Bukatsu – Avagy a második család

Japán „csoportos tevékenység” vagy szakkör, ezek a fordítások a leginkább találóak. Iskola utáni csoportos foglalkozás a diákok számára. Egyfajta második közösség, ahol tanári felügyelet mellett sport vagy kulturális foglalkozásokon vesznek részt.

Iskola egyik épülete

A kulturális, tudományos szakkörök hetente csak egyszer-kétszer vannak. A sport szakkörök már heti 5-6 alkalommal. A japán diákok az iskolába iratkozás során választanak egy szakkört és ahhoz lesznek hűek. Egyfajta második osztályuk lesz. Ebből kifolyólag íratlan szabály, hogy mindenki egy szakkörbe jár, minden edzésen ott vannak és nem lépnek ki időközben. Kivétel az utolsó fél év, amikor a felvételi vizsgákra készülnek, s ezért a szakkörbeli időt is tanulásra fordítják. Elképzelhetetlen, hogy valaki lustaságból, vagy más program miatt ne menne el az edzésre…

Az iskolák hihetetlen mértékű felszereléssel vannak ellátva. Én egy magángimnáziumba jártam. Saját foci- és baseballpályája volt. Tatamis edzőterme a judo-, s parkettás a kendóedzések részére. A téli időszakra bérelt egy fedett uszodát. Teniszpályái, tornacsarnoka volt. Az itthoni kis tornaterem után meglepően hatott ez a választék, s a sportok nagy támogatottsága. Az iskola után helyben volt a sportolási lehetőség. Többnyire ingyen, vagy jelképes összegért.

fedett uszoda

17 évesen cserediákként, második osztályos gimnazistaként egy évet éltem Japánban. Nagyon nagy szerencsém volt. A tanáraim elfogadták a cserediák program sajátosságait. Megértették, hogy csak egy évig leszek Japánban, s engedélyezték, hogy több szakkört is látogassak. Itthon több évig foglalkoztam küzdősportokkal (iaido, kenjutsu), így a kendót választottam első szakkörnek. Heti 6 alkalommal voltak edzések, szombatonként is. Iskola után 4, fél öt körül kezdődött az edzés, s hatig tartott. Nem csoda, hogy Japánban pár év alatt megszerzik a diákok a feketeövet. Itthon a heti 2 alkalommal 1,5 órás edzéshez képest egy teljesen másik világ. (Például a judo-klub naponta két edzést tartott. Reggel iskola előtt és utána is.)

Nagyon élveztem az edzéseket. Az iskola festői környezetben volt. Shiga megye Japán szíve, erdős. Az iskolától pár száz méterre volt az edzőterem. Megtanították felvenni a védőfelszerelést, s az első évesekkel sajátítottam el az alapokat. A japán hierarchia a szakkörökben is megfigyelhető. Mindig a felsőbb osztályok örvendenek a legnagyobb tiszteletnek. Az első évesek kapják a kevésbé szeretett feladatokat (rendrakás, takarítás stb.). Sokan nem tudtak elhelyezni ebben a ranglistában. Korban a 3., azaz legfelső évfolyamhoz tartoztam volna, de a 2. évfolyamba jártam, tudásom pedig az első évfolyamosokéval volt egyenlő.

gate

A szakköröket az iskolák tanárai vezetik. A népszerűbb, sok versennyel (idővel) járó sportokat a fiatalabb férfi tanárok szokták megkapni. Állítólag előfordul, hogy semmi kötődésük sincs az adott sporthoz. Ez közösségi munka a részükről, ez is egyfajta önkéntes tevékenység. A megkapott sportban vagy tudományban elmélyülnek, s azon lesznek, hogy minél jobb edzők legyenek. Nekik kell vezetniük a mindennapi edzéseket.  Az én iskolámban minden szakkört, hozzáértő tanár vezetett. Az osztályfőnököm (30 éves hölgy) vezette a judo-csapatot. Az ő vezetése alatt erős, jó hírnévnek örvendő csapat maradt. Mindig is megyei bajnokok voltak, s az országos versenyeken is jól szerepeltek. Ma felnéztem az iskola honlapjára, vasárnap nyert a judo-csapat ismét egy megyei versenyt.

kendou

Mindig is érdekelt a japán kultúra, így teaceremóniára is jelentkeztem. Ez volt az iskola egyetlen szakköre, amit külsős tanár vezetett. Egy közeli japán templomban, tatamis szobában volt a szakkör, hetente egyszer. Nagyon élveztem, s szerettem is. Olyannyira megtaláltuk a közös hangot a tanárnővel, hogy a saját lakásában tartott különórájára is elmentünk párszor a fogadó anyukámmal. Ő még sohase vett részt teaceremónián, így külön öröm volt neki.

Két osztálytársam járt az úszóklubba, így azt is ki akartam próbálni. A hanyag tartásomra is kifejezetten ajánlották az úszást. Az iskolához közeli szabadtéri medencében jók voltak az edzések. Itt is érdekes volt az évfolyamok közötti különbség. Az évfolyamok közötti rangsor után tovább tagolódott a hierarchia, a sporteredmények szerint. A leggyorsabb 3. éves srác volt a kapitány. Neki külön sávja is volt az edzésekre. Minden év elején az első évesek egy külön sávban úsztak, ki kellett érdemelniük, hogy a gyorsabb sávokba bekerülhessenek.

kinti uszoda

A mai napig tartom sok osztálytársammal a kapcsolatot. Utólag belegondolva, azokkal leginkább, akikkel egy klubba jártam. Az úszóklubból az osztálytársam a napokban küldött fényképeket az esküvőjéről és nászútjáról. Az osztálytársnőm pedig szeptemberben jön Magyarországra. Örülök, s nagyon hálás vagyok, hogy a japán szakkörök világát első kézből tapasztalhattam meg én is.

A fotók az alábbi forrásokból származnak: 

http://www.hieizan.ed.jp
www.mie-takada-hj.ed.jp
http://www.hokkaidosakae.ed.jp
http://shoun-hs.seesaa.net

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.