Nagisa Oshima japán filmrendező nevét akkor ismertem meg, amikor „Az érzékek birodalma” című klasszikust láttam egy kis, körúti moziban sok évvel ezelőtt. Ugye a film címe ismerősen cseng és mindenki látja maga előtt a szolgálólány és a főnöke megszállott szerelmi kapcsolatát? Aki azonban „A szerelem és remény városa” (Ai to kibo no machi) címe alapján hasonló, erotikától túlfűtött történetre számít, alaposan téved. Oshima 1959-ben forgatott, nagyon szerethető első filmje egy jóval kevésbé radikális alkotás.
Az alig egy órás „A szerelem és remény városa”, ami még az olasz neorealizmus stílusára emlékeztet, bemutatja a háború utáni Japánt és a radikális társadalmi különbségeket egy középiskolás fiú életén és választásain keresztül. A rendező tükröt tart a társadalom elé olyannyira, hogy az elkészült filmet majdnem betiltotta a Shochiku Studio (ahol Oshima egyetemi tanulmányai befejezése óta dolgozott). A stúdió eredetileg egy szívmelengető drámát várt Oshimától, nem kemény társadalomkritikát. Végül azonban elég volt a film címét „A fiú, aki eladta a galambját”-ról a pozitívabb kicsengésű „A szerelem és remény városa”-ra megváltoztatni ahhoz, hogy a film eljusson a mozikba.
A film a félárva fiú, Masao történetét mutatja be, aki a tokiói gettóban él fekvőbeteg édesanyjával és fogyatékos húgával. Édesanyja minden vágya, hogy fia továbbtanuljon és vigye valamire az életben. Masao tanulás mellett édesanyját helyettesítve cipőt pucol és galambokat árul, hogy családját el tudja tartani. A galambeladás trükkje az, hogy a galambok ösztönösen hazatalálnak, tehát többször is el lehet adni őket.
Masao élete akkor vesz fordulatot, amikor tanárnője és gazdag családból származó osztálytársnője, Kyoko a segítségére sietnek. Mindent megtesznek, hogy a fiút felvegyék egy gyárba dolgozni, de komoly nehézségekbe ütköznek. A tökéletességre törekvő gyári vezetők nem nagyon akarnak a mélyszegény családból származó Masaonak esélyt adni. Eközben Kyoko gyakran találkozik Masaoval és érdeklődve figyeli a számára egzotikus környezetben zajló életet. De vajon még mindig el fogja tudni fogadni Masaot, miután a fiú életvitelének minden részletével megismerkedik?
A tavaly elhunyt Oshima ezzel a filmmel már a megjelenésekor nagy hatással volt a japán rendezőkre. Európában viszont csak a kétezres években kezdték felfedezni, annak ellenére, hogy ez az értékes alkotás olyan történetet mesél el, amely a világ bármely pontján játszódhatna. Örülnék, ha sikerülne hozzájárulnom ahhoz, hogy a magyar közönség is felfigyeljen rá.
A film megrendelhető dvd-n webáruházakból „Street of Love and Hope” címen, japán nyelven, angol vagy német és francia felirattal.
A fotók az alábbi honlapokról származnak:
http://www.sansebastianfestival.com http://pixhst.com http://s3.amazonaws.com