Májusban, a járvány első hullámának lecsengő szakaszában már írtam azokról a tényezőkről, amelyek segítenek Japánban „olcsón megúszni” a járványt. Most, újraolvasva vettem észre, hogy a legfontosabb tényezőt – talán mert annyira magától értetődő és természetes a japáni kontextusban – kihagytam! A japánok ugyanis hagyományosan igen gyakran viselnek maszkot, szinte mindenki hordja, s ehhez járvány sem kell!
Szalmanátha vagy egyszerű meghűléses tünetek esetén is az átlag-japán azonnal maszkot vesz, s viseli egész nap. Nem magát, hanem a környezetében tartózkodókat védi, ha esetleg fertőző lenne. Azt is mondják – nem ellenőriztem -, hogy azok a nők is maszkot tesznek fel, akik lusták kifesteni arcukat, de nem szeretnék, ha ezt mások is észrevennék.
A maszkviselésnek megvan az eredménye! Bár a lazítások után Japánban is elindult egy második hullám, a hazai helyzethez hasonlóan elsősorban a bulizó, s közben a maszkot nem hordó fiatalok körében, ezt viszonylag gyorsan sikerült megfogni, a 125 milliós japán lakosságból mindössze 480 új megbetegedést regisztráltak tegnap, miközben a tesztelés széles körben elérhető, tehát viszonylag kevés a feltáratlanul maradó fertőzés.
Mindenesetre már korábban, a 2002-3-ban szintén Kínából indult, de Európába nem átterjedt SARS járvány, vagy a Közel-Keleten 2012-ben terjedő MERS járvány idején is a maszkviselés teljesen általánossá vált, így most is előkerültek hamar a maszkok, s különösebb szabályozás nélkül is késztetve érezték magukat a renitensek is az alkalmazkodásra.
Sőt, már a spanyolnátha járvány idején, a 20. század elején is bevetették a maszkokat a járvány elleni küzdelemben.
Nem véletlenül. Japánban ugyanis időtlen időkbe visszanyúló hagyományai vannak a maszk viseletének. Papírból vagy a szent szakaki fa leveléből készült maszkokkal kerülték el, hogy a „tisztátlan” lehelletükkel tegyék tönkre az ősi japán vallás, a sintó szertartásait, ünnepségeit. Ezt a szokást a mai napig megőrizték például a kiotói Jaszaka vagy az oszakai Otori szentélyben.
De egyértelmű bizonyítékot is tudok mutatni, hogy meghűlés esetén a betegek már a 19. században is takarták arcukat, így akarták elkerülni, hogy másokat megfertőzzenek.
Egy korabeli fametszet részletén az orvosi rendelőben várakozó betegek egyike – ha orrát még nem is, de - száját kendővel takarja.
A maszk-technológia fejlődését a gyáripar és bányászat 19. század végi gyors fejlődése hozta magával. A gyárak, bányák rossz, szennyezett levegője ellen egyre kifinomultabb maszkokkal próbáltak védekezni.
S a kifinomultságban most sincs hiány!
A megnövekedett keresletre reagált a divatipar is! Változatos dizájnnal készült maszkok jelentek meg az „unalmas” világoskék vagy fehér maszkok mellett. A már Európában is megjelent japán divatóriás, az Uniqlo is piacra dobta saját fejlesztésű, eddig főleg fehérneműkben használt Airism márkájú anyagából készült maszkját, s a júniusi esőben óriási sorok álltak az üzlet előtt, hogy elsők között juthassanak hozzá. A kötött árukat gyártó Knit Waizu cég hűtött automatákból árult, hűtőpatronos zsebeket használó maszkjai is nagy sikert hoztak a cégnek a japán nyári hőségben. A Yamashin cég „nanoszálak”-ból, azaz 0.2 mikron átmérőjű szálakból készült ultrakönnyű maszkjainak állítólag szűrőképességük is kiemelkedő. A „békeidőkben” kimonókat gyártó Otozuki cég a bárok hoszteszei számára fátyolszerű, átlátszó maszkokat ajánl.
Bár az első hetekben még mutatkozott némi hiány a boltokban a maszkokból, ma már – mint a fenti felsorolás is jelzi – számtalan változatból válogathat az érdeklődő.
Videókonferenciázás során tűnt fel, hogy több japán üzleti partnerünk is szorosan, rugalmasan az arcra simuló maszkot visel. Kényelmesnek tűnik, s bizonyosan jól zár, teljesen alkalmazkodik az arc alakjához. Most én is e japán típus kipróbálására készülök.
S a járvány terjedésének megakadályozása szempontjából nagyon fontos: a japánoknak nem kell magyarázni, hogy nem elég a szájat eltakarni, az orrot is fednie kell a maszknak ahhoz, hogy értelme, eredménye legyen a viselésnek. Bezzeg itthon.... 🙁
