A japánok és az angol kiejtés

Az angol nyelv fontos híddá vált különböző anyanyelvű emberek között a nagyvilágban. Az írásbeli kommunikáció viszonylag gördülékenyen is működik. Gátlásosabb emberek is meg mernek nyílni írásos formában.

Más azonban beszélni. Magyarok számára gyakran okoz visszatartó erőt a megszólalásban, hogy a beszélőnek nincs elég önbizalma megszólalni, mert kínosnak tartja magára nézve, ha hibázik. A hibától való félelem a japánokban is erősen ott van, de náluk éppen a másik embert kívánják megkímélni a feltételezett kellemetlenségtől, amelyet – főleg kiejtésbeli – hibáik okoznának. A japánok emellett törekednek a tökéletességre, és szégyennek tartják, ha valami nem hibátlan. Akkor inkább nem szólalnak meg. A legjobban saját honfitársaik előtt félnek megszólalni. Négyszemközt egy külföldivel kis idő után feloldódnak, és bátrabban beszélnek.

Fontos tudni, hogy a japánok számára az angol kiejtés elsajátítása nem könnyű feladat. A japán nyelvben összesen öt magánhangzó, és kevesebb, mint húsz mássalhangzó szerepel. Ráadásul – hasonlóan a magyarhoz – tulajdonképpen fonetikusnak nevezhető az írásuk – ha a szótagírást vesszük alapul. Így aztán számos angolban ismert hangra nagyon nehezen áll rá a nyelvük, és keresve sem találják a logikát, hogy miért éppen úgy kell egy szót kiejteni. Ismerős érzés.

A legutóbbi évekig a kisiskolások nem tanultak angolul, így a korai kezdés előnyével sem tudtak élni. Úgy gondolták, hogy a gyerekek először tanuljanak meg rendesen japánul, aminek határvonalát 12 éves korra – az elemi iskola végére – tették. Pedig éppen a kiejtés könnyebb tanulása és gyorsabb rögzülése miatt évekkel hamarabb érdemes elkezdeni az első idegen nyelv tanulását. A nyelvoktatási rendszerük nagy problémája, hogy nyelvtanra, szókészletre koncentrál, amelynek segítségével az írás-olvasásban jól teljesítenek, de a beszédben gyengén – a kevés gyakorlás miatt.

A japán NTT telekommunikációs cég – hangfelismerő technológiára alapozva – kifejlesztett egy eszközt, amellyel javítani lehet a japánok angol kiejtését. A gép kijavítja a hibákat (a helytelen kiejtésre válaszul a helyest mondja meg), amelyet az alábbi ábrával szemléltetnek:

Ichooseapinkone

Mindebbe egy további csavart visz az úgynevezett ’katakana nyelv’. A katakana az a fajta japán szótagírás, amely elsősorban a jövevényszavak átírására szolgál. E jövevényszavak nagy része angol eredetű. Azonban a katakanával is csak annyi hangot lehet leírni, amennyi a japán nyelvben szerepel, sőt a japán nyelvben nem szereplő mássalhangzó torlódásokat és nem létező szótagokat sem teremtik meg. Így aztán a hangzásban legközelebb álló szót alkotják meg. Így lesz a taxi-ból takusi, ami nem biztos, hogy értelmezhető első hallásra. Ez a ’katakana angol’ a japán nyelv részeként fejlődött ki, azonban néha abba a félreértésbe esnek a japánok, hogy az eltorzított hangalakú szót megértik a külföldiek, és ezt a szót angolul mondták, pedig erről szó sincs. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy ez olyan mintha mi elvárnák az angol nyelven hozzánk beszélőktől, hogy ők viszont értsék meg, hogy a fridzsider az fridzsider. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a japánok a jövevényszavakat is gyakran lerövidítik. Sőt: előfordul, hogy a lerövidített szavakat kombinálják. A szélsőségesebb példa kedvéért érdemes megemlíteni a furugura szót, amely a fruits (’furu’) és a granola (’gura’) szavak összevonásából és lerövidítéséből alakult ki. Szárított gyümölcs és pörkölt puffasztott gabonapelyhek, magvak keverékére gondoljunk.

 

A kép és a hír forrása:
http://en.rocketnews24.com/2013/06/07/ntt-showcases-technology-which-can-correct-japanese-peoples-english-pronunciation/

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.