Boldog és (sikerben) gazdag újévet kívánok mindenkinek!
De mielőtt megírnám az újévi első blogomat, szeretnék imádkozni egyik régi gimis barátnőm, Kiyomi-chan anyukájának, Yasuko sannak a lelki békéjéért.
Az ő haláláról szóló hírt december 22-én kaptam meg Kiyomi-chantól. Hirtelen halál volt 74 évesen. A nap, amikor megtalálták az anyukájukat holtan Kiyomi-chan és az ő fiú testvére, az asztalon ki volt nyitva a magyar nyelvű tankönyv, benne rengeteg kézírásával.
Kiyomi-chan és anyukája ideutazott Magyarországra az esküvőnkre 2010. júniusában. Valószínűleg számára az első külföldi utazás lehetett, teljesen hasonlóan az én szüleimhez.
Kiyomi-chan anyukájának halála hírével együtt azt is megírta, hogy az anyukája nagyon megőrizte az emlékeit a 4 napos magyarországi utazásáról, büszkén mesélt Yasuko san testvéreinek is az utazás élményeiről, még azt is írta, hogy a Yasuko san naplójában talált olyan oldalt amikor valamelyik újévkor meglátogattam őket, Yasuko san készített nekem nagyon finom Zenzai-t (édesbab + omochi) és azt, hogy mennyire ízlett nekem, és ennek nagyon örült. Kiyomi-chan megköszönte, hogy én is része voltam a közös élményeinek.
Nem tudom, hogy Yasuko san magyar nyelvű tudása hol tartott, de reménykedem, hogy ezt a mondatot meg fogja érteni, hogy én is köszönöm a közösen töltött élményeket és imádkozom a lelki békéjéért. Jövő nyáron tervezek Japánba utazni és akkor feltétlenül szeretnék elmenni az ő sírjához is, hogy teszteljem az ő magyar tudását!
A mai blogomat az Otoshidamáról szeretném írni.
Amikor kicsi voltam, mi is volt a legizgalmasabb dolog az újévkor, amikor az összes család és rokonok találkoztak? Biztos nem a finomsággal teli Osechi ryóri, nem is az Ozóni, hanem az Otoshidama.
Azóta majdnem 30 év telt el, de most is biztos vagyok abban, hogy a mai gyerekek is azt a pillanatot legizgatottabban várják, hogy átvegyék az Otoshidama bukurot.
Az Otoshidama, a zsebpénz, amelyet az újévkor kapnak a gyerekek az Otoshidama borítékban. És mennyit kapunk a szülőktől, a nagyszülőktől és a rokonoktól… és mire költsék ezt a pénzt?
Mivel egyke gyerek voltam, mondhatom többet kaptam, mint a nem egyke gyerekek. Általában 5,000-10,000 jent adtak nekem.
Ne, ne, ne irigyeljetek engem! Az összeg, amelyet kerestem az újévkor, nem mind lett az enyém. Mert a szülők szempontjából nem csak a bevétel oldalát kell nézni, hanem a kiadás oldalát is. Az Otoshidama körjárt a rokonok között.
Mostanában nem volt alkalmam, hogy az újévkor mehessek haza. Így még nem tudom, nem is tapasztaltam, hogy milyen érzés lehet, amikor odaadják az Otoshidamát a gyerekeknek.
Napokban megkérdeztem másik gimis barátnőmet, Emi-chant, aki 2 gyerek anyukája. Az ő gyerekei 5,000 jent kapnak fejenként, de természetesen nem adják oda az egészet a gyerekeknek, mert a barátnőmnek két testvére gyerekeinek is adnia kell Otoshidamát. Bevallotta a barátnőm, hogy kiskorában ő is várta az Otoshidamát, de most már nem, inkább macerásnak találja ezt az újévi szokást.
Most már értem, miért nem kaphattam meg az egész Otoshidamát kiskoromban. Ha az összeg nálam maradt volna, akkor a Harada család már rég anyagi csődbe ment volna.
Mégis úgy emlékszem, 12 éves koromtól 3 éven keresztül az egész Otoshidama nálam maradt. Mert akkor úgy döntöttem, hogy 3 év múlva egy HIFI tornyot fogok venni, de nem akármit, egy high-end terméket, a Sansui-t. Annak idején Brooke Shields amerikai színésznő volt a Sansui reklám arca, és a Sansui termékek, mint az akkori a Kenwood és a Pioneer termékek, nem voltak olcsók 30 évvel ezelőtt sem. Az alap termék ára 186,000JPY-be került. (nekem még többe került)
Azt, hogy mennyibe kerül, nem érdekelt engem, úgy döntöttem, hogy megveszem ezt.
Amikor láttam ezt a reklámot TV-ben, hangosan dobogott a szívem és kiabáltam Brooke Shields-nek, hogy várjál rám! Itt a retro reklám:
By loading the video, you agree to YouTube's privacy policy.
Learn more
16 éves voltam, amikor az Otoshidama mellett a postán alkalmi munka során összegyűjtött pénzekből megvettem a Sansuit. Az én Otoshidamára vonatkozó emlékeim csak a Sansuihoz kötődnek, másra nem költöttem az Otoshidamát. A Sansui cég nemsokkal később, hogy végre megvettem a várva várt terméket, nehéz helyzetbe került 1989-ben az audio piac kifulladása és a digitális termékek hulláma miatt, majd 2014-ben véget ért 70 éves működése. A Sansui a high-end termékekre szakosodott cég volt.
30 év telt el az én Otoshidama emlékeim óta. A Sansui cég már nem létezik. A Kenwoodot JVC Kenwoodnak hívják. Most a mai gimis gyerekek mennyit kapnak és mire költik az Otoshidamát? Kerestem a legfrissebb infókat>>
A mai gimisek általában 50,000 JPY-t kapnak. A válaszadók fele félreteszi vagy a szülőre bízza az Otoshidamát. Azok a gyerekek, akik valamire költötték az Otoshidamát mire költötték vajon? 1. Ruha/cipő/táska 2. Könyv/manga 3. Játék. Sok cég, amely 30 éve még működőtt, ma már nem létezik. De a gyerekek vágyai alig változtak.
Források:
https://paperm.jp/index.html
https://www.excite.co.jp/News/economy_g/20161225/zuuonline_133553.html
http://jpninfo.com
