, hogy birtokosa néhány ezer lőszert vásároljon, minden egyes tranzakció nyilvántartásba vétele mellett, de új tölténytárra csak az üres tárak leadásával tehet szert. Ha pedig a fegyvertulajdonos meghal, a hozzátartozóinak le kell adniuk az elhunyt lőfegyvereit.

Japán fegyverviselés

S bár az engedély nélküli lőfegyvertartásért nincs kötelezően kiszabandó minimális büntetés, az illegális lőfegyver- vagy kardbirtoklásért az ítéletek 81 százaléka egy év vagy annál is tovább terjedő szabadságvesztést mond ki – talán azért, mert a legtöbb fegyveres bűncselekményt hivatásos bűnözők követik el. A maximális büntetés tíz év börtön és egymillió jen pénzbírság.

Természetesen létezik fegyveres bűnözés Japánban is, de alacsony számban. 2019-ben mindössze 3 fegyverhez köthető haláleset történt. Mivel Japánban nincs legális polgári kézifegyverviselés, egy év alatt átlagosan kevesebb mint 200 erőszakos bűncselekményt követnek el ezekkel, amelyek közül szinte mindegyiket valamelyik szervezett bűnözői csoport követi el.

Japán fegyverviselés - Fegyverrel kapcsolatos halálesetek száma Japánban

Fegyverrel kapcsolatos halálesetek száma Japánban

A legtöbb fegyveres bűncselekmény csak engedély nélküli birtoklást foglal magába, más bűncselekmény elkövetését nem. A második világháború utáni években a volt japán katonák rendszeresen jelentették az illegális fegyverek fő forrását. Manapság a jogellenes fegyvereket általában a tengerentúlról (különösen a Fülöp-szigetekről és az Egyesült Államokból) csempészik be szervezett bűnözői csoportok, amelyek pornográfiát, kábítószert és illegális bevándorlókat is visznek Japánba.

Még ha csak csekély számban is, a fegyveres bűnözés napjainkban is létezik, ezért a rendőrség igyekszik egyre nehezebbé tenni a fegyvertartási engedély megszerzését. A vizsgát és az egész napos kurzust havonta csak egyszer tartják meg. Az előadás szinte mindig megköveteli, hogy a résztvevő egy teljes nap szabadságot vegyen ki – ezt a japán munkaadók pedig nem szeretik. Ezen felül a rendőröknek alkalmas időpontban, évente egyszer fegyvervizsgálat is van, ami szintén megköveteli, hogy a fegyvertartó szabadságot kérjen a munkahelyén. A jogosítványokat háromévente kell megújítani, ami újabb fegyverbiztonsági előadásokkal és vizsgával jár a rendőrkapitányságon.

Mindezeknek köszönhetően Tokió a világ legbiztonságosabb nagyvárosa. A rablás majdnem olyan ritka, mint a gyilkosság – sőt valójában a fegyveres rablás is és a gyilkosság is olyannyira elhanyagolható számban fordul elő, hogy általában bekerülnek az országos hírekbe függetlenül attól, hogy hol történtek az országban.

Azt, hogy hogyan is kerültek a fegyverek a szigetországba, s hogyan alakult a szabályozásuk az elmúlt évszázadok alatt, a következő blogcikkemből tudhatják meg.

Sajnos ezen szigorú törvények sem tudták megakadályozni a múlt heti tragédiát.
Kívánom, hogy Abe Shinzo, volt japán miniszterelnök úr nyugodjék békében!

 

Források

Képek

Energiaválság a 21. században – Hogyan spórolnak a japánok?

Az energiaválság manapság gyakori téma a médiában, azaz hogy világunk – közismert okok miatt – egyre inkább az energiahiány felé sodródik. Az egyre csökkenő mennyiségű energiahordozót csak egyre magasabb áron lehet beszerezni. Egy ilyen környezetben megnövekszik annak fontossága, hogy mennyire tudjuk hatékonyan felhasználni az erőforrásainkat, illetve, hogy mennyit tudunk belőlük megspórolni. A japánok nagy mesterei a spórolásnak az élet egyéb területein is. A háztartásbeli japán nők fő tevékenysége a háztartás költségeinek minimalizálása; másrészt a fizetésüket szigorúan a családi kasszába berakó férfiak a feleségtől kapott fix zsebpénzen kell, hogy éljenek, így meggondolják, mire adnak ki pénzt. Talán mi is tanulhatunk tőlük valamit a spórolás módszerével kapcsolatban.

Idén márciusban volt hír Japánban, hogy a japán kormány március 16-án kihirdette az „áramellátási hiány riadóját”, amivel felszólították a gazdasági szereplőket és a lakosságot, hogy fogják vissza az energiafelhasználásukat. Ezen program keretében lekapcsolták Tokió egyik legjelentősebb szimbólumának számító Tokyo Tower és a Tokyo Skytree díszkivilágítását. Márciusban ezt a helyzetet egy földrengés idézte elő, amelynek következtében hat erőművet kellett leállítani Kelet-Japánban, illetve a lakossági oldalon egy hidegfront még növelte is az energiafelhasználást. A riadót március 23-án oldotta fel a japán kormány az energiahelyzet rendeződése után.

Japán energiaválság - A Tokyo Skytree lekapcsolt üzemmódban

A Tokyo Skytree lekapcsolt üzemmódban

Habár a vészhelyzet azóta elhárult, a kilátások nem túl pozitívak. Az ukrajnai helyzet és az orosz gázszállítások csökkenése miatt emelkedő globális gázár és a szűkös LNG (cseppfolyósított gáz) kapacitásokra való megnövekedett igény egyrészt megdrágította, másrészt bizonytalanabbá tette Japán energiaellátását. Japán azon országok közé tartozik, amelyek igen alacsony energia önellátási szinttel rendelkeznek (11%). Bár az orosz energiafüggőség nem jelentős (olaj: 4%; gáz: 9%; szén:11%), így az ukrajnai háború kevésbé okoz gondot, az importkényszer miatt Japán nagyban ki van téve a világpiaci folyamatok hatásainak. Erre rátesz még egy lapáttal a yen dollárral szembeni jelentős leértékelődése is; a japán deviza 2022 év eleje óta kb. 17%-ot gyengült a dollárral szemben.

A másik jelentős probléma a japán áramtermelési kapacitásokkal van. A 2011-es fukushimai katasztrófát követően a szigetországban működő 54 atomerőműblokkot mind lekapcsolták, és 2022-re is csupán 6 erőmű 10 blokkját indították újra. A kieső teljesítményt elsősorban hőerőművekkel pótolják, de ezek között sok a régi típusú, amelyeket gyakran kénytelenek leállítani az amortizáció miatt. Az erőműveket működtető JERA 2022 márciusban 9 erőműblokkot állított le, mert a magas karbantartási költségekkel már nem volt fenntartható az üzemeltetés. Másrész az új hőerőművek építése időigényes, és a dekarbonizációs folyamatok miatt annyira nem is támogatott befektetői oldalról. A megújuló energia elterjedtsége Japánban pedig még mindig alacsony, csupán 7,7%.

Japán energiaválság - Leállításra került japán szénerőmű

Leállításra került japán szénerőmű

Az energiakínálat hiányára – a 2011-es minta alapján – a japán kormány a kereslet visszafogásával tervez reagálni, méghozzá felszólítás formájában. A japán szabályozások szerint az energiaszintben egy minimum 3%-os többletet kell fenntartani a biztonságos ellátás érdekében. Az előrejelzések szerint nyáron Tokió környékén ez a szám 3,1% lesz, télen pedig -0.6%, ami áramhiányt jelent, azaz áramszünet várható.

A japánok a helyzet áthidalására a „demand response” módszerét tervezik alkalmazni, amellyel a felhasználók „szinte szórakozva” tudnak energiát megtakarítani. A módszer szerint a felhasználóknak először is telepíteniük kell a telefonjukra a helyi áramkereskedő cég applikációját, majd egy olyan nap előtt, amelyen előreláthatóan energiahiány lesz a hálózatban, az applikáción keresztül a cég felhívást küld az embereknek, hogy csökkentsék a fogyasztásukat. A fogyasztás csökkenését – a Japánban már elterjedt, a fogyasztást valós időben követő – okosmérők továbbítják az áramcég felé, a különbségért a fogyasztó pedig pontokat kap. 0,1 kWh megtakarításért jár 1 pont, ami 1 yent ér. Az eddigi tapasztalatok szerint ezzel a rendszerrel háztartásonként naponta átlagosan 1 kWh áramot lehet megtakarítani. Továbbá a japán kormány fontolóra vette, hogy azoknak a háztartásoknak, amelyek részt vesznek a programban, további egyszeri 2000 yenes támogatást nyújt pontok formájában.

Japánban 2011 óta már gyakorlattá vált, hogy a cégek minél inkább törekednek az energiaspórolásra. Például a vasúállomásokon „áram-megtakarítás folyamatban” kiírással lekapcsolgattak egy-egy jegyárusító automatát.

Japán energiaválság - Takarékosság jegyében leállított jegyautomata a fukushimai katasztrófa utáni időszakból

Takarékosság jegyében leállított jegyautomata a fukushimai katasztrófa utáni időszakból

Mire figyelnek a japánok az otthoni takarékoskodás során?

Légkondi

Sok japán lakásban a legnagyobb fogyasztók a légkondik, amelyeket nem csak hűtésre használnak nyáron, hanem fűtésre is télen. Sokan azt hiszik, hogy ezek a berendezések alacsony légfúváson fogyasztják a legkevesebbet, de ez nem így van. Az optimális fogyasztás elérése érdekében javasolt az automata mód használata, mert ilyenkor a légkondi saját magának állítja be az ideális teljesítményi szintet. A javasolt hőfokbeállítás pedig nyáron a 28°C, télen a 20°C. A készüléket nyáron egy fokkal magasabbra, vagy télen egy fokkal alacsonyabbra állítva átlagosan 10%-ot lehet megtakarítani. Fontos még, hogy ha megy a légkondi, az ablakok legyenek becsukva, illetve húzzuk el a függönyt és akadályozzuk meg, hogy a külső meleg vagy hideg bejusson. Jó ötlet lehet még a készülékből beáramló levegő további áramoltatása ventilátorokkal, így magasabb hőfokbeállítás mellett is hűvösebbnek érezzük a szobát. Fontos még a rendszeres karbantartás is: ha eldugul a légkondi szűrője, a berendezés hatékonysága csökken, így arányosan növekszik a fogyasztás is. Törekedjünk a rendszeres tisztításra legalább kéthetente egyszer. Ha vannak hosszabb időszakok, amikor nem használjuk a légkondit, érdemes kihúzni a konnektorból, mivel bedugva kikapcsolt helyzetben is használ minimális áramot. Vigyázzunk viszont arra, hogy ne húzzuk ki gyakran rövid időre, mert az a készülék meghibásodásához vezethet.

 

Hűtő

A következő nagy fogyasztó a hűtőszekrény. Jellegéből fakadóan ezt a készüléket soha nem lehet teljesen lekapcsolni, de tudunk pár dolgot tenni az energiatakarékosabb működés érdekében. Az egyik ilyen tipp, hogy ne rakjuk túlságosan tele, mert így a belső hideg levegő áramlása rosszabb lesz és csökken a készülék hatékonysága. Ellenben a fagyasztót érdemes telerakni, mert itt épp növekszik a hatékonysága. A hőfokot pedig tanácsos az évszaknak megfelelően beállítani: nyáron „magas” télen pedig „alacsony” állásba. A berendezés körüli szabad légáram biztosítása is lényeges, hiszen a hűtőnek el kell vezetnie valahova a termelődő hőt.

Készenléti üzemmódban lévő készülékek

Gyakori téma volt Magyarországon is a készenléti üzemmódban lévő berendezések, mint például a tévék áramfogyasztása. Ezeket is érdemes teljesen lekapcsolni vagy kihúzni a konnektorból.

Telefontöltés

A telefonunkat pedig ne hagyjuk egész éjszaka töltőn: ez sem a pénztárcánknak, sem a telefon akkumulátorának nem tesz jót.

Inkább ne is légy otthon!

Természetesen a legjobb módszer az energia megtakarítására, ha otthon sem vagyunk. Még ha meg is engedett a munkahelyen a home office, akkor is néha járjunk be az irodába, addig sem otthon használjuk az áramot vagy a gázt, az irodában pedig úgyis megy a légkondi vagy a fűtés attól függetlenül, hogy hányan vannak bent. Nyári melegben az otthoni légkondizás helyett mozduljunk ki a szabadba, vagy hűsöljünk légkondicionált közösségi terekben, mint például plázákban, bevásárlóközpontokban – persze itt előfordulhat, hogy akaratunkon ellenére is pénzt költünk.

Összefoglalva, a japán weboldalak adnak néhány praktikus tippet, de ezek közül egyik sem lép ki a „kényelem” köréből, azaz nincsenek túl húsbavágó spórolási javaslatok. Egyébként érdekes, hogy egyik cikk sem említi az épület energia-hatékonyságának a javítását, a szigetelés fokozását, pedig ez mind a hűtés, mind a fűtés hatékonyságát javítaná. Az átlagos japán lakás szigetelési szintje igen alacsony, a külső falak 5-10 cm vastagok és nagyok az ablakfelületek, amelyek jellemzően szintén rosszul szigeteltek. Így gyakori, hogy a légkondicionáló lekapcsolását követően perceken belül a külső hőmérséklet veszi át az uralmat a belső térben. Elképzelhető, hogy a szigetelés azért nem került fel a japánok tipplistájára, mert egyrészt az elmúlt évtizedekben sem foglalkoztak vele egyáltalán; másrészt bizonyára az is közrejátszik, hogy a japánok nagy része bérlakásban él, így az épület fejlesztésébe egyáltalán nincs beleszólásuk, valamint nem is érdekeltek benne. A japán szigetelési helyzetről és a téli hidegről lásd egyik korábbi írásom.

Az eljövendő világszintű energiaválság során fontos, hogy tudatosan használjuk az erőforrásainkat, ezt pedig úgy kezdjük, hogy csupán a kényelmünk szintjét csökkentjük, remélve, hogy nem kell komolyabb korlátozásoknak is alávetnünk magunkat a jövőben. Egy kis odafigyeléssel sokat tehetünk a helyzet javulásáért, és még pénzt is megtakaríthatunk. A japán módszer tanulmányozása lehet az első lépés.

20 éve dolgozom a Sűdy és Társánál

20 éve dolgozom a Sűdy és Társánál. Nagyjából 1 hónapja a kollégáimmal együtt ünnepeltem meg az évfordulót. Visszagondolva gyorsan elrepült ez a két évtized.

Volt olyan év, ami a cég számára nagyon sikeres volt, és persze volt olyan is, amikor veszteséggel zártunk. Mindenesetre mindannyian egy hajóban eveztünk, s együtt, összetartva és egymást segítve, túljutottunk a problémákon.

Az évfordulós bulin elgondolkoztam pár dolgon. Hiányoztak a régi, volt munkatársak – jó lett volna, ha ők is velem ünnepelnek. Továbbá eszembe jutott az is, hogy mik voltak a legsikeresebbnek mondható projektjeim a 20 év alatt.

Természetesen azokra esett a választás, amelyekkel kezdettől fogva én foglalkoztam, és végig is vittem.

Egyike volt ezeknek azon zöldmezős japán projektem, mely keretében segítettem a japán ügyfeleimnek ipari parkot választani, magyar céget alapítani, s folyamatosan támogattam őket az üzem átadásáig, valamint a munkavállalók felvételéig. Van még néhány, ehhez hasonló partnercégünk Magyarországon, akikkel a mai napig folyamatos üzleti kapcsolatot és jó viszonyt ápolunk.

20 év alatt volt olyan cég is, amely sajnálatos módon kivonult Magyarországról mert a projekt közben a cég stratégiája vagy gazdasági helyzete megváltozott. Ez mindig szomorúsággal töltött el, de mi ebben is partnerek vagyunk, hiszen a cégeknek ebben az esetben is támogatásra van szükségük, hogy zökkenőmentesen lezáruljon a végelszámolási folyamat.

Voltak olyan projektek is régen, amelyeket talán a mai tudásommal és tapasztalatommal sokkal sikeresebben végig tudtam volna vinni. Sokat tanultam az olyan helyzetekből, ahol a japánok által szabott magas kritériumokat nem tudták teljesíteni a magyar felek, s így leállt a projekt vagy nem tartott sokáig.

A 20. évfordulómra az ünneplés mellett egy ajándék repülőjegyet is kaptam a cégtől, amit ezúton is nagyon köszönök.  Épp azt tervezgetem, hogy hová megyünk és kikkel fogunk majd találkozni a nyáron, amikor hazautazok a lányommal Japánba.

Ha már Japán, akkor ma reggel kaptam az oszakai, volt egyetemista barátnőmtől egy emailt, amiben azt írta, ott a lakosság 90%- még mindig maszkot hord. Ebben a nagy melegben!? Pedig Japánban már nem is kötelező!

A Yomiuri újság által június 3. és 5. között végzett kutatás szerint a megkérdezettek 41%-a azt mondta, hogy lehetőleg továbbra is szeretne maszkot viselni. 49% azt válaszolta, hogy csak szükség esetén hordaná, és csupán 9% nem akarja már felvenni egyáltalán. Nemek szempontjából a nők 50%-a értett egyet a maszkhordással, míg a férfiaknál ez az arány 32% volt.

Ugyanez a barátnőm egy új japán kifejezést is megtanított nekem, amit még nem hallottam. Ez a  顔パンツ(kao pantsu) – azt jelenti „arcnadrág”, utalva arra, hogy a legtöbb ember már nem akarja levenni a maszkot, annyira hozzászoktak a covidos időszak alatt, és ha véget is ér majd a járvány a szigetországban, a maszkokat továbbra is fenn szeretnék tartani. Ők úgy tekintik a maszk levételét, mintha a bugyijukat/gatyájukat kellene levenniük mindenki előtt.

Én biztosan nem fogok 顔パンツ-t hordani, hanem élvezni fogom a párás japán levegőt, amennyire csak lehet.

Japán piaci körkép: Asahi Super Dry – Japán első számú sörének felemelkedése

Az Asahi Super Dry sör, vagyis japánul „Asahi Suupaa Dorai” egy kimondottan üdítő hatású, „száraz” láger. A Japánban töltött éveim alatt magam is komoly mennyiséget pusztítottam belőle. Erre szerencsére nagyon sok lehetőségem volt.

Bár Japánban (is) nagy számban fogyasztanak az emberek egyedül otthon alkoholt, azok, akik hozzám hasonlóan a társas züllést preferálják, inkább nomikaira (alkohol meghajtású informális összejövetel barátokkal vagy kollégákkal) járnak. Ezeknek az összejövetelek megszokott szereplője az Asahi Super Dry is.

Az aszahi (朝日) japánul annyit tesz, „reggeli nap”, vagyis „felkelő nap”.
Japán első számú sörgyártó vállalata is úgy, ahogyan reggel a nap, apránként egyre magasabbra emelkedik Japán gazdaságának horizontján immáron több, mint 130 éve.
A vállalat 1889-ben kezdte meg működését Oszakában. Ekkor még Oszakai Sörgyár (Ōsaka Bakushu Kaisha) néven. Egyébként nagyjából ezidőtájt indult Japán két másik nagy sörmárkája, a Sapporo (akkoriban Sapporo Bakushu Kaisha) és a Kirin (eredetileg SPRING VALLEY BREWERY), így innen számítják a japán sör fénykorának kezdetét is.

Asahi sör - Az Ōsaka Bakushu Kaisha korai plakátjainak egyike

Az Ōsaka Bakushu Kaisha korai plakátjainak egyike

1906-ban, hogy megszűntessék a cégek közötti egymást felőrlő versenyt és együttesen erősítsék a japán sör exportját, az Osaka Bakushu, Sapporo Bakushu és a Yebisu sört gyártó Nippon Bakushu egyesülésével létrejött a Dai-Nippon Sörgyár (Dai-Nippon Bakushu Kabushiki Gaisha).

A japán sörpiac 70%-át uraló vállalategyüttesnek egészen 1949-ig volt tagja az Oszakai Sörgyár, amikor is a zaibacuk (gazdaságot domináló szűkkörű pénzügyi érdekcsoportok) felosztását célzó „Túlzott Gazdasági Erő Koncentrációjának Megszüntetéséről” szóló törvény (kado keizairyoku shuchu haijo-ho) értelmében feloszlatták őket a ma ismert Asahi Sörgyár és Nippon Sörgyár vállalatokra (ami egyébként a mai Sapporo Sörgyár).

A háború után újra kialakult egy heves verseny a belföldi sörpiacot uraló három vállalat között. A Nippon Sörgyár a piac megközelítőleg 38%-át, az Asahi a 31%-át, míg a Kirin nagyjából 25%-át tette ki az eladásoknak. Az Asahi egészen 1960-ig tartotta második helyét, azonban addigra a Tokióra összpontosuló gazdasági fellendülés következtében az inkább Nyugat-Japánban népszerű Asahi visszaesett a harmadik helyre és még sokáig ott stagnált.

Asahi sör - Asahi Beer reklámplakát

Asahi Beer reklámplakát

Azonban 1987-ben történt valami, ami miatt a vállalat megszerezte az első helyet a japán sörpiacon. 1986-ban egy olyan új termék kifejlesztésén kezdett el dolgozni, amely az „FX” kódnevet viselte. Ez nem volt más, mint Japán első „száraz” söre, az Asahi Super Dry, amit a cég 1987 márciusában dobott piacra a fővárosra és annak vonzáskörzetére korlátozva. Az első évre tervezett eladási mennyiséget (azaz egymillió ládát) már az első pár hónap során elérték, az év végéig peidg összesen 13 és fél millió ládát adtak el. A termék olyan népszerű volt, hogy a vetélytársak hasonló termékek kifejlesztésébe fogtak és elkezdődött a „dry háború”. Azonban az Asahi Super Dry népszerűségét egyik rivális sem tudta felülmúlni, így az Asahi vállalata 1998-ra a korábbi harmadik helyről drámai módon felküzdötte magát az első helyre, amit azóta is magabiztosan tart.

Asahi sör - Asahi reklám

Asahi sörreklám. “Yes.”

Mára az Asahi Super Dry a világ számos országában elérhető és nagy népszerűségnek örvend. Többek között nálunk is forgalomban van, mióta a vállalat 2017-ben felvásárolta az egykori SAB Miller közép- és kelet-európai vállalkozásait és márkáit, köztük a hazai Dréher Sörgyárat is.

Így nagy szerencsémre a Japánban töltött nomikaiokról ismerős száraz, „karakuchi” ízt a hazai összejöveteleken is ugyanúgy élvezhetem. Megyek is felbontani egyet.

 

Források
Képek

 

Japán piaci körkép: A japán home office – a munkavégzés változásairól, hatékonyságáról és a távmunkáról 2020-ban és 2021-ben

A COVID-19 járvány hatására megváltozott munkaerőpiaci helyzetben megnőtt a távmunka jelentősége – Japánban is. Hogyan viszonyultak a japánok a home office-hoz? Milyen újításokat hozott a foglalkoztatásban?

Japán home office

2020 tavaszán az új típusú koronavírus okozta járvány és az ennek hatására bevezetett “rendkívüli veszélyhelyzet” gyors reakcióra kényszerítette a munkáltatókat. A gazdasági folyamatok minél zavartalanabb működése érdekében egyre több munkáltató tette lehetővé az otthoni munkavégzést. Mióta feloldották a korlátozásokat a helyzet azonban stagnálni látszik.

Hányan is dolgoztak otthonról Japánban 2020-ban és 2021-ben?

A japán Föld, Infrastruktúra, Közlekedési és Idegenforgalmi Minisztérium által 2021 márciusában közzétett adatok szerint a távmunkát végzők száma 2020-ban 9,8%-ról 19,7%-ra nőtt. Időszakosan országosan 20,4% volt a home office aránya 2020 április-májusában, amikor az új koronavírus terjedésének megakadályozására kiírták a rendkívüli állapotot, majd ez a szám augusztus-októberben kismértékben 16,4%-ra csökkent. Régiók alapján a rendkívüli helyzet eltörlése előtt a fővárosban 31,4%, a helyi nagyvárosi térségekben 13,6% volt a távmunka aránya, ami több mint kétszerese a veszélyhelyzet bejelentése előtti időszakhoz képest.

A Japan Productivity Center 2022 áprilisában közzétett adatai szerint a távmunkát végző munkavállalók rátája 2020 májusában országosan 31,5%, 2021 áprilisában viszont már csak 19,2% volt – tehát alacsonyabb, mint az első rendkívüli veszélyhelyzet bejelentése utáni időszakban.

Az adatokból az látszik, hogy míg 2020-ban, a koronavírus következtében bevezetett rendkívüli helyzet hatására országos szinten megduplázódott a távmunka megvalósulási aránya, azóta ez fokozatosan csökkenő tendenciát mutat és jelenleg országos szinten ennek száma körülbelül 20%.

A japán munkahelyi produktivitás – nem is olyan magas, mint gondolnánk

Bár meglepően hangozhat elsőre, de a 2022-es OECD adatok alapján Japán munkahelyi hatékonysága 50 éve a legalacsonyabb a G7 nemzetek között.

A japánok produktivitási rátája a többi OECD nemzetével szemben

OECD nemzetek produktivitási rátája. Forrás: Nippon.com

A Japan Productivity Center 2020 májusa óta szám szerint 9 felmérést végzett, ezek alapján az alábbi fő tendenciák vehetőek észre:

  1. munkahelyen kívüli képzések szegényes kínálata
  2. alacsony színvonalú és lassú munkahelyi képzés
  3. munkavállalók önfejlesztési motivációjának hiánya

A felmérés azt a következtetést vonta le, hogy a japán cégek azon imidzse, ami szerint a mukaerőt “értékelik és kinevelik”, már a múlté. A jelenlegi helyzetben, amikor a vállalatok nem a kapacitásfejlesztésre helyezik a hangsúlyt, a munkaadók pedig elhanyagolják az önfejlesztést, a humán erőforrás hatékonysága folyamatosan romlik.

A japán munkahelyi hatékonyság javítására tett kezdeményezések

A tavaly megalakult Kishida-kormány az „új kapitalizmusra” való átállást tűzte ki célul. Az „új kapitalizmus” egyik pillére a humán tőkébe való fokozott befektetés, ezek alapján pedig a japán kormány főleg a szakképzésre, az újrafoglalkoztatást támogató szakpolitikai csomagok megvalósítására fektet nagy hangsúlyt. (Ebbe beleértve a részidős alkalmazottakat is, akik korábban kimaradtak az ilyen jellegű szakképzésekből.)

Japán továbbképzés

Arra is felhívták a figyelmet, hogy Japán human tőkébe való befektetése jóval kisebb, mint más nagy országoké, és a szakértői vélemények szerint ez az egyik fő oka az alacsony munkahelyi hatékonysági rátának.

Természetesen a humán tőke fejlesztése fontos kérdés Japán számára. Sokan attól tartanak azonban, hogy a hatékonyság javulását főként az egyénektől, a munkavállalóktól várják. Ennek egyik kritikája az, hogy hiába vesz fel egy cég kiemelkedő képességű, hatékonyan dolgozó munkavállalót, ha azt a bürokratikus céges szabályzatokkal és egyéb akadályokkal hátráltatni fogják.

A termelékenység javítható a szervezeti irányítás zökkenőmentes előmozdításával is és több szakértő úgy látja, törekedni kell mind az egyéni képességek, mind a szervezeti menedzsment módszereinek fejlesztésére.

A felmérések rámutattak arra is, hogy a munkahelyi hatékonyság javítására irányuló erőfeszítések aránya a cégek alkalmazottjainak számával együtt változik. Különösen a 100 főt foglalkoztató kis- és középvállalkozások, valamint az 1000 főnél többet foglalkoztató nagyvállalatok között van statisztikailag szignifikáns különbség. Például míg a megkérdezett 1000 főnél kisebb munkavállalóval rendelkező vállalatok kb. 35%-a vezetett be valamilyen új terméket vagy szolgáltatást a hatékonyság javítására az elmúlt 1-2 évben, az ennél nagyobb vállalatok esetében ez meghaladja akár az 50%-ot is. Hasonló különbség figyelhető meg a bürokratikus szabályok egyszerűsítésével, illetve a cégen belüli információ megosztás hatékonyabbá tételével kapcsolatban is.

A japán foglalkoztatási rendszer változása

Az elmúlt években sok vita folyt Japánban a hagyományos foglalkoztatási rendszerről. A hagyományos japán munkahely egyfajta “tagságon” alapul, ami során a cég “munkát ad az embereknek”. Annak, aki a hosszú távú foglalkoztatásért és stabilitásért cserébe a cég tagjává válik, el kell fogadnia, hogy a rábízott munka tartalmát, a munkavégzés helyét és a munkaidőt (beleértve a túlóraát) a cég egyoldalúan dönti el.

Ezzel szemben a nyugati cégeknél általánosan tapasztalt foglalkoztatási forma szerint a vállalat “embert rendel a munkához”, és ha a munkaköri leírásban meghatározott poszt felszabadul, akkor nemcsak a cégen belül, hanem azon kívül is keresi a megfelelő munkavállalót. Nemcsak a munka tartalma, hanem a munkavégzés helye és munkaideje is előre eldöntött, ellenben fennáll a munkahely elvesztésének veszélye, ha a betöltött pozíció szükségtelenné válik, például különböző céges átstruktúrálások miatt.

Mindkét típusú foglalkoztatásnak megvannak az előnyei és hátrányai, de a távmunka koronavírus miatt megnövekedett szerepe a nyugati típusú “munkaköri” foglalkoztatás bővülését váltotta ki a nagyobb ismert cégeknél, és a Keidanren (Japan Business Federation) is ennek bővítését szorgalmazza.

Az ezzel kapcsolatban elvégzett felmérések eredményei szerint a japán munkavállalók szerint az ideális munkastílus megoszlása 64,5% nyugati típusú “munkaköri” és 35,5% hagyományos (japán) “tagsági” típus volt, tehát statisztikailag mindkét megoldás jelentős a foglalkoztatás során.

Alkalmazkodás az öregedő japán társadalomhoz

2021. április 1-jén módosult az „idősek foglalkoztatásának stabilizálásáról” szóló törvény Japánban, ami alapján a cégek kötelesek törekedni arra, hogy 70 éves korig biztosítsák a munkavállalóik foglalkoztatását. Eddig 60 éves korban automatikusan megszűnt a munkavállaló munkaviszonya, nyugdíj viszont csak 65 éves kor után járt. A köztes 5 évet az idősek általában valamilyen részmunkaidős pozícióban töltötték.

A témában megkérdezettek 33,8%-a úgy nyilatkozott, hogy kortól függetlenül addig szeretnének dolgozni, amíg erre képesek. Ezt követték 28,5%-al azok, akik kb. 61-65 éves korig dolgoznának. A gyorsan öregedő japán társadalomban viszont megvan annak a veszélye, hogy a kevésbé flexibilis és a technikai újítások elsajátítását nehéznek találó 60 éven felüliek aránya tovább növekszik a cégekben, ezáltal pedig a távmunka is problémásabbnak megoldásnak bizonyulhat.

A felmérésekben a válaszadók 16,3%-a válaszolta, hogy aktívan végez valamilyen önfejlesztést, 28,3%-a pedig szeretne a közeljövőben erre időt szánni. A munkavállalók több mint fele azonban nem is tervez ilyet, mert többségük nem elég motivált a tanuláshoz.

A japán távmunka problémái

A koronavírus megjelenése óta 6,8%-ról 15,6%-ra nőtt azon japán cégek száma, ahol minden alkalmazott számára biztosítanak valamilyen formában lehetőséget távmunkára. 19,8%-ról 40%-ra pedig azon cégek száma emelkedett, ahol csupán a munkavállalók egy bizonyos részének (pl. menedzsment) engedélyezik a home office-t. Összességében 40%-ra nőtt azon vállalatok aránya, ahol úgy nyilatkoztak, hogy bevezettek valamilyen típusú HO rendszert. Közülük az előző évhez képest 61,4%-re emelkedett azon megkérdezettek aránya, akik azt mondták, hogy végeztek valamilyen távmunkát. A home office-t aktívan ösztönző cégek aránya viszont 2022 áprilisára az elmúlt években legalacsonyabb 24%-os szintre esett vissza.

A távmunkát végző munkavállalok aránya foglalkozás szerint:

  • 64,1% kutató személyzet,
  • 51,6% értékesítő személyzet
  • 51,1% menedzsment, vezetői személyzet és szakosodott/műszaki munkát végző személy

A tavalyi évhez képest az értékesítési munkák mutatták a legnagyobb, mintegy 12 százalékpontos növekedést. Másrészt viszont a szolgáltatás, bolti eladás, biztonság, mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat, termelési folyamat, szállítás, gépkezelés, építés, bányászat, szállítás, takarítás, csomagolás stb. esetén a távmunka 10% alatti, ez az arány pedig tovább csökkent a 2021-es évhez képest.

A home office elterjedésével kapcsolatban gyakran esik szó arról, hogy a munkavállalók hatékonysága nehezen mérhető, viszont a szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy óvatosnak kell lennünk azzal, hogy a hatékonyság felelősségét a személyekre hárítsuk. Figyelembe kell venni, hogy a termelékenység javítása az egyéni kapacitásfejlesztés és a szervezetfejlesztés, például a vállalati reformok kombinációjával érhető el (pl. digitális céges pecsét bevezetése, a Japánban gyakori céges szabályzat egyszerűsítése, stb.)

Munkavállalói oldalról a home office legnagyobb kihívásai az otthoni környezettel kapcsolatosak, mint például a megfelelő szoba, íróasztal, szék, világítás karbantartása és a kommunikációs környezet, például Wi-Fi hiánya. A hírhedten kicsi japán lakások nem feltétlenül biztosítanak megfelelő környezetet az otthoni munkavégzésre. Részben emiatt a távmunka elterjedése Japánban is elindított egy vidékre (vagy külvárosokba) költözési hullámot. Mivel sokan szinte csak aludni jártak haza, sok háztartásban nem rendelkeztek otthoni internettel sem. (A mobilneten kívül.)

A legfrissebb felmérésben azonban a jelenleg home office-ban dolgozók 80,4%-a úgy gondolta, hogy a koronavírus járvány lecsendesülése után is otthonról szeretne dolgozni. A struktúrális változást, mint a távmunka arányának növekedése, online konferenciák meghonosodása, rugalmasabb munkaidő, stb. viszont csupán a válaszadók fele tartja egyáltalán elképzelhetőnek.

 

Források