A koronavírus utáni élet

Egy új vírus megjelenése mennyire megváltoztatta a világot és a mi mindennapi életünket is. Számomra az elmúlt 10 nap igazi rémálom volt. A legrosszabb pedig, hogy nem tudom, meddig fog még tartani ez az állapot!

Őszintén szólva, március 13-án este 21:15-ig elég lazán vettem az egészet. Ami Japánban és Ázsiában folyik, iskolabezárás, pánikhangulat és vásárlási láz a WC papírért, valamint maszkért, a minden nap növekvő fertőzöttek száma, nem gondoltam volna, hogy eléri Európát. Hittem, hogy meg lehet fékezni és kordában lehet tartani a vírust. Sajnos, tévedtem. Senki nem tudja leállítani az emberek és a betegség mozgását. Bár sejtettem azt is, hogy ha átterjed Európába, akkor előbb-utóbb itt is hasonló helyzet fog kialakulni.

Forrás: https://art.cube-soft.jp

Az igazat megvallva, örülök az iskolák bezárásának, legalább együtt tudok lenni a lányommal. Csak még szokatlan az egész. Kell kis idő mindenkinek, hogy hozzászokjunk az új életmódunkhoz.

Március 14-én szombaton még be tudtam menni Budapestre, hogy együtt ebédeljek a barátnőmmel. Most már azt sem tudom, hogy mikor találkozhatok vele újra. Ráadásul az egyetlen stresszoldó tevékenységem, az úszás, a városi uszoda bezárása miatt szintén elérhetetlenné vált.

Ezt követően jött még egy sokkoló hír. A magyar kormány bejelentette a határzárat március 16-án. Továbbítottam a hírt a japán üzleti partneremnek, aki visszament Japánba március 14-én, hogy a családját idehozza. Munkájából kifolyólag évekig itt kell dolgoznia Magyarországon, s szerette volna, ha a családja is ideköltözik erre az időre, de sajnos már egyikük se tudott visszajönni.

Egy másik partneremnek is szóltam, aki március 17-én tervezte a hazautazást Japánba, hogy szintén idehozza a családját. Jött-ment a levelezés/ telefonálgatás köztünk 16-án, mi és hogy legyen, és sikerült elérnem, hogy ne utazzon el másnap, inkább várja ki azt a napot, amikor a helyzet jobbra fordul és nyugodtan mehet haza. De ez vajon mikor fog eljönni?

Úgy gondolom, hogy szerencsés vagyok, mert olyan munkahelyem van, ahol megtehetem, hogy itthonról dolgozzak. Tudom, hogy nem mindenkinek van erre lehetősége, ezért is nagyon hálás vagyok a cégemnél eddig végrehajtott fejlesztésekért és újításokért, amik lehetővé tették ezt a flexibilitást.

Igazából, nem könnyű itthonról dolgozni, pláne egy általános iskolás gyermek mellett. 1-2 nap kellett ahhoz, hogy a digitális oktatás induljon, s valami lekösse, hogy ne bámulja a PC-t egész nap. Az elképzelésem ellenére nem élőben közvetítik az órákat, hanem a feladatokat minden nap egy oktatási rendszeren keresztül kapják meg a gyerekek. Nem igazán tökéletes, de szép lassan megtanultuk a használatát. A lányom már nagyon jól tudja kezelni.

Forrás: https://edu.google.com

Magyarországon és Európában sok cég bevezette a home office megoldást rögtön a vészhelyzet bejelentése után. Természetesen tudom, nem mindenki dolgozhat így, sokan nem maradhatnak otthon, továbbra is be kell járniuk a munkahelyeikre. Japánban nem nagyon népszerű a home office opció, a március 15-ei Nikkei újság szerint 2018-ban Tokióban a cégek mindössze 19%-ánál volt csak erre lehetőség. A mostani helyzet ellenére többen továbbra is bejárnak munkába. A 2020-as (vagy 2021-es) olimpiáig az otthonról dolgozás lehetőségét 35%-ig szeretné növelni a kormány.

https://work-holiday.mhlw.go.jp/telework

Vajon miért nem szokás a japán cégeknél a home office? Szerintem egyrészt a biztonság, másrészt a hagyományos japán munkavégzés miatt. Japánban a munkavállalók csapatban szoktak dolgozni a projekteken, nem egyénileg, csak a saját területükre koncentrálva. A projekt minden tagja személyes megbeszéléseken vitatja meg az adott témát és szorosan együttműködnek. Más okokat is fel lehetne sorolni, de az is kezd körvonalazódni, hogy sok cégnél egyre jobban növekvő igény a home office bevezetése. Remélem, hogy a koronavírus pánik megadja majd a lehetőséget, hogy minél több cég bevezethesse ezt az opciót.

A japán kormány szintén március elején hirdette ki az iskolák bezárását. Kérdezgettem korábban az egyik itteni japán gyár ügyvezető igazgatójaként dolgozó ismerősömet, akinek van egy 9 éves lánya, hogy ők hogyan boldogulnak ezzel a helyzettel. Azt mondta, Japánban sajnos nem indult e-learning, de a tanulók kaptak sok-sok előre kinyomtatott feladatot. Mielőtt bezárták a sulit, a lánya telefonszámot cserélt a barátnőjével, de sosem hívták egymást. Gyermeke végül megunta az otthoni tartózkodást, s párszor biciklivel átment a barátnőjéhez játszani. Továbbá azt is megtudtam, hogy a tervek szerint az iskolája március 24-én megtartja az évzárót, áprilisban pedig az évnyitót. S onnantól újra a régi kerékvágásban fognak zajlani a dolgok Oszakában. Bár az is lehet, hogy a járvány majd ezt is felülírja.

Én valahogy kibírom ezt a helyzetet, a gyerekeket viszont annál inkább sajnálom. Nekik is nagyon furcsa a mostani szituáció. Biztos jobb lenne nekik, ha kint szaladgálhatnának az iskolaudvaron, együtt tanulhatnának a tanteremben, nem pedig egyedül, otthon, egy számítógép előtt egész nap. Kérdeztem a lányomat, hogy mi a véleménye az egészről, hogy érzi magát. Válasza megnyugtató volt, azt mondta, neki tetszik, többet tud velünk lenni. Bár nem tudom, mennyire volt őszinte.

Most éppen Skype-ol a régi ovis barátnőjével. Sajnos, ő jobban tudja kezelni a technikát, mint én.

Az új koronavírussal kapcsolatban természetesen az ember egészsége a legfontosabb, de nem elhanyagolható a járvány okozta gazdasági hanyatlás sem. Úgy látom, hogy szinte minden iparágat érint a mostani válsághelyzet, turizmustól szórakoztatóiparig, autógyártástól élelmiszerig. A fogyasztási kedv biztos csökkenni fog, ki tudja, hány hónap/év kell majd, hogy a vírus megjelenése előtti gazdasági szintet újra elérjük.

Japánban a politikusok több terven gondolkoznak, a fogyasztói adó újbóli csökkentéséről, adó- és járulékbefizetések meghosszabbításáról, készpénz kifizetéséről, hogy újra növekvő pályára állítsák a japán gazdaságot. Hétfőn Magyarországon is bejelentette a kormány a kkv-kat segítő intézkedéseket.

Végezetül, le a kalappal és köszönjük mindenkinek, akik az egészségügyben dolgoznak, az élelmiszer boltban, a piacon dolgozó eladónak, boltosoknak, pékségben az eladónéninek, a BKV sofőröknek, akik az egészségüket és családjukat is kockára téve, fáradhatatlanul dolgoznak eme zűrzavaros és embert próbáló időkben.

Remélem, hogy mihamarabb eljön az a nap, mikor maszk és kesztyű nélkül találkozhatunk és beszélgethetünk. Szeretném hinni, hogy ez a koronavírus nem csak rossz dolgokat ad majd nekünk, hanem jót is, egymásra irányuló figyelmességet, összefogást, kedvességet, gondolkodást és együttműködést.

Forrás: https://art.cube-soft.jp

 

Kapcsolódó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.