Blog

Szumó

A szumó egy sport és a japán kultúra egyik látványos eleme. Meghatározása szerint japán stílusú birkózás, s nemzeti sport. Eredete ősi időkig vezethető vissza, a sintó istenek szórakoztatása volt a cél. Nagyon sok vallási rituálé a mai napig fennmaradt, mint például a ring szimbolikus megtisztítása sóval. A tradíciókat követve csak férfiak lehetnek professzionális szumó versenyzők.

tovább olvasom…

Óriási a munkaerőhiány Japánban

Japán évtizedeken keresztül küzdött a munkanélküliséggel. Bár a statisztikában kimutatott munkanélküliségi ráta – nemzetközi összehasonlításban – nem volt magas, szakértők rámutattak a magas szintű szolidaritás miatt is rejtett munkanélküliségre (rokonok, barátok kisvállalkozásai, farmjai alkalmaztak nem feltétlenül szükséges munkákra munkanélkülieket, akik így nem regisztrálták magukat), vagy a nemzetközitől eltérő statisztikai számbavételi módszerekre, s jelentősnek (10%-hoz közelítőnek) becsülték a munkanélküliséget.

Ez már régen a múlté! S a helyzet egyre kritikusabb.

Jelenleg minden japán álláskeresőre 1,45 üresedés jut. „Izakaják” (amolyan „elegáns kocsmák”) tucatjai zártak be, a gyorscsomagküldő („takkjúbin”) cégek telepein százával állnak a kisteherautók, a busz- és taxitársaságok lasszóval fogják a sofőröket, s helyenként a diákmunka órabérei már elérték az 1400 jen/óra, azaz a 3200 forint/óra szintet. S akkor még az IT munkahelyekről nem beszéltünk! tovább olvasom…

Ki fog-e törni a Fuji-hegy?

Sokan azt gondolhatják, hogy Japán jelképe, a Fuji-hegy kialudt vulkán, de erről szó sincsen. A japán hatóságok a kockázatos vulkánok közé sorolják a 3776 méter magas hegyet, amely jelenlegi gyönyörű formáját mindössze 8000 évvel ezelőtt nyerte el. Az ezredforduló környékén több alacsony frekvenciájú földrengést is észleltek a Fuji-hegy alatt, ekkor került jobban a reflektorfénybe egy kitörés veszélye.

Az elmúlt 2200 évben a Fuji legalább 75-ször tört ki, tehát átlagosan kb. 30 évenként, ugyanakkor az utolsó kitörés óta több mint 300 év telt el. De még egy ilyen hosszabb csendes időszak is belefér, ez még nem jelenti azt, hogy kialudt volna a vulkán. Az 1707-es ún. Hoei kitörés során nem indultak meg lávafolyók, viszont kb. 800 millió köbméter hamu lövellt ki a hegyből, ahogyan azt egy korabeli metszet is ábrázolja:

A kép forrása: http://volcano.oregonstate.edu/mt-fuji-earthquake-caused-volcanic-eruption (Fotó: Chip Clark)

tovább olvasom…

Mozaikok a japán állam modernizációjának történetéből

Nagyon megörültem a hírnek, hogy a neves gazdaságtörténész, Ferber Katalin Budapesten tart ú.n. PEACH előadást Japán 1868 és 1945 közötti modernizációjáról a Pázmány Egyetem Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoportjának felkérésére. Ferber Katalin hosszú éveken keresztül tanított japán egyetemeken, köztük az egyik legelitebbnek számító Wasedán, és számos könyvet írt Japánról. Többek közt A felkelő nap árnyékát olvastam, amelyben részletesen bemutatja a japáni életet és mindazon kulturális különbségeket, amelyek egy európai számára sokkolóan hatnak. A másság szigetein című munkája is erre a témára épül, de bepillantást enged a szerző életébe, személyes hátterébe is. Ferber Katalin írásai számomra azt az érzést adják, hogy egy kívülálló szemével, kritikusan, sőt, kissé dacosan tekint fogadott hazájára és annak népére. Széleskörű tudását elismerem, egyes meglátásait rendkívülinek találom, de azt sajnálom, hogy mindezt beárnyékolja az írásai szerkesztetlensége és egyfajta sértettség, ami a szövegein átüt. Utóbbiaktól igyekeztem elvonatkoztatni és inspirációt keresve ültem be az előadásra. Az előadóterem teljesen megtelt és a padsorokban az egyetemi hallgatók mellett feltűntek neves, Japánnal foglalkozó szakemberek is. A kivetítőn láttam, hogy az előadására készülve Ferber Katalin számtalan képet nyit meg honlapokról és képkeresőből. Az elkövetkezendő 45 percben nem egy prezentációt mutatott be, hanem mindenfajta sorvezető nélkül beszélt, itt-ott illusztrálva fő mondanivalóját vagy egy-egy kitérőt fotókkal és rajzokkal. Érezni lehetett, hogy megvan a tárgyi tudása és akármeddig tudna Japánról beszélni, de kicsit csapongott időben és a témák között is. Az alábbiakban megpróbálom összerakni a meglehetősen szerteágazó téma mozaikdarabkáit és rendszerbe foglalni az elhangzott információkat.

Japán fametszet Matthew Perry kapitány hadiflottájának egyik „fekete hajójáról”

tovább olvasom…

Kutya se lennék Japánban…

Mielőtt Japánba költöztünk volna, két kutyussal éltünk együtt, családtagnak számítottak ők is. Nehéz szívvel búcsúztunk el tőlük, de úgy döntöttünk, hogy nem hozzuk ki őket magunkkal Japánba, tekintettel az áthurcolás nehézségeire és az angol buldogok számára nem éppen ideális nyári hőmérsékletre.

Buldogjaink egy őszi séta során

Viszont anno eszünkbe sem jutott, hogy más okok is lehetnek, amik megnehezítenék a kutyusaink életét Japánban. Most a japán „kutyaetikettről” és a kutyatartás egyéb aspektusairól szeretnék megosztani néhány gondolatot. tovább olvasom…

Vizit a fogorvosi székek körül

Korábbi cikkemben bemutattam a Japánban vonzónak számító kusza fogsor elérése érdekében a valós fogakra műanyagból ragasztott „2. fogsort”, a Yaeba-t, valamint a fogak feketésre festésének számunkra szokatlan hagyományát, az úgynevezett Ohaguro-t. Most a saját japán fogszabályozási élményeimről szeretnék mesélni.

tovább olvasom…

Élet a rácsok mögött

A héten úgy gondoltam Japán egyik legkevésbé ismert oldalát mutatom be kedves Olvasóinknak. A japán börtönök és szabályaik az egyik legvitatottabb téma bel- és külföldön egyaránt.

Sokan kegyetlen, emberi jogokat porba tipró, középkori rendszernek tartják, mások viszont működő, a rabok életét pozitív irányba változtató intézménynek.

Nos, én nem foglalok állást, ennek eldöntését Önökre bízom. Az viszont tény, aki egyszer kiszabadul egy japán börtönből, soha többet nem vágyik oda vissza. tovább olvasom…

A 2018-as téli olimpia két felejthetetlen pillanata

A 2018-as phjongcshangi téli olimpia véget ért.

A japán csapat a mostani téli olimpián rekord mennyiségű, összesen 13 érmet nyert. (4 arany, 5 ezüst és 4 bronz)

Nem értek nagyon a téli sportokhoz, ám mindig ámulatba ejt a részvevő sportolók kitartása és tudása egy ilyen nagy nemzetközi eseményen. Hálás vagyok mindazoknak, akik érmet szereztek, s tiszteletem minden sportolónak, akik ugyan nem kerültek be az első 3 közé, mégis 2 héten keresztül fantasztikus teljesítményeket mutattak nekünk, a nézőknek.

Az idei téli olimpiánál nekem két felejthetetlen pillanatom volt.

Az egyik az 500 m-es női gyorskorcsolya verseny volt, ahol a japán Kodaira Nao aranyérmet szerzett, a koreai Lee Sang-Hwa pedig ezüstöt.

A két versenyző, bár riválisok voltak az olimpián, a hétköznapokban nagyon jó barátok. Sokat szoktak találkozni a versenyeken kívül is. tovább olvasom…

Valentin nap Japánban

Megtréfáltam magam! Úgy számoltam, múlt héten, Valentin napon jelenik meg a posztom. Ezért választottam ezt a témát… Utolsó pillanatban derült ki, egy héttel később jelenik meg az írásom. Azért remélem, így is érdekes lesz a téma 🙂

Először is ez egy olyan nap Japánban, amikor a nők adnak ajándékot a férfiaknak, általában csokoládé és sütemények formájában. Másrészt ez nem egy kizárólag romantikus ünnepnap. Anno én is nagyon sok csokit kaptam, – szerintem – mindet romantikus töltet nélkül.

Valentin nap Japánban egy nap, amikor elismerheted az összes férfit az életedben, még a plátói kapcsolatokat is, és azt a fickót is, aki pár méterrel odébb dolgozik.  Az erőfeszítés és ráfordított pénz mennyisége jelzi a kapcsolat természetét, fajtáját. – Japan Zone

A csokik fajtái

A képen látható csokik: Kötelező csoki, barát csoki, Igazi csoki

tovább olvasom…

Esik a hó! (Japánban is!)

Mikor e sorokat írom Budaörsön, kinézek az ablakon és látom: nagy pelyhekben hull a hó. S bizony hullik Japánban is. Bár az északkelet-délnyugat irányban nagyon hosszan elnyúló szigetcsoport egy részén gyakorlatilag soha nem esik a hó, egyes vidékeken minden télen 6-7 méter hó is leesik. (Japán a 24. és a 46. szélességi fok között helyezkedik el, ami kb. a Pécs – Dubai viszonylatnak felel meg.)

A szigetországon végighúzódó, egyes részein („Japán Alpok”) kifejezetten magas, helyenként 3000 méter fölé nyúló hegyeivel egyben markáns éghajlati határt jelent. A télen jellemzően a kontinens felől érkező hideg szél a Japán-tenger felett telítődik nedvességgel, majd ezt a nedvességet hó formájában rakja le a hegyek nyugati oldalán, s a túlsó oldalra már csak ritkán jut ebből. Azért Tokióban is esik, szinte minden télen egy-két alkalommal a hó. Idén január 22-én 5-10 cm hó esett Tokióban (2014 óta a legnagyobb havazás). Mivel nemcsak a hólánc, hanem a téli gumi használata is ritka a keleti parton, egy ilyen havazás már komoly közlekedési fennakadásokat okoz.

Más a helyzet a nyugati oldalon. Az Aomoritól Tojamáig húzódó sávban sok-sok méternyi hó esik minden évben. Ez a „hóország”, amit az első japán irodalmi Nobel-díjas, Kavabata Jaszunari is megörökített (a Magvetőnél 1969-ben magyarul is megjelent, Jólesz László fordította a német nyelvű kiadás alapján) leghíresebb regényében, a „Hóország”-ban.

tovább olvasom…