Meglehetősen ismert a japánokkal kapcsolatban, hogy szeretnek ajándékozni, s a tapasztaltabbak azt is tudják, milyen gondosan, szépen csomagolnak. A mi karácsonyra, húsvétra, név- és születésnapokra koncentráló ajándékozási szokásainkkal szemben Japánban hagyományosan évente kétszer: július közepén és az év végén ajándékoznak. Az év végi ajándékozás (o-szeibó) már erősen összemosódik az átvett karácsonyi ajándékozási szokással, a nyár közepi, az o-csúgen azonban sajátos, eredeti japán tradíció.

Mély, vallási gyökerei vannak. A régi, holdnaptár szerinti július 15-e a taoizmus szent napja, egyben pedig a buddhista hit ünnepe, az o-bon (ld. bővebben: https://sudy.co.hu/tancolni-vegkimerulesig-utcabal-japan-modra/) kezdőnapja ugyancsak a holdnaptár szerint. Gyorsan érdemes hozzátenni: Japánban a legtöbb ember tudatában a vallások összemosódnak, így a buddhisták egy kicsit taoisták és nem is kicsit sintóisták is. Visszatérve az ünnepre: o-bon idején a család halottaira, az ősökre emlékeznek, s nekik szokás – szimbolikusan, a házi oltárra téve – ajándékozni. Ez terjedt ki fokozatosan a közeli rokonokra, kedves szomszédokra, majd az üzleti életben is mindazokra, akikkel szemben hálát érzünk. Jellemző kategóriák, akiknek illik küldeni: az orvosunk, a gyerekeink tanárai, de fontos küldeni a házasság-közvetítőnek (nakódo) is. (A mai napig a házasságok, különösen vidéken,  gyakran közvetítő útján jönnek létre.)

Természetesen – mint szinte mindennek Japánban – a csúgen ajándéknak is szigorúan szabályozott formája, s meglehetősen standard tartalma van.

Az ajándékon legkívül egy fehér papír van:

Felül ráírják, hogy „o-csúgen”, alulra pedig a küldő családneve kerül.

Ezt a finom, elegáns papírt hívják „nosi”-nak, s önmagában is szerencsét hozónak tartják.

Az ajándékot legtöbben július 1-e és 15-e között juttatják el, de van aki 15-e után, de augusztus 8-a előtt küldi. Utóbbi esetben viszont már nem „o-csúgen”-t írnak rá, hanem „sócsúmimai”-t, ami nagyjából annyit tesz, hogy „vigyázzon az egészségére a hőségben”.

Az ajándékba küldött termékek többnyire olyanok, amelyekre a nagy forróságban szükség lehet: italok (sör, gyümölcslé), gyümölcsök, de pl. szappan, törölköző is népszerű választás. Elterjedt a sütemények, torták, fagylalt, de a tésztafélék küldése is. S népszerűek az áruházakban beváltható ajándék-utalványok.

Bár vannak esetek, amikor jóval nagyobb értékű ajándékot küldenek, de a leginkább jellemző az 5000 jen, azaz kb. 15 ezer forint körüli érték.

Természetesen az ajándékküldés során is érvényesülnek a társadalmi hierarchia Japánban oly fontos szabályai. Ha idősebbnek, magasabb rangúnak küldünk, akkor nem szokás azt viszonozni. Illik viszont köszönő levelet, levelezőlapot küldeni. (Olyanok esetében, akik nagyon sok ajándékot kapnak – pl. nagy cégek vezetői – elfogadott az is, hogy nyomtatott kártyát küld köszönetképpen, de a kézzel írott levél az igazán elegáns megoldás.)

Közeli barátok, azonos korosztályhoz tartozó rokonok esetében azonban illik az ajándékot – azonos értékű – ajándékkal viszonozni.

Bár az újabban „importált” ajándékozási alkalmak (karácsony, Bálint-nap, stb.) némiképp csökkentették az „o-csúgen” és az „o-szeibó” népszerűségét (és az üzletek ilyenkor jelentkező szezonális forgalmát), azért az ünnep még a mai napig kiugró kiskereskedelmi forgalmat hoz.