A japán BKV gyerekőr szolgáltatása

A tokiói tömegközlekedést a Japan Railways felmérése alapján megközelítően 12 millióan használják napi szinten. A vonatokon, metrókon és buszokon ülve nem ritka látvány, hogy diákok utaznak szülő/felnőtt felügyelete nélkül. Sőt, olykor látni alsós gyerekeket is, akik egyedül utaznak. Saját magam is szülő lévén többször elgondolkoztam már rajta, hogy vajon nem tévednek-e el ezek a gyerekek a meglehetősen bonyolult állomásrendszerekben? Nem féltik a szülők a piciket, hogy valami bajuk esik az iskolába menet-jövet, és fogalmuk se lesz róla, hogy hol és mi történt a gyerekekkel?

Ha valaki esetleg nem értené az aggodalmamat, akkor így néz ki a tokiói metrótérkép (és ezen még nem szerepel a felszíni vonatok és buszok hálózata…):

A hozzám hasonlóan aggódó szülők kedvéért 2017-ben indult el a helyi közlekedési társaság Mamorail szolgáltatása, ami azt a célt szolgálja, hogy a szülő nyomon tudja követni, hogy gyermeke éppen hol jár. (Az elnevezés a „mamoru” vagyis a megvéd japán szó és a „rail” vagyis a vasút angol szó összetételéből ered.)

De kezdjük csak az alapoktól! A japán tömegközlekedésben úgynevezett feltöltőkártyákkal lehet utazni. Ezek közül is a legismertebbek a Suica és a Pasmo kártyák:

Ezeket az állomás bejáratánál, átszálláskor és a kijáratnál is hozzá kell érinteni a megadott leolvasó kapuhoz, és az automatikusan levonja az utazás költségét a távolság és az eltöltött idő függvényében.

Így néz ki egy leolvasó kapu:

No és a gyerekőr szolgáltatás a következőképpen működik: a szülő egy applikációt tölt le a telefonjára, amiben beregisztrálja a gyermek feltöltőkártyáját. Bizonyos események megtörténtekor (pl. belépett egy adott állomásra, kilépett egy adott állomásról stb.) a szülő telefonjára értesítés érkezik az esemény megnevezésével és időpontjával. Továbbá az üzenetben az is látható, hogy mennyi fennmaradó összeg van a kártyán.

A folyamatot a következő ábra foglalja össze:

A szolgáltatásnak gyermekenként 500 jenes (megközelítőleg 1200 Ft-os) havidíja van. Én biztosan elő fogok fizetni rá, ha valaha ingázni kényszerülne gyermekem Tokióban vagy vonzáskörzetében.

De vajon egy kamasz is örülne-e annak, ha a szülei folyamatosan nyomon követnék egy applikáción mozgását? 😀

 

 

Források:

https://origami-book.com/column/course-en/5535

https://www.mamorail.jp/assets/img/service_flow_pc.jpg

https://www.tokyometro.jp/en/subwaymap/img/img_01.png

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.