A japán könyvek témáját feldolgozó sorozatom utolsó állomására érkeztünk. Ebben az írásomban a régi antikvár könyvek érdekességeivel és az ezekhez kapcsolódó egyedi kultúrával fogok foglalkozni. Ez első hangzásra talán nem egy izgalmas téma, de irodalomkedvelők és gyűjtői hajlamokkal megáldottak számára minden bizonnyal ez a könyvpiac legérdekesebb része.
A hivatalos definíció szerint minden olyan könyv, ami már legalább gazdát cserélt – azaz használt – antikvárnak minősül. Így tehát egy pár hete kiadott mű is ebbe a kategóriába eshet, ha azt valaki egyszer megvette újonnan, majd eladta egy antikváriumnak. Ezek igazából tartalom szintjén semmiben sem különböznek az éppen a könyvesboltokban kapható művektől, csak talán többé-kevésbé viselik előző használójuk keze nyomát.
Azonban én most különösen azokról a régi könyvekről írok, amelyeket már nem lehet újként megvenni, és már csak kizárólag antikváriumokban árulják őket, és valamilyen – akár minimális - gyűjtői értékkel rendelkeznek. Mondhatni azok a könyvek, amelyek tartalmi szempontból már pusztán azért is érdekesek, mert régiek.
Japánban nagy kultúrája van a régi, használt cikkekkel való kereskedelemnek. Ez igaz az eladói és a vevői oldalra is. Japánban, ha valakinek fölöslegessé válik valamije, azt nem kidobja, hanem igyekszik eladni valahol, történjen az az eredeti ár tört részén is. Illetve a vásárlók is keresik a kedvező lehetőségeket, így szívesen vásárolnak használtan is. Ez különösen igaz a könyvekre. A kis japán lakásokban nincs hely hatalmas könyvespolcokkal megtölteni a teret, így aki sokat olvas, az nem tudja hova tenni a sok könyvet. És ha ez párosul azzal, hogy az illető nem érez különösebb érzelmi kötődést az adott könyv iránt, akkor egyszerűen túlad rajta, amint végzett vele.
Az egyik nagy és ismert hely, ahol túl lehet adni a megunt könyveken, az a Bookoff üzletlánc, amely a nevéből is adódóan, főleg könyvek (antikvár) kiskereskedelmével foglalkozik. Itt szinte bármilyen könyvet el lehet adni, ezért a kínálat is elég széles, és az ár-érték arány is megfelelő. A Bookoff-okban azonban főleg újabb, kelendőbb, és olcsóbb könyvek vannak, ezért az itt lévő áruk többsége kiesik az általunk „régi könyvnek” definiált kategóriából. Egy ismeretlenül betévedő ember, akár azt is hihetné egy Bookoff üzletről, hogy itt új könyveket árulnak, annyira friss és jó állapotú a kínálat. Akárhogy is nézzük, nem egy tipikus antikvárium képét mutatja.
Ezzel szemben vannak a hagyományos antikváriumok, amelyek inkább hasonlítanak a Magyarországon is megszokottakhoz. Általában ezek a régi üzletek plafonig zsúfoltak megsárgult lapu régi könyvek ezreivel, és ezen könyv-hegyek között üldögél valahol az idős tulajdonos, aki sokszor idősebb a körülötte lévő könyveknél. Ezek nagyon izgalmas üzletek, különleges hangulattal. Itt nem találunk újabb könyveket, szinte csak régi darabokat. Az ilyen boltokban való vásárláskor a keresés élménye a legmeghatározóbb, amelyben mindig benne van, hogy a folyamat közben a kezünkbe kerülhet egy-egy olyan érdekes könyv, amiről eddig nem is tudtuk, hogy létezik. Az ilyen antikváriumok hátránya azonban, hogy a céltudatos vásárlás elég nehéz, mivel az egymásra hányt könyvek között igen nehéz kiigazodni, és az is előfordul, hogy egy bizonyos műnek az első pár kötete megvan a boltban, de a többi nincs, vagy éppen ellenkezőleg, bizonyos műveket csak az összes kötettel együtt lehet megvásárolni.
Ilyen régi stílusú antikváriumokból egyre kevesebb van Japánban. Egyrészt azért, mert az elmúlt években rohamosan csökkent a kereslet a könyvek iránt, illetve azért mert kihalnak a tulajdonosok. Azonban Tokióban Kanda-Jinbocho, az antikváriumok „szent helye” továbbra is nagy népszerűségnek örvend. Jinbocho egy olyan városrész, ahol rengeteg különböző antikvárium található egy viszonylag kis helyen. Azért pont Jinbocho-ban alakult ki egy ilyen övezet, mert ezen a területen számos egyetem és iskola található, és ugyebár az egyetemisták általában szeretnek - vagy kénytelenek - sokat olvasni. Ebből a szempontból is nagyon hasonlít Jinbocho a budapesti Múzeum körútra, ahol szintén az egyetem közelsége miatt települhetett meg rengeteg antikvárium kis helyen.
Jinbocho-t a könyvek városnegyedének is nevezhetjük. Itt megtalálhatóak a fent említett régi stílusú antikváriumok is, de vannak kifejezetten trendi, például kávézóval egybekötött üzletek is. Ebből látszik, hogy próbálják megszólítani a könyvesboltok a fiatalokat is, akik egy jó Instagram képért akárhova elmennek.
A helyi könyvárusok szövetsége olyan különböző eseményeket, mint például a „régi könyv fesztivál” rendez évi gyakorisággal az olvasás népszerűsítésére, és a látogatók számára a könyvesboltok helyét feltüntető turisztikai térképet is készítettek, amelyet a könyvesboltokban szórólaphoz hasonlóan osztogatnak.
A régi japán antikvár könyvek több szempontból is érdekesek, habár a 19-20. század fordulója után kiadott könyvek külsőleg nem sokban különböznek a mai könyvektől. Többségében már nem a hagyományos japán könyvkötést, hanem a nyugati kötést alkalmazták. Érdekességük inkább a tartalomban, a szövegben, és persze a részletekben rejlik.
Az egyik ilyen érdekesség, hogy a II. világháború előtt kiadott könyveket kivétel nélkül régies írásjegy-használattal írták. Ez egyrészt azt jelentette, hogy a kínai írásjelek bonyolultabb, nem a mai egyszerűsített írásképét (mert Japánban is egyszerűsítették már az írásjegyeket!) használták, másrészt pedig a ma általános „kis kanák” nem léteztek, és például a folyamatos idő jelzésére az „i” (い) helyett a ma már egyáltalán nem használt „wi” (ゐ) hiraganát alkalmazták.
Továbbá érdekes részlet, hogy a régi könyvek végén a kolofonban benne volt az író, vagy a jogtulajdonos saját bélyegzője. Erre azért volt szükség, mert így igazolta vissza az író azt a mennyiséget, amennyit a kiadó készített a könyvből, így nem történhetett meg olyan, hogy a kiadó az író tudta nélkül ad ki további példányokat, nem fizetve meg az szerzőnek járó jutalékot. Ezeket a bélyegzőket szinte mindig maga a szerző saját kezűleg helyezte el.
A fentiek úgymond külső, esztétikai dolgok a könyvekről, amelyek legfeljebb egy-két gyűjtő szívét dobogtatják meg. Azonban a régi könyveknek van gyakorlati haszna is, ami miatt megéri akár több pénzt is kiadni egy-egy kötetre. Mivel egy műnek általában több kiadása készült az író élete folyamán, nem volt ritka jelenség, hogy egy új kiadásban változott a mű tartalma kisebb-nagyobb mértékben. A japán irodalomkutatás egyik alapköve a mű filológiai történetének teljes átvizsgálása, ami azt takarja, hogy meg kell nézni, hogy hogyan, miben változott a szöveg a különböző kiadások során. Ez ugyebár a különböző évjáratú könyvek szövegének összehasonlításával tehető meg, így elkerülhetetlen felkutatni legalább néhány régebbi kiadást (általában az első megjelenés megvizsgálása a legfontosabb).
A másik gyakorlati haszon pedig az, hogy a japánok szeretnek kritikát vagy valamilyen utószót írni minden mű végére, amelyek gyakran változnak a kiadások során, és van úgy hogy bizonyos érdekes kritikák csak egy-egy speciális évjáratú kiadványban találhatóak meg. Ezek tanulmányozásához elengedhetetlen ezen régi könyvek felkutatása.
A régi könyv kereskedés nagy része manapság online folyik, olyan oldalakon, mint például az Amazon, a kosho.jp vagy a Yahoo auction. Ezeken a weboldalakon szinte bármilyen könyvet meg lehet találni, sokszor kedvező áron, vagy legalábbis össze tudjuk hasonlítani a könyvesboltok árait. Egyik hátránya a folyamatnak, hogy fénykép hiányában sokszor nem lehet megbizonyosodni arról, hogy valóban a jó könyvet rendeljük-e meg. Illetve az, hogy a legtöbb üzlet nem szállít külföldre, így a vásárlást csak japán címmel tehetjük meg.
A japán könyvek világa nagyon érdekes, legyen az zsebkönyv, „új könyv” (shinsho) vagy antikvár. Eddig a piac mérete és a nyomtatott információ iránti magas igény tartotta fenn ezt a gazdag kultúrát. Ez tette lehetővé, hogy hatalmas mennyiségben a legkülönbözőbb művek jelenjenek meg Japánban. Manapság egyre kevesebben olvasnak, többen vásárolnak e-könyvet, ez arra engedne következtetni, hogy a jövőben egyre kevesebb nyomtatott könyv lesz elérhető. A könyvek mennyisége bizonyára csökkenni fog, de én bízok benne, hogy az, hogy lassan, de pozitív irányba változnak a munkaügyi folyamatok Japánban és már kevesebbet dolgoznak az emberek, újra az olvasás, mint szabadidős és önfejlesztő tevékenység felértékelődéséhez vezethet.
Képek forrása:
- kép: https://www.hardoff.co.jp/shop/kanto/tokyo/bookoff/202016/
- kép:https://hikakaku.com/blog
- kép: https://japaneseclass.jp/img
- kép: http://cocoreview.cocolog-nifty.com/blog/2017/08/post-241a.html
- kép: http://blog.livedoor.jp/junkoura/archives/52169229.html
