Az Örkény Színház hét szamurája

Ha japán filmrendezőkről van szó, akkor itthon a legtöbben Akira Kurosawa nevét említik. Filmjei szép számmal hozzáférhetőek a magyar nézők számára dvd-n. A Yojimbo, a Sanjuro és az Élni pár éve díszdobozos kiadásban jelentek meg, a Ran – Káosz, az Álmok, a Kagemusha és A hét szamuráj pedig egyesével tűntek fel az elektronikai üzletek és könyváruházak polcain. Régebben a szovjet-japán koprodukcióban készült Derszu Uzala is kapható volt. Kurosawa-ra nagy hatással voltak Shakespeare drámái, Dosztojevszkij lélektani és Tolsztoj realista regényei, számos filmjét ezek a szerzők ihlették. A filmek többnyire örök érvényű emberi viselkedésmintákat mutatnak be függetlenül attól, hogy a 16. századi Japánban harcoló szamurájokról, a 20. századi hivatalnok kisember életéről vagy az igazság relativitásáról szólnak. A fent említett filmek közül egyik kedvencem A hét szamuráj, ezért amikor megtudtam, hogy az Örkény Színház azonos címmel színpadra viszi a művet, kollégáimmal egyből megvettük a jegyet az egyik első előadásra. Otthon még a dvd-t is újra elővettem, hogy felelevenítsem a mű részleteit:

ahetszamuraj

Az 1954-ben készült alkotás története a 16. században játszódik, amikor Japánt polgárháborúk és éhínség sújtották. Egy, a világtól elzárt kis falu lakói véletlenül megtudják, hogy amint elkészülnek az aratással, egy rablóbanda fogja ellopni a betakarított rizsüket. A közösség hosszasan mérlegeli, hogy megadják-e magukat és élelmüket a rablóknak önként átadva vállalják-e az éhhalált, vagy pedig harcoljanak az életükért. Az utóbbi megoldást választják, amihez azonban segítségre van szükségük, mert a fegyverforgatáshoz nem értenek. Ezért pár férfi elindul a nagyvárosba, hogy gazdátlan szamurájokat (roninokat) toborozzon. Nincs könnyű dolguk, hiszen a „völgylakók” nem ismerik a várost és a társadalmi hierarchia aljáról nehezen tudják elérni, hogy a szamurájok egyáltalán szóba álljanak velük. Ráadásul szolgáltatásaikért pénzt nem tudnak adni, csak rizst. Végül megismerik Kambeit, a bölcs, sok harcot megjárt szamurájt, aki esküt tett rá, hogy akkor is jót cselekszik, ha semmit nem kap érte cserébe. Ő az, aki maga köré gyűjti a többi ronint, akik pusztán élelemért készek megvédeni a falut. A védekezésre való felkészülés sok kihívást rejt magában: a szamurájoknak nem csak csatatervet kell készíteniük, hanem a mindentől és mindenkitől babonásan félő falusi emberek fejében is rendet kell tenniük és összefogásra bírniuk őket. Az akciódús jelenetekben felismerhetjük a tapasztalatlan ifjúságot, a kisebbrendűségi érzéstől hajtott bizonyítási vágyat, a félelemtől való megbénítottságot, a hősködést és a valódi hősiességet.

ahetszamuraj_szinhaz

A Mikó Csaba és Gáspár Ildikó által írt és Polgár Csaba által rendezett színdarab meglehetősen lazán kapcsolódik az eredeti történethez. Az első felvonás, melyet a színészek japán taiko dobolásra emlékeztető éneke vezet fel, egy esküvővel kezdődik, amelynek örömét egy kettős gyilkosság rontja el. A további támadásoktól való félelem a falusiakat arra indítja, hogy védelemről gondoskodjanak, azaz a városból éhes szamurájokat toborozzanak, akiket pénz híján élelemmel akarnak megfizetni. A modernitás és a jó hangulat kedvéért felhígul az eredeti Kurosawa-sztori, valamint olyan motívumok keverednek bele, amelyek az eredeti műben nem szerepelnek: az egyik szamuráj a Rocky 3 főcímdalával, az Eye of the Tiger című számmal lép fel egy bárban; az alakuló hét fős szamuráj csapat a Ben E. King-féle Stand by me-t zengi kórusban; egy szamuráj viccet mesél arról, hogy miért ítélték el az origami mestert. Az első felvonás végén a falusiak és a szamurájok összevesznek azon, hogy az élelmet rejtő zsákokat fel lehet-e használni védőfal építésére vagy sem. A nézőknek kell döntést hozni, hogy a szamurájok magukra hagyják-e a falusiakat vagy maradjanak és próbálják megvédeni őket. A szünetben a két szavazásra kijelölt dobozba kell bedobni a színházjegyeket.

hetszamuraj_orkeny

A második felvonás kezdetén azonban hiába várjuk a közönség szavazásának eredményét. Helyette két riporter érkezik, akik a tatárszentgyörgyi romagyilkosságok áldozatainak családtagjait interjúvolják arról, hogy mi is történt, hogyan haltak meg hozzátartozóik és a hatalom hogy próbálta megkérdőjelezni a történteket. Az interjúalanyok köre egyre bővül és megismerjük a szomszédok, a polgármester és a helyiek egyéni történeteit, néha szélsőjobboldali kommentárokkal, máskor disznóviccekkel kiegészítve. A háttérből Kozsó Szomorú szamuráj című száma szól, amikor egy szereplő arról beszél, hogy a Magyar Gárda először Tatárszentgyörgyön vonult fel és hogy sok magyar szótárában szerepel a „cigánybűnözés” kifejezés. A darab azzal zárul, hogy egy hosszabb szöveget vetítenek ki a falra, aminek az a mondanivalója, hogy az összes a darabban történő tragédiának az oka a gyűlölet. De mi köze ennek Kurosawa hét szamurájához? Egyrészt azt gondolom, hogy a 16. századi Japánban a rablókat az éhség motiválhatta és nem a gyűlölet, másrészt Kurosawa története egy ilyen banális üzenetnél jóval összetettebb. A film megmutatja, hogy a különféle jellemekből hogy lehet, ha csak ideiglenesen is, de egységet kovácsolni az ellenséggel szemben. A magyar színdarab ezzel szemben elhumorizált egy klasszikus történetet (félig), majd egy reális magyar szociológiai problémával próbálta mindezt összemosni. Azok számára, akiket a második felvonásban említett magyarországi témák érdekelnek, a színdarab helyett inkább Fliegauf Benedek Csak a szél című, kiváló filmjét ajánlom.

A képek forrásai: 

http://aeonflux.blog.hu 
http://www.jegy.hu
http://www.orkenyszinhaz.hu

 

Kapcsolódó bejegyzések
Godzilla
A szerelem és remény városa
A japán kortárs színház gyöngyszemei

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.