Tanabata

Július 7-ét Japánban eredetileg a szövőszék napjának vagy a szövőszék fesztiváljának nevezték. (A szövőszék japánul: 棚織, kiejtése: tanabata.) A korabeli Japánban a megtisztulási rituálé keretében a szűzlányok kimonót szőttek, azt egy polcra helyezték, és az isteneket üdvözölve fohászkodtak a jó termésért és más dolgokért. E közös imádkozás vált fesztivállá. A japán feljegyzések szerint már i.sz. 691-ben is tartottak „szövőszék fesztivált” a császári udvarban, amelyet Kínából eredeztetnek.

Kínában a 七夕 (mai japán kiejtése szintén tanabata) volt az ünnep eredeti elnevezése. A kínai mese szerint élt egy tehénpásztor herceg és egy szövőhercegnő. Egymásba szerettek, és a tehenek felügyelete, a szövés helyett már csak egymással foglalkoztak. Az Ég ura meglátta ezt, nagy haragra gerjedt, és a szerelmeseket szétválasztotta: egymástól távol eső csillagokká változtatta őket. A szerelmes pár nagyon szomorú lett, ezért az Ég ura megengedte nekik, hogy évente egyszer, július 7-én, vagyis tanabata estéjén a Tejúton átkelve találkozhassanak. E mese alapján azért, hogy a szövőhercegnő és a tehénpásztor herceg találkozhasson, és azért, hogy szép kimonók készülhessenek, az emberek összegyűltek imádkozni. Ebből fejlődött ki a fesztivál Kínában.

A ma ismert japán tanabata fesztivál egy japán fesztivál és egy kínai fesztivál keveredésével alakult ki. Japánban a gyerekek a csillagokat nézik, és közben imádkoznak. Ehhez színes papírlapokat, papírfüzéreket, halászhálót formázó papírdíszeket és lampionokat használnak.

- A színes papírlapokra írják rá a teljesülni vágyott kívánságokat.

- A papírfüzérekkel azt kívánják, hogy sikerüljön szépen a kimonó.

- A halászháló díszt a bőséges halfogásért készítik el.

- A lampionokkal azt kívánják, hogy mindenki vidám legyen.

A díszek fontos alapanyaga még a bambusz, amelyekre ráfűzik, rátűzik a papírdíszeket. Otthon, amikor a kislányomat megkértem, hogy ő is írja fel a kívánságait a papírlapokra, akkor azt kívánta, hogy „az óvodában legyen finom az ebéd”, és azt, hogy „Anya ehessen sütit”.

Ezek az ételhez kapcsolódó kívánságok végül is nincsenek olyan messze az ősi japán szövőszék fesztivál szellemiségétől. Idén borult volt az idő, nem látszottak a csillagok. „Hát akkor a szövőhercegnő és a tehénpásztor herceg nem fognak találkozni!” – sóhajtottam a kislányomnak, erre a kislányom nagy levegőt vett, és megpróbálta elfújni a felhőket. Ezúton remélem, hogy minden japán és kínai gyerek kívánsága teljesült, és hogy a szövőhercegnő és a tehénpásztor pedig július 7-én találkozhatott.