A 90-es években az egyik első japán cigi, amit kipróbáltam a „mezítlábas” Peace márkájú volt, amelyből egy slukk elég volt, hogy majdnem kiszédüljek a nyitott ablakon, olyan erős volt. Később nem is szívtam belőle pár szálnál többet, inkább ereklyeként tartogattam a – nevezzük így - ’japán Gitanes’-t a többi japán kincsem mellett.
Van az a klasszikus poén, hogy „A dohányzásról nagyon könnyű leszokni, nekem legalább tízszer sikerült!”. Nekem is sokadszorra sikerült (pár hónapja), de hadd „nosztalgiázzak” egy kicsit. Én erre nem emlékezhetek, de Japánban a 70-es, 80-as években állítólag sokkal többen dohányoztak - a férfiak kb. fele (!) Aztán – ahogyan az sok országban történt – elkezdtek leszokni a 40-es, 50-es éveikben járó férfiak és ezzel párhuzamosan egyre több fiatal nő szokott rá. Ami mondjuk nem csoda, hiszen most már jó ideje kifejezetten a tizenéveseket célozzák meg a dohánymultik, hogy rávegyék őket a dohányzásra, amelyről Puzsér Róbert joggal szokta mondani, hogy mindent elvesz, viszont semmit sem ad.
A dohányzás mérséklésében szerintem a legnagyobb hatású eszköz – a jelentős mértékű ár- és adótartalom-növelés mellett - a dohányzásra kijelölt helyek drasztikus csökkentése. A japán nagyvárosok ebből a szempontból kétarcúak. Egyrészt egyre több kerületben (különösen a belvárosi részeken) az utcán sem lehet dohányozni (s ennek büntetése csillagászati mértékű), viszont jócskán vannak olyan éttermek és kávéházak, ahol (még) lehet. Sőt van, ahol egy légtérben azokkal, akik nem cigarettáznak… Persze dohányosként nekem nagy fellélegzés volt, amikor megpillantottam pl. a Doutor nevű kávézólánc egyik helyi egységét, amelybe betérve lehetett helyet találni a füstöléshez, ha már az utcán nem lehet.
Nem élek tartósan és folyamatosan Japánban, így a legfrissebb trendeket nem tudom részletezni, de azért az valószínűleg Japánra is igaz, hogy a dohányzás-ellenesség erős trenddé vált. Nem menő cigizni, na! Legalábbis a lakosság legtöbb rétegében nem. A dohányzás-ellenes kampányok túltolását figurázza ki az egyik remek japán sci-fi szerző Tsutsui Yasutaka Az utolsó dohányos (最後の喫煙者) c. 1987-ben megjelent művében. Magyarul azt hiszem nem jelent meg. A novella egy lázadó dohányosról szól, aki nem akar leszokni, de emiatt egyre durvább és abszurdabb korlátozásoknak, majd üldözéseknek van kitéve. A hangulat kissé kafkai. A főszereplő a domináns trendekkel szembemenő magányos lázadó hős figurája is egyben. A könyv iróniája zseniális, én eredetiben olvastam el nem kis nehézségek árán, mivel kandzsi szókincsem inkább gazdasági, mint szépirodalmi… A könyvről külön Wikipédia oldal van, még angolul is. Az olvasóra bízom, hogy megtalálja a japán és nem japán verzióit. Végül is az olvasás jobb szokás, mint a dohányzás.
