Sokan gondolják azt, hogy a japánok csak rizst és nyers halat fogyasztanak, de ez csak annyira igaz, mint hogy a magyarok kizárólag gulyáslevesen és paprikás csirkén élnek. Persze kell némi kíváncsiság és kalandvágy az idegen ízek és akár kifejezetten extrém alapanyagok felfedezéséhez, de számomra ez minden utazáshoz hozzá tartozik. Ezért japáni tartózkodásaim alatt mindig törekedtem rá, hogy a lehető legtöbb helyi ételt megkóstoljam. Nagyon furcsálltam azon útitársaimat, akik pár nap japán stílusú étkezés után kiéhezve rontottak be a helyi McDonald’s-ba vagy eleve elzárkóztak a távol-keleti gasztronómiai élmények elől és csak és kizárólag pizzát voltak hajlandóak enni.
Engem elvarázsoltak a kis kifőzdék, melyek gyakran egyféle ételre, pl. a ramen nevű tésztalevesre vagy curryre (húsos vagy zöldséges fűszeres szósz, mellé rizs) specializálódtak. Fantasztikusnak találtam az izakaya-nak nevezett gastro pubokat, ahol a finomságok közt van minden, ami tengeri, leginkább sashimi-ként (azaz nyersen): lazac, polip, tengeri sün, osztriga; de van sült hal, levesek és saláták is. Élmény volt enni az olyan éttermekben is, ahol a vendégpult összeér a sütőlappal és a szakácsok a kiválasztott ételt, pl. az okonomiyaki-t (japán zöldség-pizza) ott készítik, majd elénk tolják. A tányérra csak pici adag fér, de a többi közben meleg marad a sütőlap szélén!
Okonomiyaki étteremben Hiroshimában
Végre találtunk egy boltot Budapesten - most nyílt -, ami hosszú távú natto-forrásnak bizonyul!!! Eddig sehol nem tudtunk nattot venni, így már…hmm…vagy 3 éve biztosan nem ettem egy falatot sem a hőn szeretett erjesztett szójából.
Először bemutatnám, mert Magyarországon nem hiszem, hogy sokan ismernék ezt a furi szagú, kinézetre sem étvágygerjesztő eledelt (igazán a nyúlós krémszerű réteg miatt, sokan kifejezetten gusztustalannak titulálják; én, aki nagyon finomnak találom nem tudom osztani ezt a véleményt 😉) (tovább…)
